Tavares nélkül is van jövője az Islandersnek

Hatalmas változások zajlanak a csapatnál, amelynek fiatal és tehetséges a kerete. A megújult szakmai stáb feladata az új identitás megteremtése.

Az nhl.com 31 részes sorozatban mutatta be az NHL-csapatokat a rövidesen kezdődő új szezon előtt, ezek alapján mi is összefoglaljuk olvasóinknak a legfontosabb változásokat, és rövid elemzést adunk arról, hogy kitől mire számíthatunk.

Az Islanders a nyolcvanas évek elején élte fénykorát, amikor Al Arbour vezetőedző irányításával 1979 és 1983 között sorozatban négyszer nyerték meg a Stanley Kupát. Az ötödik évben is bejutottak a döntőbe, de 4-1-re kikaptak a Wayne Gretzkyvel felálló Edmontontól. Azóta messze kerültek a hasonló sikerektől, az elmúlt tíz évben például mindössze négyszer jutottak be a rájátszásba, és csak egyszer érték el a második kört. A legutóbbi két alkalommal sem volt meg a legjobb 16. A franchise arca az előző időszakban John Tavares volt, aki a 2009-es draft 1/1-es helyén kelt el. 9 év alatt 669 meccsen húzta magára az Islanders mezét, 621 pontot ért el. Nyáron kellett volna szerződést hosszabbítania, de megunta a kilátástalanságot, és inkább szülővárosa, a Toronto Maple Leafs ajánlatát fogadta el.

Pedig ha késve is, de a tulajdonok megtették az első lépéseket annak irányába, hogy sikerre vezessék a klubot. Garth Snow-t Lou Lamoriello váltotta az általános igazgatói poszton, és azonmód elcsábította a Washingtonnal frissen kupát nyert Barry Trotzot, akinek a Capitals nem akarta kifizetnie a pluszpénzt, ami egy Stanley Kupa-győzelem után minden vezetőedzőnek jár. Trotz igazi főnyeremény, 56 évesen az NHL ötödik legtöbb győzelemmel rendelkező edzője, 762 meccset húzott be csapataival, ez épp hússzal kevesebb, mint az örökranglistán őt egy hellyel megelőző Al Arbouré. New Yorkban nem bánnák, ha az Islandersszel mielőbb megelőzné a legendát, és ha a négy bajnoki cím nem is reális elvárás, a rájátszás biztos elérése az lehet. Trotz érkezésével azonban nem ért véget a szakmai munka új alapokra helyezése. A tréner hozta magával Mitch Kornt, a liga egyik legnevesebb kapusedzőjét, aki az ezzel a poszttal kapcsolatos igazgatói teendőket látja el. A kapusedző az a Piero Greco lesz, aki tavaly a Toronto Marlies csapatával megnyerte az AHL-t. Szintén érkezett Lane Lambert, aki Kornhoz hasonlóan közel egy évtizede dolgozik együtt Trotzcal. John Gruden segédedző lesz, ő a Hamilton csapatának vezetőedzőjeként nyert tavaly OHL-t.

Bár az edzők reputációja érthető módon meg sem közelíti a játékosokét, a fenti felsorolásból azért látszik, hogy nem akármilyen teamet hoztak össze New Yorkban. Az ő feladatuk az lesz, hogy a legnehezebb dolgot vigyék végbe: új kultúrát és identitást kell teremteniük a csapat számára. Elnézve a szakemberek múltját, nem nehéz kitalálni, mi lesz ennek az új identitásnak az alapja: a győzelem. Nem lesz ez egyszerű feladat, hiszen a csapat a szezon végén igencsak messze állt a rájátszástól, mindössze 80 pontot gyűjtöttek, ami az összesített lista 22. helyére volt elég. A legnagyobb baj a védekezéssel van. Az Islanders 293 gólt kapott, egyetlen más csapat sem többet. Közel 36 kapura lövést engedélyeztek az ellenfeleknek meccsenként, az emberhátrányok mindössze 73,2%-át védekezték ki. Ezek történelmi perspektívában is alacsony számok. Nem véletlen, hogy az első számú kapus, a német Thomas Greiss teljesítménye is visszaesett, korábbi 91,6%-os átlagához képest 89,2%-kal védett. Nagy kérdés, hogy a hátvédek mire lesznek képesek, ez tűnik a legsebezhetőbb csapatrésznek.

Meglepő lehet, de a csatárok között viszont fantasztikus neveket találunk Tavares távozása után is: Josh Bailey, az év újoncának megválasztott Mathew Barzal, Anthony Beauvillier, Jordan Eberle, Andrew Ladd, Anders Lee, Brock Nelson ? ők bárhol jelentős jégidőt kapnának. A nyári igazolások elsősorban rutint hoznak ebbe a csapatba, hiszen Philadelphiából érkezett a 34 éves Valtteri Filppula, Torontóból a 31 éves Leo Komarov. Talán az ő feladatuk lehet egy védekezés-orientáltabb stílus meghonosítása. Nagy várakozásokkal tekinthetünk Jan Kovár érkezése elé is. A 28 éves cseh center ? aki sok szezonon át pont/meccs fölött teljesített a KHL-ben, és nemcsak az alapszakaszokban, hanem közel száz playoffmeccsen is ? a legjobb korban van, azonban még soha életében nem játszott a tengerentúlon, így némi időre biztosan szüksége lesz az alkalmazkodáshoz. De ha beválik, azzal sokat nyerhetnek.

Mindent összevetve: a fáradhatatlan Lou Lamoriello 75 évesen iújabb nagy fába vágta a fejszéjét. 2015-ben hasonló feladattal bízták meg Torontóban, ahol sikeres volt, ez bizakodásra ad okot. A csapat játéka eddig is közönségszórakoztató volt, hiszen a hetedik legtöbb gólt lőtték. Ha rendbe teszik a többit is, elérhetik alapvető céljaikat.