Belső konfliktus okozhatta Quenneville bukását

Elolvastuk, mit ír az észak-amerikai sajtó a chicagói sikeredző kirúgásáról, és igazi királydráma sejlett fel a színfalak mögött.

A Chicago meglepően jól kezdte a szezont. Az első 10 meccsen csak kétszer maradtak pont nélkül, hatszor nyertek, összesen 14 pontot gyűjtöttek. Ám az elmúlt két hétben radikálisan megfordult ez a trend, öt meccsből egyszer sem nyertek, és mindössze egy pontot szereztek. A félreértések elkerülése végett: erről a legkevésbé sem a kiváló szakember tehet, ráadásul egy háromszoros Stanley Kupa-győztes edző esetében egy hullámvölgy nem lehetne ok arra, hogy megváljanak tőle.

A legradikálisabb álláspontot Mark Lazerus szakíró fogalmazta meg, de kevésbé kategorikusan a többiek is ugyanerre az elméletre erősítettek rá. Quenneville-t tíz évvel ezelőtt igazolta le a Blackhawks. Akkor Dale Tallon volt az általános igazgató, akit 2009-ben váltott addigi helyettese, Stan Bowman. Bowman igazi NHL-es család sarja, édesapja, Scotty Bowman a legnagyobb élő edzőlegenda, unokatestvére, Steve a Washington Capitals csapatában a scoutok főnöke, nagybátyja hasonló pozíciót töltött be a Buffalo Sabresnál. A kapcsolat annyira szoros, hogy a Tampában élő Scotty Bowman alig titkoltan tanácsokat ad a fiának. Mindketten igen jóban vannak a klub elnökével, John McDonoughgal is.

A Blackhawks háromszor nyert bajnoki címet ebben az évtizedben: 2010-ben, 2013-ban és 2015-ben. A sikereknek ára volt, a fizetési plafon alaposan megrengette a csapatot, ráadásul a menedzsment stressztesztje is rosszul sikerült, sorra hozták a rosszabbnál rosszabb döntéseket. A veszteséglistán olyan játékosok szerepelnek, mint Artyemij Panarin, Niklas Hjalmarsson, Teuvo Teravainen, Vinnie Hinostroza és Philippe Danault, miközben megkérdőjelezhető képességű vagy árú hokisok érkeztek: Bryan Bickell, Marian Hossa, Brandon Manning és Chris Kunitz sorolható ebbe a kategóriába.

Eközben a sikerek idejen is kényes egyensúlyban tartott konszenzusos viszony a menedzsment és az edző között a kudarcok beköszöntével felbomlott. Hjalmarsson köztudottan Quenneville egyik kedvenc játékosa volt, aligha támogatta, hogy elcseréljék az Arizonával két olyan hokisért, akikről jóformán azóta sem hallottunk. Ugyanazon a napon történt ez, amikor elcserélték Patrick Kane kedvenc sortársát, Panarint is. De a 2017-es év a szakmai stábot sem hagyta érintetlenül, a szezon végén elküldték Quenneville jobbkezét és legfőbb bizalmasát, Mike Kitchent.

Természetesen Quenneville-t is érték kritikák, gyakran az idősebb játékosokat preferálta a fiatalokkal szemben, Trevor Daley-ből és Michal Kempnyből pedig nem sikerült kihoznia azt, amit más klubokban más edzőknek igen. Az emberelőnyös játékért felelős másodedzője, Kevin Dineen is igen rossz munkát végzett az elmúlt két szezonban. De az alapvető problémák nem rajta múltak.

Nagyon úgy tűnik tehát, hogy a lépés előre kitervelt volt, és ezzel maga a szakember is tisztában lehetett. Már egy júliusi szurkolói ankéton így fogalmazott: ?Egy edzővel bármi megtörténhet, bármelyik pillanatban. Ez az üzlet része, egyszerűen így működik a rendszer. A nyertesek ligájában játszunk. Csak a rövid táv létezik. Edzőként csak az lebeghet a szemem előtt, hogy nyerjük meg a következő meccset. A többi felett nincs hatalmunk.? Daniel Carcillo, aki két kupát is nyert Quenneville-lel, nem köntörfalazott, a twitterén kerekperec kijelentette, hogy az egész menesztés nem több, mint a menedzsment próbálkozása annak érdekében, hogy mentse saját székét.

Joel Quenneville 890 NHL-meccset nyert meg, ezzel második az edzők örökranglistáján. Előtte egyetlen ember található: Scotty Bowman, 1244-gyel. A szakszervezet tavalyi szavazásán ő volt a legnépszerűbb edző a játékosok között, 16,5% nyilatkozott úgy, hogy a legszívesebben az ő keze alatt játszana. A szakember még csak 60 éves. Menesztése után feltehetően válogathat majd az ajánlatok között. A lehetséges kérők sorábn a Florida Pantherst emlegetik első helyen, ahol az a Dale Tallon az általános igazgató, aki Chicagóba is magával vitte. De szóba jöhet a St. Louis Blues, a Philadelphia Flyers, az Anaheim Ducks, a Los Angeles Kings, a Buffalo Sabres, a Detroit Red Wings vagy akár az Edmonton Oilers is. És egy jól átgondolt döntéssel nem csak Bowman rekordját döntheti meg, de akár újabb bajnoki címekkel gazdagodhat.

Hogy mi lesz a Chicagóval? A 33 évesen is roppant tehetségesnek tartott Jeremy Collitont átmeneti időszak nélkül azonnal kinevezték vezetőedzőnek, de ez egyáltalán nem jelent garanciát semmire. Egyrészt a hálaadásig olyan menetelés vár a csapatra, ami erősebb keretek számára is komoly kihívást jelentene. A következő 15 meccsből háromszor játszanak a Winnipeggel, kétszer a Nashville-lel, egyszer-egyszer a Tampával, a Washingtonnal és a Pittsburghgel. De hosszabb távon sem rózsás a helyzet. A következő évi bérkeretből máris elköltöttek 61 millió dollárt, ami 14 játékos fizetését teszi ki, és közülük hatot képtelenség elcserélni az akarata nélkül. Ez azt jelenti, hogy 18 millió dollárból kell megoldani a maradék 9 játékos bérigényét. Ha Collitonnak látványosan nem sikerül a fiatalítás, akkor az feltehetően nem csak az ő állásába fog kerülni, a Bowman-éra is véget érhet a klubnál. A Chicago Blackhawks történetének legsikeresebb edzőjét azonban már aligha fogjuk látni a United Center hazai kispadján.