Ilyen sem volt még, de már van: 3 meccs, 3 diadal

2018. november 27-én a külföldi bajnokságokban játszó mindhárom magyar csapat legyőzte ellenfelét. Először történt ilyen. És ez szerintünk nagy dolog.

Ezért nem is megyünk el mellette szó nélkül. Nem nevezzük szintlépésnek, mérföldkőnek sem, csak rögzítjük, hogy jégkorongunk ilyet is tud. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy mekkora és milyen győzelmek voltak ezek.

Fehérvár AV19?Graz 99ers 3-1. HC 07 Detva?DVTK Jegesmedvék 2-3. MAC Újbuda?MHK Liptovsky Mikulas 8-2.

fotó: Soós Attila/Fehérvár AV19

Kezdjük a Fehérvár AV19-cel, velük van a legtöbb tapasztalatunk. Talán ez az oka annak is, hogy kicsit árnyékban vannak mostanában. Megszoktuk, hogy teszik a dolgukat, évről évre megküzdenek a náluk jobban eleresztett, gazdagabb, izmosabb keretekkel rendelkező csapatokkal, és hozzák, amit hozhatnak. Harcuk jobb esetben rájátszásba torkollik, máskor nem jön össze ? a legutóbbi három szezonban egyszer sem ?, de csinálják a tőlük telhető módon. Vannak az idén jelek, amelyek ígéretesek. Láttunk jó meccseket kisebb és nagyobb csapatok ellen, és megszámolhattunk három listavezetőt, amelyek legyőzettek. Első volt a Dornbirn, amikor idegenben verte a Volán, vezetett a Vienna, amikor el lett kapva itthon, és a táblázat élén állt a Graz a keddi csata előtt. Kapitulálni volt kénytelen utóbbi is. Az alapszakasz harmadik körének kezdetekor nyilván fogalmunk sincs, idén mi lesz a történet vége. Ami biztos: a magyar mag ígéretes, különös tekintettel elöl Hári Jánosra, hátul Stipsicz Bencére, de a többiek közül is van kit kiemelni, Szabó Dánieltől Kóger csapatkapitányon és az ismét agilis Andrew Saraueren át Erdély Csanádig. A nagy kérdés, hogy a pihenés nélkül melózó Mac Carruth, illetve a nem épp fiatal átlagéletkorú légióssereg hogyan bírja majd a piszkosul intenzív decembert-januárt.

Ami az extraligásokat illeti, őket nem lehet és nem érdemes külön kezelni. Amikor elindultak a szomszédba, sokat törtük a fejünket, hogy vajon mire számíthatunk. Sejtettük, hogy a szlovák bajnokság nagyjából-egészében az EBEL-éhez hasonló játékerőt képvisel, és azzal is tisztában kellett lennünk, hogy az a fajta terhelés, ami a DVTK Jegesmedvékre és a MAC Újbudára vár, összehasonlíthatatlanul komolyabb, mint aminek előtte kellett megfelelniük éveken keresztül. Hiszen akárhonnan nézzük, a szlovák jégkorong A csoportos, és annak sem az alján, minimum a közepén kereshető, úgy színvonal, mint minőség tekintetében. Így amikor a szlovák szakportálok a szezon előtt a 7. és a 9. hely közé tették esélyileg a csapatainkat, akkor csak hümmögtünk egy keveset.

fotó: Teszárovics Zsuzsa

Kényszerültünk ilyesmire később is. Például amikor a két utolsó helyet a mieink foglalták el a táblázaton. Világos volt persze, hogy meg kell szokni a tempót, a ritmust, plusz a stílust is. Utóbbit a leginkább. Magunk sem tudtuk ? noha talán nem voltunk teljesen fogalmatlanok ?, hogy az Extraliga-hoki ennyire lendületes és kreatív, és azt végképp nem, hogy ennyire mérsékelten fizikai. Magyarán: hogy ennyire játsszák a hokit a szlovák bajnokságban.

Ezzel együtt nem kevés forduló telt el azzal, hogy meccsről meccsre úgy éreztük: míg a szlovák csapatok egy pillanatra sem feledkeznek meg arról, hogy 57 találkozóból áll az alapszakasz, és csak utána jön a lényeg, addig a mieinknek minden egyes alkalommal meg kell halniuk a jégen. Ők hokiztak, mi robotoltunk. És ha muszáj volt, megrázták magukat, nemegyszer fordítottak az utolsó percekben. Meddig lehet ezt bírni voltaképpen? ? tettük fel magunknak és egymás közt is a kérdést. Meddig lehet bírni úgy, hogy jönnek ugyan eredmények, ám ezekhez foggal-körömmel kell harcolni mindig és az utolsó leheletig? Máskor meg nem is jönnek, jelentős vereségsorozatok érkeznek helyettük.

Aztán teltek-múltak a hetek, és egyszer csak valami megváltozott. Talán a nemzeközi IIHF-szünet környékén, de főképpen utána. A DVTK Jegesmedvék ? a szlovák juniorválogatott elleni 8-1-gyel együtt ? 8 meccsen 16 pontot szereztek azóta, a MAC Újbuda 7 találkozón 12-t gyűjtött. Előbbi a tabella 8. helyén áll, utóbbi a 10.-en.

fotó: Dömötör Csaba/MAC

És ez szép dolog szerintünk. De az eredmények mellett is van valami, ami nagyon izgalmas. Előzetesen, illetve az első hetek alapján egyszerűen nem feltételezhettük, hogy a szlovák élvonal csapataival szemben olyan produkciókra lesznek képesek a mieink, mint egyrészt a Miskolc a HKM Zvolen és a MAC a Kassa ellen, másrészt a Miskolc a Zsolnával és a MAC a Liptószentmiklóssal szemben. Nem véletlenül választottuk ezt így ketté. A nagycsapatok ellen alapjában véve minden máshogyan van. Hogy miként adják a bravúrokat, arról bőven van tudásunk, azt a magyar válogatott ezredforduló utáni első korszaka megtanította nekünk. De hogy ezen a szinten dominálni is képesek lesznek újoncaink, és egyszer-másszor 8-at lőni, azt nem okvetlenül novemberre vártuk.

Mint mindig, úgy most sem szeretnénk elvetni a sulykot. Hosszú a szezon, az alapszakasznak sem látni még a végét, egyáltalán nincs kizárva, hogy akár mindkét csapatunk lemarad a rájátszásról. De nincs kizárva az ellenkezője sem ? és ennél többet a tanulóév aktuális szakaszában bizonyosan nem is remélhettünk.