Jonathan Dahlén saját kezébe vette a sorsát

Galló Vilmos tavalyi csapattársa szokatlan módon váltott klubot.

Az átigazolási határidő különösen sűrűre sikeredett, csak úgy repkedtek a nagyobbnál nagyobb neveket érintő tranzakciók: klubot váltott többek között Matt Duchene, Mark Stone, Carl Hagelin, Adam McQuaid, Kevin Hayes, Mikael Granlund, Wayne Simmonds, Gustav Nyquist és Mats Zuccarello is. A sztárok árnyékában szinte fel sem tűnt egy apró csere: a Vancouver Canucks odaadta Jonathan Dahlént a San Josénak, és megszerezte helyette Linus Karlssont. Talán mi is csak azért vettük észre ezt, mert Dahlén nem más, mint Galló Vilmos tavalyi csapattársa, akire elvileg fényes jövő várt volna a Canucksnál. Annál is inkább, mert a Sedin ikrek nyugdíjba vonulása után új svéd vezér érkezett a csapathoz Elias Pettersson személyében. A 20 éves fiatalember első szezonjában pont/meccs átlag felett teljesít, szinte egymaga változtatta meg az egész franchise helyzetét, akkor is, ha csoda kellene most már a rájátszásba kerüléshez.

Márpedig Pettersson ugyanúgy a Timra neveltje, mint Dahlén. Ugyanott játszottak együtt, ahol Galló Vilmos két éve hokizik. A 2016-os draft 42. helyén elkelt Dahlénnak tavaly az edzőtáborban nem sikerült kivívnia a csapatba kerülést, így az AHL helyett visszakérte magát a Timrához, ahol megváltóként várták. Ott pedig elsődleges szerepe volt abban ? a playoffban Galló Vilmos is felzárkózott melléje ?, hogy a csapat hat év után visszakerült a svéd élvonalba. A szezon végén nem ment pihenni, azonnal visszatért állomáshelyére, és a Canucks farmcsapatában bemutatkozott az AHL-ben. Idén ismét az edzőtáborral kezdődött a szezon, de most sem sikerült a tagságot kivívnia. Maradt az AHL-es Utica Comets.

Ott már egy szezonnal korábban sem ment minden zökkenőmentesen. Első meccsén konkrétan nem is lépett jégre, csak a padon ülhetett. A másodikon a negyedik, a harmadikon a harmadik sorban kezdett. Végül a playoffot is beleszámítva 6 meccsen 3 ponttal zárt, ami annyira nem rossz kezdésként. Előrelépés azonban idén sem történt, mindössze 10 alkalommal tették be az első számú center mellé, ebből a 18. meccse óta egyszer. Nem csoda, hogy jégidejét tekintve 11. a csapatban, ahogy az sem meglepő, hogy 50 meccsen csak 29 pontot szerzett. Ebből ugyanakkor 17-et emberelőnyben, ami elképesztően magas arány. Az, hogy a pontjainak 60%-át így hozta össze, egyértelműen mutatja, hogy a legjobb játékosokat tömörítő speciális egységekben otthon érzi magát. Egyenlő létszám mellett viszont nem kapta meg a segítséget, többnyire hasznavehetetlen társakkal küldték pályára.

A dolog elvben érthetetlen, hiszen az NHL-es klubok farmcsapatai általában azt csinálják, amire az anyaegyesület kéri őket. Igen ám, de a Comets ez alól valamennyire kivételt képezett. Miközben az összes nyugati csapatnak nyugaton van az AHL-es farmja, Utica a keleti parton fekszik, 4700 kilométerre Vancouvertől. A fizikai távolság nagy autonómiát biztosít a helyi szakvezetésnek, Jim Benning általános menedzsernek nem nagyon van ideje arra, hogy személyesen is látogassa az AHL-esek meccseit és edzéseit. Persze elképzelhető, hogy a történtek után erre gyakrabban kerül majd sor: ugyanis nem Dahlén az első, aki elhagyja a klubot, a 2017-ben draftolt Petrus Palmu már korábban visszatért Finnországba, mert úgy ítélte meg, hogy ott többet fejlődhet.

Eszünkbe juthat az is, amit Igor Larionov mondott néhány évvel ezelőtt a kreativitás eltűnése kapcsán: ?Ha megnézed, kikből lesznek edzők juniorban és az utánpótlás alacsonyabb szintjein, közöttük nagyon kevés olyat találsz, aki technikás, képzett játékos volt. Helyettük rengeteg egykori nehézfiú vállal ilyen feladatokat.? Nagyon úgy tűnik, hogy Vancouverben is ez állhat a dolgok hátterében, vagy legalábbis a játéknak ez az aspektusa komoly része a problémának. A Utica Comets vezetőedzője az a Trent Cull, aki hátvédként sosem jutott el az NHL-be, viszont nem túl hosszú AHL-es karrierje során négy szezonja is volt, amikor 200 feletti percmennyiséget töltött a büntetőpadon. Egy ilyen edzővel nehéz lehet zöld ágra vergődnie egy technikás európai hokisnak. Dahlénnak nem is sikerült, úgyhogy ügynökével közösen kezdeményezték a cserét.

Ez annál inkább sürgető volt, mivel ha valaki 20-22 évesen nem rúgja be az ajtót az AHL-ben, azzal egész NHL-es pályafutását kockára teszi. A döntés ezzel együtt nem volt egyszerű, hiszen alternatívaként ott állt az, hogy pár éven belül egykori sortársával együtt legyen a jégen. A dologban a Canucks is ludas, elvégre a rájátszásról szőtt álmok lassú szertefoszlása láttán nyugodtan adhattak volna egy esélyt a két svédnek, hogy megmutassák, együtt mire képesek. Ez nem történt meg, ehelyett a klub elcserélte egyik legnagyobb tehetségét azért a Linus Karlssonért, akiből egyszer még értékes NHL-játékos lehet, de semmiképpen sem említhető egy lapon Dahlénnal.

A svéd fiatalember három meccset már lejátszott új csapatában, a San José Barracudában, és három asszisztnál jár.