Az NHL-ben nem vicc az elszámoltathatóság

A legnagyobb sztár is a partvonalon találja magát, ha küzdőszelleme vagy teljesítménye nem megfelelő. Van néhány példánk az elmúlt hetekből.

A fizetési plafon és az NHL fiatalodása miatt egyre fontosabbá válik a játékosok megfelelő értékelése. Csak az a csapat sikeres, ahol az utánpótlás rendszeréből folyamatosan érkeznek a tehetségek, akik nagyon olcsón, már első három profi évük alatt is meghatározókká tudnak válni. A kiválasztás azonban közel sem egyszerű feladat, a játékosok fizikai és szellemi fejlődése nem azonos sebességgel történik. A technikai és fizikai felmérések mellett ezért egyre nagyobb a szerepe a pszichológiai felkészültség tesztelésének is. Ennek kapcsán a két talán legtöbbet hangoztatott pszichoszociális készség, amit a menedzserek keresnek, a vezetői képesség (leadership) és az elszámoltathatóság (accountability). Mindkét fogalomnak könyvtárnyi szakirodalma van, melynek ismertetésére itt nincs mód, de utóbbira mutatunk konkrét példákat a közelmúltból.

Itt tulajdonképpen a felelősségvállalásról van szó, vagyis arról, hogy mindenki vállalja tetteinek és döntéseinek a következményeit. Ezekről többnyire akkor beszélünk, amikor valaki hibázik, bár az edzőket néha akkor is elbocsátják, ha nyilvánvalóan nem ők az első számú felelősei egy csapat mélyrepülésének. De a felelősségvállalás kérdése felmerül az általános igazgatók és a játékosok kapcsán is. Tankönyvi példa volt erre a Florida Panthers Pittsburgh Penguins elleni mérkőzése január 9-én. A Pens az első harmad végén 2-0-ra vezetett, ebből nagyjából sejthető, mi hangozhatott el a floridai öltözőben a szünet alatt. Ehhez képest a csapat kijött, és a középső harmad első felében hat perc alatt két gólt kapott emberelőnyben.

Ez nem az, amit az edző elvár a játékosaitól, aminek azonnal meg is lett a következménye. Három olyan játékos volt a csapatban, akik mindkét gólnál a jégen voltak: Mike Hoffmann, Keith Yandle és Jonathan Huberdeau. Nem akármilyen nevű hokisok, hogy mást ne mondjunk, hármójuk összesített éves bérkerete 17,5 millió dollár. De aznap többet már nem kellett jégre menniük. Se előnyben, se hátrányban, se egyenlő létszám mellett. Bob Boughner vezetőedző a meccs után erről annyit mondott: ebédszünetük volt.

Mike Sullivan, a Toronto Maple Leafs mestere nem volt ennyire szigorú Jake Gardinerrel, aki a Colorado Avalanche ellen volt túl könnyű ellenfél hétfőn este. A Maple Leafs már 2-0-ra vezetett, ám az Avs 6 perc alatt egyenlített, majd emberhátrányban is betalált, megszerezve a vezetést: Gardiner egy kapuja felé csúszó korong után korcsolyázott Carl Soderberggel a nyakában. Saját elmondása szerint igyekezett testtel fedezni a pakkot, csakhogy a svéd játékos az utolsó pillanatban felszedte az ütőjét és ellopta tőle. Gardiner a harmadból hátralévő bő öt percben már nem lépett pályára. Persze egy olyan heves vérmérsékletű szurkolótáborral rendelkező klub esetében, amilyen a Toronto, az ember nem ússza meg ennyivel. Amikor Gardiner a harmadik harmadban visszatért, előbb csak néhány néző kezdett el fújolni, valahányszor a játékos a koronghoz ért, majd egyre többen csatlakoztak hozzájuk. A 6-3-as hazai vereséget hozó meccs végén az edző és a játékos is elismerte, hogy nem küzdöttek elég keményen, hibákat követtek el, és a szurkolóknak minden joguk megvolt, hogy kifejezzék nemtetszésüket, még ha ezt rossz is volt hallani.

Vannak súlyosabb helyzetek is. Például amikor egy játékos annyira nem tud uralkodni az indulatain, hogy cserbenhagyja csapatát. Ez történt Szergej Bobrovszkijjal a Tampa Bay Lightning elleni mérkőzésen január 9-én. A Columbus egyébként fantasztikus orosz kapusának nem megy idén a Lightning ellen: október 14-én végigvédte a 60 percet, 2-8 lett a vége. Január 9-én sem termett neki sok babér, a 49. percben bekapta a negyedik gólját, ez utóbbi ráadásul finoman szólva is a védhető kísérletek közé tartozott. John Tortorella úgy döntött, lehozza kapusát, és a finn Joonas Korpisalót állítja be helyette. Bobrovszkij annyira felhúzta magát ezen, hogy nem állt meg a kispadnál, hanem bevonult az öltözőbe. Amikor némi idő elteltével a vezetőedző utána küldetett, akkor kiderült, hogy a kapusnak nem a szerelésével akadt gondja, hanem már a zuhany alatt áll. Az eset után a klub szűkszavú közleményben tudatta, hogy miután a játékos súlyosan vétett az elfogadható viselkedés szabályai ellen, így a következő meccset büntetésből kihagyja.

Az eset példátlan: ha Korpisalo megsérül, akkor kapus nélkül marad a csapat, ezt semmilyen egyéni sérelem sem írhatja felül. A csapat tagjai nem is hagyták a vezetésre, hogy megrendszabályozza kapusukat. Útban hazafelé egy veteránokból álló háromtagú társaság, melynek tagja volt Seth Jones, Boone Jenner és Cam Atkinson, még a felszállás előtt félrehívta Bobrovszkijt, aki csak alapos fejmosás után léphetett a repülő fedélzetére. Jarmo Kekalainen általános igazgató a büntetésről a következőket mondta: ?Számomra teljesen lényegtelen, hogy kiről van szó. Vannak bizonyos értékek, amelyekben hiszünk. Ha ezeknek nem tudsz megfelelni, számolnod kell a következményekkel. Mindegy, hogy kiről van szó. Ha a legnagyobb sztár vagy a csapatban, vagy a legjobban fizetett játékos, a szabályok akkor is ugyanazok. Mindenkitől elvárjuk, hogy megfeleljen ezeknek.?

Az elszámoltatás néha azonnal, néha hosszabb távon hozza meg gyümölcsét. A Toronto bajai például a karácsonyi szünet óta tartanak, és ki tudja, meddig fognak. Columbusban viszont Korpisalo végül nem csak a Nashville ellen védett (91,4%), de két nappal később a Washington ellen is, ahol idei legjobb formájában teljesített (97%). A központi divízió éllovasa, valamint a bajnoki címvédő elleni győzelem közben Bobrovszkij is elgondolkodhatott egy-két dolgon, például saját pótolhatatlanságán, vagy hogy milyen ajánlatot fog kapni június 30-án lejáró évi 7,5 millió dolláros szerződése után. Mindenesetre január 14-én beállt a kapuba a Rangers ellen, és bár 5 gólt kapott, a végén a csapat újfent győzött. John Tortorella a meccs után a következőket nyilatkozta: ?Amikor beüt a baj, akkor az a megoldás, ha kommunikálsz. Történtek dolgok, amelyek nem a legjobb irányba vittek el minket. De igazán bámulatra méltó, ahogy a csapat ezt kezelte. Ebben természetesen Bobrovszkijnak is megvolt a maga szerepe, azt gondolom, ő is nagyon jól állt hozzá ehhez.?

Az elszámoltathatóság vagy a felelősségvállalás valódi tartalmának megértéséhez Kekalainen és Tortorella szavai egyaránt fontosak. Egy csapatsportban a siker elképzelhetetlen bizonyos szabályok betartása nélkül, ahogy az is fontos, hogy e szabályok alól ne legyenek kivételek, mert az megbontja a csapatmorált. Különösen így van ez a jégkorongban és az NHL-ben. Egy ennyire kiélezett versenyhelyzetben nem kell alibizni ahhoz, hogy vereség legyen a vége, elég, ha nincs meg a 100% fölötti plusz. De ugyanígy fontos, hogy ezeket egy 82 meccses alapszakasz során szinte törvényszerűen előálló helyzeteket mindenki a helyén kezelje. Láttunk erre ellenpéldát vezetői oldalon, amikor a Dallas elnöke durván személyeskedő hangnemben támadta nagy nyilvánosság előtt két sztárjátékosát. De a hokisoknak is el kell fogadniuk, hogy nem nyújthatnak ugyan az alapszakasz minden meccsén ténylesz 100 pluszos teljesítményt, ám amikor gyengébben produkálnak, akkor jogos a kritika.

Az ember fejében akaratlanul is felmerül a kérdés, hogy Magyarországon, ahol semmilyen szinten nem összevethető a jégkorong helyzete az NHL-lel, ennek a felelősségvállalásnak és elszámoltathatóságnak milyen módon lehet érvényt szerezni. De ez már egy másik cikk témája lenne.