Elias Pettersson száguld McDavidék nyomában

Az elmúlt három év a fiatalokról szólt az NHL-ben, az idei újoncosztály viszont szerényebben teljesít. A svéd tinédzsert kivéve. Ő egészen elképesztő.

A folyamat, melynek keretében az első évüket az NHL-ben töltők meghatározó szerepet vállalnak csapatukban, már korábban elindult, de kétségkívül Connor McDaviddel és társaival kezdett igazán látványossá válni. A 2015/16-os újoncok közül nyolcan csináltak több mint 40 pontot (az idősebb, de sosem draftolt Artyemij Panarin mellett Jack Eichel, Max Domi, Connor McDavid, Shayne Gostisbehere, Dylan Larkin, Anthony Duclair, Sam Reinhart), és további öten érték el a 30 pontot. A következő évadból ugyanígy 8 játékost találunk a legalább 40 pontosak között (Auston Matthews, Patrik Laine, William Nylander, Mitch Marner, Sebastian Aho, Matthew Tkachuk, Zach Werenski, Brayden Point), 30 ponton és felette összesen 18-an voltak. A tavalyi szezon ennél is durvább tudott lenni: 13 játékos ért el legalább 40 pontot (Matthew Barzal, Clayton Keller, Yanni Gourde, Kyle Connor, Brock Boeser, Alex DeBrincat, Nico Hischier, Pierre-Luc Dubois, Danton Heinen, Will Butcher, Alexander Kerfoot, Jake DeBrusk és Mihail Szergacsov), míg a 30 pontos küszöböt 21-en lépték át.

Ők mindannyian töretlenül fejlődnek azóta is, és itt ne csak az olyan szupersztárokra gondolunk, mint McDavid, Matthews vagy Laine. Dylan Larkin évek óta a felnőtt világbajnokságok meghatározó csatára az amerikai válogatottban, Brayden Point a második évében 66 pontot ért el, jelenleg 13 meccsen 15-nél jár, és a cikk írásánák pillanatában egy olyan csapat legponterősebb játékosa, mint a Tampa Bay Lightning, amely igazán nincs híján a támadópotenciálnak, elég csak Nyikita Kucserovra vagy Steven Stamkosra gondolni. A példákat vég nélkül lehetne sorolni, Ahótól Rantanenen át Barzalig, a mi kérdésünk azonban most az, hogy ezekhez az évfolyamokhoz képest hogyan teljesít az újoncok idei osztálya.

A rövid válasz az, hogy kevésbé jól. A generációs tehetségként számon tartott Rasmus Dahlinnak egyelőre nehézségei vannak az átállással, az idei drafton mögötte második helyen elkelt Andrej Szvecsnyikov 14 meccsen 5 pontnál jár, a harmadik Jesperi Kotkaniemi 13 meccsen ért el 6 pontot. Egyedül Brady Tkachuk teljesített kimagaslóan korai sérüléséig, első négy meccsén lőtt 3 gólt és adott 3 gólpasszt. Helyettük az ideiek messze legjobbja Elias Pettersson. A 19 éves svéd Galló Vilmos csapatában, a Timrában nevelkedett, 2017-ben draftolta őt a Vancouver Canucks, az első kör ötödik helyén. Jonathan Dahlénnel szemben ő nem lett Galló csapattársa tavaly az Allsvenskanban, ehelyett egy szinttel feljebb lépett, az SHL-es Vaxjö Lakershez igazolt. 44 meccsen 56 pontot hozott az alapszakaszban, amihez a rájátszás 13 meccsén még 19-et tett hozzá. Mindez bajnoki aranyat hozott neki a világ harmadik legerősebb bajnokságában, miközben szinte minden elképzelhető egyéni címet is besöpört: ő lett az SHL legjobb junior játékosa, újonca, legjobb plusz/mínusz mutatóval (+27) rendelkező hokisa, MVP-je az alapszakaszban és a playoffban, az év csatára (ezt a címet a ligától és a svéd szövetségtől is megkapta), pontkirálya, junior pont- és gólkirálya. A Bajnokok Ligájában 11 meccsen 9 pontot hozott össze, ott a döntőig jutottak, de kikaptak, akárcsak a junior-világbajnokságon Kanadától. A szezon végén mindenért kárpótolta, hogy ami nem sikerült a korosztályában, az összejött a felnőttek között: Koppenhágában aranyérmet nyert a svéd válogatottal.

Fantasztikus szezont futott tehát, de minden díjnál és címnél jellemzőbb adat, hogy a svéd első osztályban 18 éves csúcsot adott át a múltnak, közel ennyi pontot 20 évnél fiatalabban utoljára Henrik Sedin tudott összehozni, neki 47 sikerült, valamivel kevesebb mérkőzésen. A dolog érdekessége, hogy a Sedin ikrek éppen Vancouverben voltak a csapat meghatározó arcai. 18 szezon után idén tavasszal jelentették be visszavonulásukat, hogy egy másik svéd, Pettersson vegye át a szerepüket ? konkrétan Henrik Sedinét az első sor centereként. Egyébként Jonathan Dahlén is ennek a franchise-rendszernek a játékosa, de a Timra tavalyi csapatkapitánya egyelőre az AHL-ben zsilipel, a Utica Comets csapatában 11 meccsen 5 pontnál jár. Ők ketten persze örök jóbarátok lettek, Pettersson többször is nyilatkozott arról, milyen nagyra tartja társa lokálpatriotizmusát, hogy tavaly a számtalan jobb ajánlat helyett szülővárosa klubjának segített visszajutni az első osztályba. Galló Vilmos hathatós támogatásával ? tesszük hozzá mi.

A november 12-én huszadik születésnapját ünneplő svéd fiatalt sokan óvták az NHL-től, 188 centis magasságához ugyanis csak 80 kg tömeg párosul, ez a hokisok között vézna testalkatnak számít, különösen a centereknél. Nos, részben jogos volt az aggodalom, október közepén Mike Matheson döngölte jégbe Petterssont, aminek agyrázkódás lett a vége. Ebből azonban hamar felépült, és ugyanolyan ütemben termeli a pontokat, mint előtte. Kilenc meccs után 9 gólnál, 15 pontnál tart, ezzel ő a csapat házi gól- és pontkirálya, olyan játékosokat is messze megelőzve, mint Bo Horvath vagy Brock Boeser. Ha már pályája annyi ponton érintette Henrik Sedinét, érdemes megjegyezni,: a svéd ikon szintén 20 évesen mutatkozott be a ligában és a Canucksban, ám első szezonjában 82 meccsen még “csak” 29 pontot ért el. Fiatal honfitársa 9 meccs után tart 15-nél.

Pettersson játékintelligenciájáról mindent elmond a passz, amit a Colorado Avalanche ellen adott éppen Boesernek. Saját harmadban szerzett korongot, Boeser volt elöl, de két védő is közel hozzá, így a szokásos passz kockázatos lett volna. Pettersson tudta, hogy társa villámgyors, így a saját kék vonaláról az ellenfél kapuja mögötti palánkra lőtte a korongot. Boeser a sebességének és a hátrafelé korcsolyázó védőkkel szembeni helyzeti előnyének köszönhetően könnyedén érte el a pakkot, így nem lett les, helyette egyedül állt szemben a kapussal, és nem hibázott. Nem véletlenül mutatott egyből Petterssonra, aki nélkül ez a gól biztosan nem született volna meg. Ezen a meccsen ő maga két gólt lőtt, és még egyszer adott egy jó húszméteres passzt Boesernek, abból is gól lett. Ötödik pontja úgy lett meg, hogy Derek Pouliot is az ő átadásából lőtte a mindent eldöntő hetediket a hosszabbítás letelte előtt 22 másodperccel. Boeserrel alkotott párosukban a vérmesebb Canucks-szurkolók máris a Sedin ikrek utódját látják. Csendes évek hosszú sora után először skandálták a nézők, hogy “Go Canucks Go!” Pettersson közel jár ahhoz, hogy már 10 meccs után igazi hokilázat varázsoljon a városba.

Pettersson összességében értelemszerűen kimagaslik az idei újoncok közül ligaszinten. Meccsenként 1,67 pontot szerzett eddig, és bár ez minden bizonnyal csökkenni fog egy olyan gyorsan tanuló és reagáló bajnokságban, mint az NHL, de mögötte ór a Rangers centere, Brett Howden a második, akinek 8 pontja és 0,62-es pontátlaga van. Két érdekességre érdemes felhívni a figyelmet. Az egyik az, hogy az első bő tucatnyi meccs után 3-5. helyeken hátvédek találhatók a pontlistán: Dennis Cholowski a 2016-os draft első körének 20. helyén kelt el, ő Detroitban termeli a pontokat, Henri Jokiharju egy évvel később volt első körös, rá a Chicago csapott le a 29. helyen. Maxime Lajoie igazi kakukktojás, aki tavaly egy meccs erejéig még az ECHL-ben is szóhoz jutott, az ottawai újjáépítés következtében kapott lehetőséget Ottawában, 13 meccsen 7 pontja van hátvédként. A másik érdekesség, hogy az idei draft 31 első körös játékosa közül mindössze hatan mutatkoztak be a ligában, és Tkachuk kivételével egyikük sem váltotta meg a világot.

Mindebből természetesen nem feltétlenül az a tanulság, hogy az idei újoncok gyengébbek, mint a tavalyiak. Az elmúlt három évben a fiatalok azért tudtak dominálni a felnőttek között, mert esetükben a kivételes tehetség érettséggel párosult, mentálisan és fizikailag is azonnal fel tudták venni a versenyt a ?nagyokkal?. Egyelőre nagyon kevés idő telt el az idei szezonból, hogy érvényes megállapításokat tehessünk az idei évfolyamra vonatkozóan. A játékosok fejlesztése nem sprint, hanem maraton, egyáltalán nem probléma, ha egy játékos csak a harmadik évére válik szupersztárrá. Éppen ezért egyelőre azt nem tudhatjuk, az idei újoncok jobbak, rosszabbak vagy ugyanolyan tehetségesek, mint az előző évekéi, annyi azonban látszik, hogy az a felgyorsult vagy felgyorsulni látszott nevelési folyamat egy kissé megtorpanni látszik most. Arról nem beszélve, hogy a már fiatalon is szupersztárrá vált játékosoknak is van még hova fejlődnie, hiszen a bajnokságokat egyelőre továbbra is veterán csapatok nyerik. Még egy ideig.