Miért nem fontos az eredmény az utánpótlásban?

   

A hokis szakma legnagyobbjai Budapesten tartottak nyílt fórumot, amelyen néhány tehetséges edzőnk mellett blogunk is ott lehetett.

Március 16-án Budapesten tanácskozott a Nemzetközi Jégkorong Szövetség edzőbizottsága, amit nyílt fórum követett. Ezen a magyar edzőknek lehetőségük nyílt kérdezni a sportág legnagyobb tekintélyeitől. A magyar szövetségnek köszönhetően a Jégkorongblog is lehetőséget kapott, hogy részt vegyen a szezon talán legfontosabb szakmai eseményén.

Nem akárkik a tagjai az IIHF edzőbizottságának: az elnök Tom Renney, a kanadai szövetség igazgatója, aki nyert Memorial Cupot, olimpiai ezüstöt, két-két világbajnoki aranyat és ezüstöt, egy bronzot, volt a Vancouver Canucks, a New York Rangers, az Edmonton Oilers vezetőedzője, összesen 16 szezont töltött az NHL-ben. Raeto Raffainer közel 600 NLA-s meccsen játszott, most az elmúlt öt évben kétszer is világbajnoki döntőig jutott svájci válogatott általános igazgatója. Oleg Bratas játékosként junior-világbajnokságot nyert, az orosz U20-as és a felnőtt B válogatott mellett dolgozik, kevesen értenek nála jobban ahhoz, hogyan menedzselhető leghatékonyabban a játékosok fejlesztésének egyik legnehezebb szakasza, az, amikor fiatal tehetségekből sikeres felnőtt játékosokat kell nevelni. De a finn Aku Nieminen vagy a szlovák Igor Andrejkovic is mind-mind olyan országok tapasztalataival érkeztek a magyar fővárosba, amelyek számunkra tanulságosak lehetnek. Külön öröm, hogy immár három éve magyar tagja is van az illusztris társaságnak, 2016-ban Majoross Gergelyt is beválasztották a testületbe.

Ők ültek ki a nem létező emelvényre, tőlük kérdezhettek a kíváncsi magyar edzők ? és záporoztak is a kérdések szép számmal, a másfél órásra tervezett fórum időtartama jóval túlnyúlt két órán. Természetesen lehetetlen beszámolni minden elhangzott lényeges pontról, az alábbiakban egy szubjektív válogatás következik ezekből. Elsőként Tom Renney-t kérdezték a kanadai utánpótlás-nevelés tapasztalatairól. A jó humorú és önkritikus szakember ezekkel a szavakkal kezdte mondandóját: ?A kanadai szövetség idén 108 éves, tehát rengeteg tapasztalatunk van arról, hogy mi mindent rontottunk el. Egy olyan nemzet számára, mint a magyar, ahol ilyen ütemben nő a játékosok száma, a legfontosabb kérdés, hogy az edzőképzés minősége tartani tudja a lépést az expanzióval. Minden jégkorongos edzőnek tisztában kell lennie azzal, hogy miért akar edző lenni, miért megy le minden nap a pályára.?

Mindig egy célhoz képest lehet egy-egy edzőt sikeresnek vagy kevésbé sikeresnek értékelni, ezért kulcsfontosságú, hogy konszenzus legyen a tekintetben, mi az utánpótlás-nevelés valódi célja. A nagy hokinemzetek között egyetértés van abban, hogy mi a sikeres edző legfontosabb kritériuma: ?Meg kell nézni, hány játékost kaptam egy adott évfolyamon, és abból mennyit adtam tovább. Ez az egyetlen dolog, ami igazán számít, minden egyéb másodlagos.? Renney elmondta még, hogy ehhez az is hozzátartozik, hogy jól értsék ennek a rendszernek az erősségeit azok is, akik a legtöbb áldozatot hozzák mindezért: vagyis a szülők és a klubok működéséhez szükséges pénzt előteremtő vezetők. Kanadában egy-egy korosztályban több tízezer gyerek hokizik, közülük átlagosan 14-en érik el az NHL-t, és csak nyolcan futnak be ott számottevő karriert. Minden gyerek álma a Stanley Kupa magasba emelése, de a szülőknek tisztában kell lenniük azzal, hogy erre minimális az esély, bármilyen tehetséges is a gyermek. Azt is el kell tudni nekik magyarázni, hogy ennek ellenére megéri meghozni ezt a sok áldozatot a jégkorongért, mert a gyerekek olyan élményekkel gazdagodnak, amilyenekre máshol nem tehetnek szert. Mentális, szociális és kognitív képességeik egyaránt sokat fejlődnek.

34,34,338,351.589752

A másik lényeges kérdés, hogy a képzésnek a gyerekekről kell szólnia. A cél az, hogy olyan komplex személyiségeket neveljenek, akik megállják a helyüket az életben. Ha emellett sikeresek is a hokiban, az csak hab a tortán. Ráadásul, hogy ki mennyire lesz sikeres felnőtt játékosként, azt lehetetlen fiatalon megjósolni. Minden gyermek egyedi személyiséggel rendelkezik, eltérő ütemben fejlődik.

Ha az eredménykényszer miatt a lassabban fejlődő gyerekek nem kapnak elég jégidőt, akkor nagy a veszélye annak, hogy még azelőtt hagyják el a sportágat, hogy tehetségük kibontakozhatott volna. Így lehet, hogy a csapat rövid távon nyer, de hosszabb távon bizonyosan veszít ? a sportággal együtt. Az eredmény tehát nem azért nem fontos, mert nem szabad megalázni a gyengébb képességű játékosokat. Hanem egyrészt nem azért kell jégkorongozni, hogy az emberből NHL-es játékos legyen, hanem hogy sikeres, egészséges, boldog életet éljen. Másrészt mert az utánpótlásban senkiről nem lehet előre megmondani, hogy lesz-e belőle valaki a végén.

Az egyetlen cél, amit a klubok a saját hosszú távú érdekükben követhetnek, az, ha arra törekszenek, hogy minél több gyermeket bent tartsanak a rendszerben. A sportág azzal is sokat nyer, ha belőlük végül nem játékos, hanem játékvezető vagy a sportág iránt elkötelezett aktív ember válik, akár szurkolóként, akár szülőként, akár támogató cégvezetőként. A jelen lévő szakemberek egyöntetűen hangsúlyozták annak fontosságát, hogy ezt a szemléletet a sportág minden szereplője egyformán jól értse. Enélkül ugyanis lehetetlen a filozófiát a gyakorlatban is megvalósítani. Emiatt fontos, hogy a klubvezetők is tudatosítsák, nem érdemes utánpótlás-bajnoki címeket hajszolni.

Ennek kapcsán szóba került a fel- és lejátszás jelenlegi gyakorlata. Az egyik U16-os magyar edző elmondta, rendszeresen előfordul, hogy a legtehetségesebb játékosai egy korosztállyal feljebb játsszák végig a szezont, majd a rájátszásban visszaküldik őket a saját korosztályukba, akkor is, ha ott egyáltalán nem vagy csak elenyésző mennyiségben játszottak a szezon folyamán. Erről elég heves vita bontakozott ki. Nincs egységes gyakorlat a világban, de abban a tekintetben egyetértés mutatkozott a különböző nációjú szakemberek között, hogy ha ez a játékos fejlődésének érdekében történik, akkor nincs vele gond. Ha viszont a cél elsősorban a bajnokság megnyerése, akkor szakmailag helytelen ezt tenni.

Márpedig az edzőkre szerte a világon egyre nagyobb nyomás helyezedik az azonnali eredménykényszer miatt, ami sokszor azt eredményezi, hogy saját edzői filozófiájuk felrúgására kényszerülnek. Ennek kapcsán Tom Renney elmondta: minden edző számára minden szezon három megbeszéléssel kezdődik optimális esetben. Az elsőt a szakvezetéssel kell lefolytatni, melynek során közös nevezőre kell jutni a célokat illetően. A második megbeszélésre a szülőket kell meghívni: ?Meghívod őket, magatokra zárjátok az ajtót, és teljesen őszintén elmondod nekik: lehet, hogy nem nyerünk meccset decemberig, de szezon közben egyre jobbak leszünk, és a végén nyerni is megtanulunk. Szintén fontos, hogy ez ne egyoldalú kommunikáció legyen, meg kell adni a szülőknek is a szót, hogy elmondhassák a véleményüket, mert csak így fogják megérteni a rendszer lényegét.? Harmadik körben a játékosokkal kell leülni, előadva a szezonra vonatkozó terveket, megbeszélni, hogy mi miért történik majd.

A Renney által elmondottak a magyar utánpótlás rendszerének újabb problémájára világítottak rá, nevezetesen arra, hogy a legtöbb bajnokságban a szezon felénél kettéosztják a mezőnyt, így aki akkor lemarad, onnantól már csak gyengébb csapatokkal játszik. Ez az elitcentrikus képzés másik eleme, amely ? úgy tűnik ? szembemegy a nemzetközi elvekkel.

Az edzők szintén aktívan érdeklődtek arról, hogy az edzőbizottság tagjainak mi a véleményük az akadémiai rendszerű képzésről. Ebben is teljes egyetértés volt az előadók között, miszerint nem szolgálja a sportág hosszú távú érdekeit, mert izolálja a játékosokat eredeti közegüktől. A játékosok fejlesztésének három legfontosabb aspektusa az iskolai teljesítmény, az edzéseken mutatott munka mennyisége és minősége, valamint a szociális és mentális képességek fejlesztése. Mindezt pedig a fentiekben részletezett okokból tömegszinten érdemes csinálni, amire az akadémiai rendszer nem biztosít lehetőséget.

Az akadémiához hasonló téma kapcsán arról kérdezték a vendégeket, hogy mik a tapasztalatok a korosztályos válogatottak felnőttbajnokságokban való szerepeltetéséről. A svájciak például sokáig szerepeltették az U18-as válogatottjukat a másodosztályt jelentő NLB-ben. Reto Raffainer a következőképpen foglalta össze a tapasztalatokat: ?Mi elsősorban kiváló sportolókat akartunk nevelni, ezért fontos, hogy a jégkorongon kívül minél több sportot kipróbáljanak. Szintén nagyon fontos, hogy mindenki elég jégidőt kapjon. Azért hagytuk abba az ifik szerepeltetését az NLB-ben, mert rájöttünk, hogy egyszerűen nincs elég játékosunk. A válogatott biztosan jobban járt volna rövid távon, de ha kiveszed egy korosztály 25 legjobb játékosát a klubjából és a ligából, azzal összességében többet ártasz, mint amennyit használsz. Teljesen megbízunk a klubokban végzett munka szakmaiságában, így ez sem lehet ok arra, hogy külön csapatba szervezzük őket. Ezzel együtt 2013-ban volt terv arra, hogy az utánpótlás-válogatottak köré akadémiát szervezzünk, nagy projekt volt, sok pénzt áldoztunk volna rá, de összességében nagyon boldog vagyok, hogy ez nem jött össze. Meggyőződésem, hogy a svájci jégkorongnak ez többet ártott, mint amennyit használt volna. Egy nagyobb országban talán meg lehet ezt csinálni, de egy kicsiben nem.? Erre a felvetésre az amúgy nem túl szószátyár, de láthatóan nagy tiszteletnek örvendő Oleg Bratas is szót kért, és elmondta: bár Oroszország elég nagy ország, de ott sem vált be ez a gyakorlat. Sajnos a pörgős beszélgetés hamar más irányba terelődött, így a szlovák tapasztalatokat nem ismerhettük meg.

Összességében roppant tanulságos volt az edzői fórum. Úgy tűnik, Magyarország egyelőre annak a szemléletnek az elsajátítása előtt áll, amelynek alapján a világ vezető hokihatalmai az utánpótlás-nevelésüket szervezik. Az esetleges átálláshoz komoly változásokra van szükség az egész sportág kultúrájában, ami nem megy egyik napról a másikra. De intenzív párbeszédet folytatva minden érintett partnerrel kis lépésekben el lehet kezdeni a felzárkózást az élmezőnyhöz. Ezzel a magyar szövetség is tisztában van: a szombati edzői fórum csak egy lépés volt az úton, amelynek értesüléseink szerint még idén lesz folytatása. Ha tehetjük, arról is beszámolunk majd.

Cimkék: , , ,

Nem lehet hozzászólni.

   H I R D E T É S
Eseménynaptár
március 22., péntek
EL 17:30 BRAGYE 5-3VÉGE
EL 18:30 FTCSCC 2-4VÉGE
március 23., szombat
EL 14:05 FTCSCC 6-1VÉGE
    • M4 SPORT+
EL 17:30 BRAGYE 1-2VÉGE
március 24., vasárnap
AL 16:00 ASPLHL 5-2VÉGE
AL 18:30 ETOSZG 8-4VÉGE
március 26., kedd
EL 17:30 GYEBRA 0-2VÉGE
EL 17:30 SCCFTC 4-0VÉGE
március 27., szerda
EL 17:30 GYEBRA 4-1VÉGE
EL 17:30 SCCFTC 1-4VÉGE
március 29., péntek
EL 17:30 BRAGYE INFO
EL 18:30 FTCSCC INFO
március 30., szombat
AL 18:00 SZGETO 
AL 19:00 LHLFTC 
március 31., vasárnap
EL 17:30 GYEBRA 
EL 17:30 SCCFTC 
Partnerünk
Archívum