William Nylander a Toronto döglött macskája

A Maple Leafs gőzerővel termeli a gólokat az NHL-szezon elején, miközben egyik legjobb csatára Stockholmban dekkol. Ki hogyan jöhet ki ebből?

J. D. Salinger ?Magasabbra a tetőt, ácsok!? című művében van egy régi zen buddhista történetet, amely szerint egyszer megkérdeztek egy mestert, hogy mi a legértékesebb dolog a világon. A válasz szerint egy döglött macska lehet az ? mert annak senki sem tudja megmondani az árát. Hasonló feladvány előtt áll William Nylander és a Toronto menedzsmentje is. Egyes hírek szerint a klub évi hatmillió dollár körüli bért szeretne fizetni a játékosnak, míg a 22 éves szélső 8-8,5 millióra tartja magát.

Egy korlátok nélküli világban a Leafs örömmel kifizetne akár ennyi pénzt is egyik legtehetségesebb fiataljának. Nagyon kevesen mondhatják el magukról, hogy tizenkilenc évesen 22 meccsen 13, majd húsz és huszonegy esztendősen 61-61 pontot termeltek a legjobbak között. De bármilyen hihetetlen is, a fizetési plafon korában ez önmagában nem elég. A Torontóban pláne. Hiszen jövő nyáron Auston Matthews és Mitch Marner szerződése is lejár, és ha Nylandert most nem sikerül meggyőzni, hogy ideiglenesen adjon alább igényeiből, akkor hármójukat együtt képtelenség lesz a csapatnál tartani (erről itt írtunk részletesebben).

Brendan Shanahan, a klub háromszoros Stanley Kupa-győztes elnöke nem is rejtette véka alá, hogy mi erről a véleménye, még a Montréal elleni szezonnyitó találkozó előtt kifejtette nyilvánosan. Mondandójának lényege az volt, hogy detroiti éveik alatt ő is és csapattársai is hoztak anyagi áldozatot a siker érdekében, a végén mégis kupagyőztesként ? és gazdagon ? fejezték be pályafutásukat. Elmondta, hogy négy évvel ezelőtt úgy kezdték építeni a klubot, hogy fenntartható módon fejlődjön, éslehetőleg ne egyetlen szezon erejéig legyenek esélyesek a végső győzelemre, hanem hosszabb időn át. Megítélése szerint ez sikerült, a Leafs olyan helyzetben van, hogy hosszabb távra is kinyílhatnak a lehetőségek. Amit a játékosoknak egyrészt értékelniük kell, másrészt a maguk részéről a megfelelő áldozatot is meg kell hozniuk.

William Nylander ? érthető módon ? egészen más perspektívából szemléli a helyzetet. Két 61 pontos szezonnal a háta mögött joggal gondolhatja, hogy egy polcon van például Leon Draisaitllel. A német csatár első három évében 137 pontot termelt az Edmontonban, Nylander 135-öt. Az Oilers menedzsmentje tavaly hosszabbított Dreisaitllel, akinek az új szerződése nyolc szezonon keresztül évi 8,5 millió dollárt fizet. Az ellenoldalon erre azt mondhatják, hogy Draisaitl center, és túl is van fizetve. Az érveket hosszasan lehetne sorolni pro és kontra, a lényeg, hogy a játékos piaci értékének meghatározása nem egyszerű feladat. Egy másik klubban könnyedén megkereshetne 8 millió dollárt Nylander, de a Toronto nincs abban a helyzetben.

Annál is kevésbé, hogy nem csupán a fizetési plafon számít. Eddigi négy meccse után a Toronto 3-1-gyel áll, csak az Ottawától kaptak ki, a Montréal, a Chicago és a Dallas is meghajolt előttük. Ezek jelen állapotukban ugyan nem világverő csapatok, de az mindenképpen tiszteletet parancsoló, hogy négy mérkőzésen húsz gólt lőtt nekik a Maple Leafs. John Tavares máris megszerezte első torontói mesterhármasát, Auston Matthews pedig hét gólnál jár, amivel az örökranglistán is előkelő helyet foglal el. Az elmúlt harminc évben csak öten voltak erre képesek: Patrick Marleau a San Joséban 2012-ben, Alekszandr Ovecskin tavaly, Mark Parrish az Islandersben 2002-ben, Mike Gartner ugyancsak a Washingtonban 1988-ban, valamint Brendan Shanahan a Detroittal 2001-ben. Nyilván képtelenség lesz ezt a tempót tartani, de ettől függetlenül érdemes megjegyezni, hogy jelenlegi lövési hatékonyságával 144 gólos szezon elé nézne. A franchise-csúcsot Rick Vaive tartja 54 találattal, ez viszont reális cél lehet. De mi mást várhatnánk egy csatártól, aki élete első NHL-mérkőzésén mesternégyest szerzett?

Amiben tehát a csapat jó, abban Nylander nélkül is jó. Amiben meg rossz, abban a fiatal svéd nem feltétlenül jelent nagy segítséget. Mert azért óriási kérdőjelekből sincs hiány. A Maple Leafs nem csak a lőtt, a kapott gólok számában is a tabella élén áll 17 találattal. Olyan őszinte hokit játszik, amely roppant közönségszórakoztató ? egészen addig, amíg nyer a csapat. De az garantálható, hogy a szezon előrehaladtával és a komolyabb ellenfelekkel szemben ez egyre kevésbé lesz fenntartható. A védelmet tehát sürgősen rendbe kellene tenni. Az újjáépítés során az első év a takarításé volt, a következő kettő a támadószekció felépítéséé, a negyedik évben ideje lenne hátvédeket igazolni. Ennek kapcsán ismét visszatérünk William Nylanderre. Egyes vélemények szerint ugyanis ő abban segíthet legtöbbet a klubjának, hogy olyan értéket képvisel, amiért kivételes képességű bekkeket lehet kapni a piacon.

A védekezéssel azonban addig is kezdeni kell valamit, amíg egy ilyen üzlet nem köttetik meg. Elvégre az egész csapat védekezik és az egész csapat támad is. Justin Bourne szakíró ezt úgy fogalmazta meg, hogy a siker receptje az NHL-ben az, ha vannak kivételes képességű csatáraid, akik őszintén hisznek abban, hogy a legfontosabb dolog a védekezés. Az általános vélekedés szerint a Matthews, Tavares, Nazem Kadri hármasnál erősebb centersor nincs a világon. A Mike Babcock előtt tornyosuló kihívás az, hogy őket tegye meg a védelem vezéreivé is. A csapatból hiányzik az a fajta keménység, az az agresszivitás, ha tetszik, aljasság, ami elengedhetetlen, hogy a komolyabb ellenfelek csatárait hibára kényszerítsd. Babcock a Detroittal kétszer jutott be a Stanley Kupa döntőjébe. A 2007/2008-as szezonban 184 gólt kaptak az alaszakaszban, egy évvel később 244-et. Talán nem véletlen, hogy 2008-ban nyerték meg a kupát, pedig akkor közel 40 góllal lőttek kevesebbet, mint egy évvel később.

A védelem megszervezése persze nem megy egyik napról a másikra, de ez olyan fejlődési irány, amire érdemes lesz figyelni, és ami Babcock edzői kvalitásait is minősíteni fogja. Mi mindeközben többnyire kiválóan fogunk szórakozni, mert a támadószekcióval garantáltan nem lesz baj. Az említett játékosok mellett érdemes lesz nézni Mitch Marner játékát is ? amilyen formában van ő is, akár 8-10 milliós szerződésre is igényt tarthat jövőre, ami újabb pecsét lenne Nylander torontói szerződésbontásán. És ott van a 22 éves Kasperi Kapanen is. Nylander helyett ő került Matthews és Marleau mellé az első sorba, aminek két meccsen négy pont eddig a hozadéka. A negyedik sor centeréről, a tehénpásztorból NHL-játékossá vált Par Lindholmról már írtunk. A védelemben nagy ígéret az orosz Igor Ozsiganov. 25 évesen átkerülni a tengerentúli kisebb pályára ugyan a legtöbb játékos számára megoldhatatlan, de a koronggal kiválóan bánó orosznak, aki annak idején Galló Illés csapattársa volt Nyikita Kucserovval és Nyikita Guszevvel egyetemben, minden esélye megvan rá, hogy sikerrel járjon.

Ugyanez nem mondható el Nylanderről, aki egyelőre csak a tévében keresztül követheti csapattársait. Óriási pókerparti zajlik a színfalak mögött, egyelőre mindkét fél úgy tesz, mintha senkinek semmi nem lenne sürgős, de közben óriási nyomás alatt vannak. Babcocknak az újjáépítés negyedik évében illene mutatnia valamit a rájátszás első körén túl is, Nylander pedig minden egyes nappal több tízezer dollárt bukik. A szezon hozzávetőleg 185 napig tart, és új fizetésének csak az időarányos részét kapja meg. Ez 6 millió dolláros szerződés esetén 32 ezer, 8 millió dolláros szerződés esetén 43 ezer dolláros bukást jelent minden nap. De ez a legkisebb teher a játékos vállán, hiszen bőven ki fogja termelni az előtte álló években. Ehhez viszont játszani kell, amit szerződés híján nem tehet. A svédnek december 1-jéig kell eldöntenie, hogy óhajt-e még ebben a szezonban az NHL-ben hokizni, mert ha addig sem ír alá, akkor erre legközelebb jövő szeptemberben lesz csak lehetősége. Bármekkora tehetségis valaki, 22 évesen egész biztosan nincs egy teljes felesleges szezonja, amit bárhol máshol ? akár a KHL-ben vagy a svéd elitben ? kockázatmentesen eltölthet.