William Nylandernek három hete maradt

December 1-jéig muszáj eldöntenie, hogy akar-e játszani idén az NHL-ben. A játékos és a Toronto is egyre frusztráltabb, megegyezésnek nyoma sincs.

Október harmadik hetében kimozdulni látszottak a holtpontról a tárgyalások, amikor Kyle Dubas általános igazgató jelentős gesztust téve átkelt az óceánon, és személyesen is tárgyalt játékosával. Mindenki azt gondolta, innen egyenesbe kerülnek a dolgok, ám a várakozások nem igazolódtak be. A helyzetről számtalan alkalommal írtunk már, nagyon leegyszerűsítve arról van szó, hogy a Toronto Maple Leafs a fizetési plafon szorítása alatt nem fizethet annyit Nylandernek, amennyit ő ? egyébként alighanem jogosan ? kérne magának. Az világos, hogy a két fél közül a svéd titánnak nagyobb a mozgástere, hiszen engedhetne a bérből, miközben a Maple Leafs számára a fizetési plafon nem emelhető, és úgynevezett kemény költségvetési korlátot jelent.

Most úgy tűnik, három eset lehetséges. Az első: kötnek egy áthidaló szerződést, amely 2-3 évre és kisebb összegre szólna. A játékos ezzel sem járna rosszul, hiszen 6-6,5 millió dollárt kereshetne évente, de az is érthető, ha ő hosszabb távú és magasabb összegű szerződést szeretne. Az biztos, hogy Dubas elment a falig. A következő évekre is megkötné a kezét, ha hagyná, hogy a játékos ügynöke túszul ejtse, és előnytelen konstrukcióba kényszerítse. A jól értesült szakírók szerint most az a helyzet, hogy a tárgyalások holtpontra jutottak, egyik fél sem enged elképzeléseiből.

Ezért érdemes számba venni a másik két lehetőséget is. Ha hagyná elmenni a játékost, Dubas erős üzenetet küldene a többiek felé, Nylandernek pedig egy feltehetően gyengébb csapatban kellene bizonyítania, hogy megéri a pénzét, és van annyira jó, mint például Mitch Marner.

Mindkét fél számára ez lenne a legrosszabb opció ? míg egy esetleges csere a két megoldás közötti átmenetet képviseli. Ebben az esetben ugyanaz a gond, mint a megegyezés teljes hiányakor: kérőkből nincs hiány, de az élcsapatok között nem találunk olyat, amely megengedhetné magának, hogy évi 8-8,5 milliót kifizessen Nylandernek. Egy nemrégiben megjelent cikkben öt csapatot soroltak fel, amelyek célpontok lehetnek Dubas számára. Első helyen a Carolina Hurricanes állt, de a Los Angeles Kings, az Anaheim Ducks, a Philadelphia Flyers és a Minnesota Wild is szóba kerülhet. Egyik sem világverő, miközben egyik sem tudna olyan játékost kínálni Dubas-nak, aki hátvédként van annyira jó, mint Nylander csatárként. Az egyedüli kivétel talán a Flyers, ahol Shayne Gostisbehere tavaly 65 pontot ért el, de ő balkezes, miközben a Torontónak elsősorban jobbkezes bekkre lenne szüksége.

Az biztos, hogy a Maple Leafs menedzsmentje 1-2 hete számol komolyan a lehetőséggel, hogy nem születik megegyezés, és megpróbálják összerakni a csere üzleti részét. Az is biztos, hogy bár Dubas sok mindenkivel találkozott az ellenfelek képviselői közül az elmúlt napokban, de a komoly tárgyalásokkal megvárják az utolsó napokat. Sőt az is elképzelhető, hogy Nylander és menedzserei már rég eldöntötték, hogy megkötik azt az áthidaló szerződést, csak kivárják, hátha feljebb lehet srófolni az árat picivel.

Miként pár hete, az optimista hangulat alapján azt írtuk, hogy 1-2 napon belül megszülethet a megegyezés, most az tűnik valószínűbbnek, hogy november végéig várnunk kell vele. És amiként akkor is tévedtünk, úgy könnyen előfordulhat, hogy most sem lesz igazunk. Mégis érdemes az üggyel foglalkozni, mert a napnál világosabb, hogy a tárgyalások kimenetele az egész ligára kihatással lesz.