51 meccsen 153 pont ? a legnagyobb rekord vége

35 évvel ezelőtt ért véget minden idők legfantasztikusabb sorozata. Wayne Gretzky a Los Angeles ellen már nem tudott eredményes lenni.

Bombaformában kezdte az 1983/84-es szezont az Edmonton Oilers és Wayne Gretzky. A Great One soha nem látott tempóban termelte a pontokat, már-már elképzelhetetlennek tűnt, hogy bárki is megállítsa. A szezon első 51 találkozóján mindig volt gólja vagy gólpassza, kereken hárompontos átlagon állt, 153 (61+92) egységnél tartott. Január 28-án, a New Jersey elleni 3-3-as mérkőzésen góllal ünnepelte a születésnapját, majd készült a Los Angeles elleni másnapi összecsapásra.

Ha azt mondjuk, hogy minden az Edmonton és Gretzky mellett szólt, enyhén fogalmaztunk. Az Oilers 51 mérkőzéséből 38-at megnyert, toronymagasan vezette a ligát, 23 hazai találkozójából egyet vesztett el, a négyszeres bajnok New York Islanders ellenit. Az ezt megelőző összecsapás előtt egy héttel a két csapat két nap alatt két mérkőzést játszott, az Oilers mindkettőt nyerte, 7-5-re otthon, 6-3-ra idegenben. A Kings ehhez képest 51 mérkőzéséből csak 14-et hozott, emellett 10 döntetlent játszott, ráadásul 244 kapott góljával az NHL legrosszabb védelmét tudhatta magáénak. A kapuban az a Markus Mattsson várt második bevetésére, akit egy héttel korábban hívtak fel a farmból. Mindezek tetejébe Rogie Vachon személyében olyan edző állt a Los Angeles kispadján, akit 48 órával korábban neveztek ki, de csipán egy hétvégére és két mérkőzésre.

A Kings és az Oilers ilyen előjelekkel várta a mérkőzést, ahol mindenki biztosra vette a Gretzky-féle száguldás folytatását. Az Edmonton vezetői annyira hittek ebben, hogy a csapat 56. és 57. mérkőzésére meghívták a baseball élő legendáját, Joe DiMaggió is. DiMaggio a saját sportágában egymás után 56 mérkőzésen ért el érvényes ütést, ami a mai napig élő rekord, és legalább akkora mutatvány, mint Gretzkyé volt. Az ünneplésre mindig vevő közönség alig várta a Philadelphia és a Boston elleni mérkőzéseket, ahol a két legenda találkozik ? csakhogy Vachon és a Kings keresztülhúzta a számításukat.

Vachon a 60-as a 70-es évek egyik legjobb kapusa volt. Három bajnokságot nyert a Montreallal, 1968-ban megkapta a Vezina-trófeát, elhódított egy Kanada Kupát, beválasztották a Hírességek Csarnokába. Nem mondhatni, hogy olyan ember állt a kispadra, aki nem értett a hokihoz, viszont mint említettük, ez volt karrierje második mérkőzése. Az elsőn 3-3-as döntetlent játszott a Calgaryval, majd jött az Edmonton elleni idegenbeli ütközet.

Vachonnak kész terve volt. Ekkoriban az volt a bevett szokás, hogy Gretzky ellen mindig ugyanazt a játékost ? vagy játékosokat ? próbálták a jégre küldeni az ellenfelek, de Vachon csavart egyet a dolgon. A 99-es így jellemezte az időszakot: “Ez nem újszerű fogás, sok klub csinálja. Az Islanders Potvint és Morrow-t használja ellenem, a Rangers Ruotsalainent és Greschnert, a Toronto a Mario Marois, Börje Salming párost, de ők mindig váltották egymást. Amit a Kings csinált, az teljesen más volt. A két hátvéd, Jay Wells és Mark Hardy mindig együtt volt fent ellenem. Egyszerűen nem volt csere, amikor nem velem voltak a jégen. Árnyékként követtek mindketten. Felkészültek ? és remekül elvégezték a feladatukat.” (Érdekesség: Hardy és Gretzky később csapattársak voltak, és 1993-ban együtt bukták el a Canadiens elleni Stanley Kupa-döntőt).

Vachon a kétvédős taktikával alaposan meglepte Gretzkyt és az ellenfél szakvezetőjét, Glen Sathert is. A Great One szériája azonban még ilyen nyomás alatt is folytatódhatott volna ? de vagy ő rontott a kapu előtt, vagy a társai hibáztak minden lehetséges ziccerben. A legnagyobb lehetőséget Charlie Huddy szalasztotta el, aki tíz perccel a befejezés előtt egy kettő-egyes szituációban ajtó-alak helyzetben mellé lőtt. Paul Coffey így emlékezett vissza: “Még mindig látom Charlie-t, ahogy jobbra lövi, de egy kicsit magasan és kicsit szélesen. Éreztem, hogy ezzel vége.” Huddy 35 éve hallgatja Gretzky poénjait, aki mindig azt vágja a fejéhez, hogy miatta szakadt meg a sorozat. A válasza rendszerint ugyanaz: “Sajnos rossz játékosnak passzoltál.”

De nemcsak a Kings kapuja előtt folyt a játék. Miközben Wells és Hardy megfékezte Gretzkyt hátul, elöl a csatársor nem tétlenkedett, és második harmadban 8 perc alatt 3-0-ra ellépett, közte Bernie Nicholls duplájával. A védelem annyira jól működött, hogy a Los Angeles 36-28-ra nyerte a kapura lövéseket, majd végül 4-2-re a mérkőzést.

A találkozó után kiderült, hogy Gretzky nem teljesen egészségesen játszott, a már említett egy héttel azelőtti mérkőzés során megsérült a válla, amikor Dave Taylorral ütközött. Ettől függetlenül rendkívül sportszerűen nyilatkozott, nem keresett kibúvót: “Szerettem volna folytatni a sorozatot, de a vállam nem volt az igazi. A lövések jól mennek, azokba a testemet adom bele, de a passzoknál és a korongátvételeknél érzem a vállam. Ha azt akartam, hogy a sorozat folytatódjon, akkor játszanom kellett, és azt akartam: ott lenni a jégen, nem a palánk mellett. Nem emelhetek kifogást, profi sportoló vagyok. Játszottam, ők pedig kiváló munkát végeztek. A másik dolog, hogy mentálisan már kemény volt ez az egész. Minél tovább tartottam a sorozatban, annál hamarabb meg akartam szerezni a meccsek elején a gólt vagy a gólpasszt. Le akartam tudni, hogy ne ezzel foglalkozzak a folytatásban. Az ilyesmi meg tud viselni. Mindenki erről beszélt, és arra gondolt, hogy lesz-e folytatás. Huddy a kihagyott ziccerrel valószínűleg óriási szívességet tett nekem. Végül is tudtam, hogy véget ér. Jó móka volt, amíg tartott.”

Vachon a történelmi győzelem után annyit mondott: “Rosszul érzem magam. 51 mérkőzés, hihetetlen. Azt hiszem, ez a karrierem végét jelenti. És még a korongot sem raktam el.” Az akkor 39 éves edző nem beszélt a levegőbe: a mérkőzést követően átadta a helyét Roger Neilsonnak. Négy évvel később visszatért egy meccsre, majd hét évre újabb hét találkozó erejéig még egyszer a Kings kispadja mögé állt, de ezzel le is zárta az edzői karrierjét.

Kevésbé tartják számon, de Gretzky sorozata végső soron 60 mérkőzéses volt. Az előző alapszakasz utolsó 9 mérkőzésén ugyanis ugyanúgy pontszerző volt, a Rangers ellen 1983. március 11-én lejátszott találkozó volt az utolsó, amikor nem volt sem gólja, sem gólpassza. A Great One az 51 meccses széria 13 találkozóján egy pontot szerzett, viszont 15 alkalommal legalább négyet ütött, így lett a vége 153 pont. Nem túlzás kijelenteni: ezt a rekordot sohasem fogják megdönteni.