Folytatódhat-e a svájci csoda a junior-vb-n?
Svájc még soha nem jutott döntőbe, amihez Finnországot kell legyőznie a négy között. A másik ágon az oroszok megtörnék az amerikai dominanciát.
Svájc?Finnország
Az ember hajlamos lenne azt gondolni, hogy a nap rangadója az USA?Oroszország meccs lesz a kanadai A csoportos junior-világbajnokságon ? ahol a rendező juharlevelesek korábban sosem tapasztalt módon már a negyeddöntőben búcsúztak ?, míg Finnországnak elég arra ügyelnie, hogy ne becsülje le a svájciakat, és akkor szinte automatikusan meglesz neki a meccs. Ennél nagyobbat nem is tévedhetnénk ? de ezzel a finn szakvezetés is tisztában van. A pénteki meccs előtt a stáb több tagja is arról beszélt, hogy a svájciak Kanadánál is strukturáltabb és fegyelmezettebb játékot játszanak, a sikerük egyik titka ez, a másik pedig, hogy elképesztően sokat korcsolyáznak.
Ebben kulcsszerepe van Christian Wohlwend vezetőedzőnek. A 41 éves szakember Montréalban született, egyéves kora óta él Svájcban, svájci?kanadai kettős állampolgár, de identitása teljes mértékben svájci. Alacsonyabb osztályokból küzdötte be magát a válogatottak mellett dolgozó szakmai stábba 2012-ben, 2016-tól kapta meg a juniorokat, de emellett segédedzője a felnőttválogatottnak is. Szorosan együttműködik tehát a nála két évvel idősebb Patrick Fischerrel, a felnőttek vezetőedzőjével.
A fiatal szakemberek markáns nyomot hagynak az ország jégkorongsportján. Mindez a napnál világosabb volt tavaly Koppenhágában, az A csoportos vb-n, ahol Svájc döntőt játszott Svédországgal, és csak büntetőkkel kapott ki. A junioroknál már legyőzték a svédeket a negyeddöntőben, így az elődöntőben az a Finnország következik, amelyet a felnőttek között a negyeddöntőben vertek ki 3-2-vel.
Nem véletlenül nyilatkozta Wohlwend a svédek elleni győzelem másnapján, hogy bár egyelőre a következő mérkőzésre koncentrálnak, a végső sikert is teljes mértékben elképzelhetőnek tartja. Aki most azt gondolja, ez csak a kötelező és sablonos optimizmus, az nem ismeri Wohlwend emberi kvalitásait. Saját bevallása szerint a legfőbb erénye az őszinteség, és ezt nem fél gyakorolni. A tavaly junior-vb negyeddöntője előtt például azt kérdezték tőle újságírók, hogy mire számít Kanada ellen. A következőket mondta: ?Hogy mire számítok? Arra, hogy Kanada az egész meccsen dominálni fog, mi pedig próbáljuk addig tartani őket, amíg tudjuk. Láttuk őket, nagyobbak, gyorsabban korcsolyáznak, nagyobbat lőnek, ügyesebben passzolnak, a játék minden elemében sokkal jobbak nálunk.? Az értetlenkedő újságírók tovább faggatták, hogy így akkor milyen motivációs beszéddel készül a játékosok számára, amire ezt felelte: ?Ugyanezt el fogom nekik is mondani, csak kicsit részletesebben. De hát mire számítottak, hát hány első körös draftoltja van Kanadának? Gondolom, a rosszabb játékosaik között lehet néhány negyedik körös is. Hát nálunk egyetlen negyedik körös van, a többieket nem is draftolták.? A meccset aztán Kanada nyerte 8-2-re.
Ebben a kontextusban érdemes értelmezni a most elmondottakat: ?A látottak alapján logikus és nagyszerű dolog, hogy nálunk mindenki bízik magában. Ez egy hosszú folyamat eredménye, amit 3-4 éve kezdtünk el, amikor Patrick Fischerrel és Tommy Albelinnel (az 54 éves svéd szakember ? NHL-es tapasztalatokkal ? szintén 2016 óta dolgozik a svájci válogatottak mellett) egy új identitást próbáltunk megteremteni. Ez arról szól, hogy nagy meccseket akarunk játszani, nagy önbizalommal, nagy győzelmeket aratva. Eddig úgy tűnik, ez működik is. Kétszer vagy háromszor nyertünk a negyeddöntőben, egyszer szereztünk bronzérmet, a döntőbe ugyanakkor még sosem jutottunk be. A srácok tudják, hogy életük legnagyobb élményei előtt állnak.? Valóban: Svájc 1998-ban nyert bronzérmet, és utoljára 2010-ben jutott túl a negyeddöntőn.
Egyszóval, bár egy ekkora méretű ország esetében mindig van hullámzás az adott évi keret minőségét illetően, ám egy-egy jobb évfolyam bárkivel felveszi a versenyt. Tudják ezt a finnek is, akik viszont azt hangoztatják, hogy a csapat a tornán belül mennyit fejlődött. A Kanada elleni negyeddöntő volt az első meccsük, amelyen az első pillanattól kezdve 100%-on pörögtek. Az első harmadban és a második jó részében diktálni tudták a tempót, hátrányban voltak gondjaik, ezt kell kijavítani Svájc ellen. A játékosok emellett sokkal okosabb döntéseket hoztak, jobban ismerték fel azokat a helyzeteket, amelyekben megéri kockáztatni, és különböztették meg azoktól, amikor érdemesebb a védekezésre helyezni a hangsúlyt.
A taktika mellett érdemes lesz figyelni a sztárjátékosokra. Eeli Tolvanen a harmadik junior-vb-jén vesz részt, Kanada ellen az egyenlítő gólt mondhatni egymaga harcolta ki 40 másodperccel a vége előtt. Vele szemben Kaapo Kakko először vesz részt a tornán, egyelőre 3 pontnál jár, de a playoffkörben még nem szerzett pontot. A túloldalon Luca Hollensteint kell kiemelni. A 18 éves kapus ismeretlenül érkezett a tornára, a csapat második számú hálóőreként. Wohlwend azonban nem félt betenni őt a svédek ellen, noha mindenki arra számított, hogy a USHL-ben játszó Akira Schmid kezd majd. A húzás bejött, a fiatal kapus nem kevesebb, mint 41 lövést hárított, és shutoutot ért el. Összességében 89 lövést kapott a tornán, ezekből kettő lett gól, ami 97,75%-os teljesítmény. A túloldalon Luukkonenre sem lehet panasz, aki még arra is figyelt, hogy a győztes meccs után lepacsizzon a kanadai kapussal a tisztelete jeléül, mielőtt csatlakozott volna ünneplő övéihez.
Oroszország?Egyesült Államok
Az elődöntők másik ágán hokis szuperhatalmak klasszikus összecsapása következik, amely nem kisebb izgalmakat ígér. Az amerikaiakat mindenki esélyesnek tartotta a torna elején, nem kis részben azért, mert náluk játszik a 2018-as draft 1/1-es helyének első számú várományosa, Jack Hughes. Aki már az első csoportmeccsen megsérült, így sorozatban három találkozót kihagyott. Ám a többiek simán tudták pótolni őt, különösen Ryan Poehling élt a lehetőséggel, aki 5 meccsen 5 gólnál és 8 pontnál jár. Ezzel együtt az amerikaiak kissé kikerültek a média látóköréből, amely többet foglalkozott a házigazda kanadaiakkal és a győzelmi sorozatot építő svédekkel. (Aztán a két tavalyi finalista egyaránt kiesett.) Hughes a negyeddöntőre visszatért, és már a csehek elleni meccs elején kihagyhatatlan helyzetbe hozta csapattársát, Noah Catest. Az amerikai válogatottat két Hughes vezeti, Jack a támadóknál, a nála két évvel idősebb Quinn a védelemben alapember. A negyeddöntőn övék volt a legtöbb jégidő a csapatból, az USA 3-1-re nyert, amiben a 39 lövést hárító cseh kapusnak, Lukas Dostalnak is kiemelkedő szerepe volt. Az USA elképesztő mezőnyfölényt harcolt ki, nagy kérdés, hogy az oroszok ellen meg tudja-e ezt ismételni.
Ha az amerikaiakról kevesebbet írtak, ugyanez hatványozottan igaz az oroszokról. Az eddigi meccsek alapján úgy tűnik, az orosz válogatott sokkal egységesebb, mint amit általában megszokhattunk tőlük. Természetesen tele vannak sztárokkal ők is, mint a csapatkapitány Klim Kosztyin, akit a 2017-es draft első körének 31. helyén választott a St. Louis Blues, vagy a Traktor csatára, Vitalij Kravcov. Ha ránézünk a torna kanadai tabellájára, akkor viszont azt látjuk, hogy másképpen vezéreik a csapatuknak. A legponterősebb orosz játékos ugyanis Grigorij Gyenyiszenko, aki ugyan a KHL-es Lokomotiv Jaroszlavlban 15 meccsen három gólt lőtt, de játszott a VHL-ben és az MHL-ben is. Ő öt meccsen 3 gólt és 7 pontot szerzett Vancouverben. Szembetűnő az is, hogy a második és harmadik helyen két hátvéd követi: Alekszandr Romanov (5 meccsen 7 pont) és Alekszandr Alekszejev (5 meccsen 6 pont), akik a torna legponterősebb bekkjei. Továbbra sem feledkezhetünk el Pjotr Kocsetkovról sem. A HK Szocsi kapusa 96,5%-kal véd, meccsenként átlagban 1,05 gólt kap.
A junior-világbajnokságok története természetesen tele van a két válogatott közötti nagyobbnál nagyobb derbikkel, bár döntőben még sosem futottak össze. Legutóbb két éve találkoztak az elődöntőben, akkor az USA szétlövéssel nyert 4-3-ra, és később a döntőben Kanada sem tudta megállítani. Tavaly már a negyeddöntőben összekerültek, és akkor is amerikai győzelem született, 4-2-re nyertek Casey Mittelstadték. Idén december 20-án játszottak egymással felkészülési mérkőzést, Oroszország szoros, 3-2-es vereséget szenvedett, bár ekkor az eredmény még nyilván másodlagos volt. Pénteken azonban semmi más nem fog számítani, csakis az eredmény. A győzelemhez mindkét csapatnak az eddigi legjobb játékát kell elővennie.
