Dubek 1 szezont tervezett, de 14 év lett belőle

Dubek Vladimir nem akármilyen teljesítményt nyújtott hazánkban, így eljutott a válogatottságig is. Habár most civil, talán látjuk még az Erste Ligában.

Az elmúlt csaknem másfél évtizedben meghatározó alakja volt a magyar, illetve a magyar bázisú nemzetközi jégkorongbajnokságoknak Dubek Vladimir. A MOL és az Erste Ligában összesen 379 mérkőzést játszott, amelyeken 383 pontot (148 gól, 235 assziszt) ért el, ami bármilyen pontvadászatban komoly teljesítmény lenne. A története azonban természetesen Szlovákiában kezdődött. ?Jégkorongozni Zólyomban kezdtem, végigjártam minden korosztályt, a célom természetesen a szlovák Extraliga volt. Ez beteljesülni látszott, amikor 17 évesen jégre léphettem első meccsemen a felnőttcsapatban. A mérkőzes olyan volt, mint egy álom, rögtön a második cserénél adtam egy gólpasszt. A következő két évet azonban főként a juniorban töltöttem, a felnőtteknél a 2. Ligában jutottam szerephez. Ez azt jelentette, hogy egy szezonban 70?80 mérkőzést játszottam, miközben még iskolába jártam. Az Extraligában csak néhány mérkőzésen kaptam lehetőséget, de abban az időben egy fiatalnak szinte lehetlen volt bejutni oda. Mindenki a tapasztalt hokisokat favorizálta, és bőven lehetett válogatni Szlovákiábol, Csehországból. A Zólyom is nagy ambíciókkal indult neki a bajnokságnak, mindig meg akarták nyerni a soron következő Extraligát, így a fiatal játékosok szárnypróbálkozásainak alig adtak teret. De ezek az évek sokat jelentettek nekem így is, az extraligás csapattal edzhettem, megtapasztalhattam, hogyan működik egy profi csapat.?

A nagy változás 2004-ben jött Dubek Vladimir életébe, amikor 23 évesen Magyarországra, egészen pontosan Újpestre szerződött. ?Mivel láttam, hogy a felnőttcsapatba kerülni lehetetlen, éppen jókor jött Eduard Giblak ajánlata. Elmondta, hogy a Zólyom együttműködésbe kezd az Újpesttel, ő lesz az edző, és vihet magával öt kölcsönjátékost. Rábólintottam az ajánlatra, így a karrieremet Magyarországon folytattam. Megmondom őszintén, csak egy szezont terveztem, de ma már tudjuk, mi lett belőle. Magyarország és a magyar nyelv közel áll hozzám, mivel anyai ágon a családom magyar, és ők magyarul beszélnek. Később ennek alapján kaptam meg a magyar állampolgárságot.?

Újpest kitűnő választás volt a számára, hamar beilleszkedett, már az első évtől kezdve pont/meccs átlagot hozott. A MOL Liga első szezonjában, 2008/09-ben egészen elképesztő teljesítményt hozott. Ekkor 38 mérkőzésen 66 pontot (28 gól, 38 gólpassz) jegyeztek fel a neve mellé. ?Újpesten gyönyörű éveket töltöttem. Igaz, az elején minden téren összehasonlíthatatlan volt a szlovák hokival. Itt el kell mondanom, hogy az azóta eltelt idő alatt a magyar jégkorong nagyon sokat fejlődött. Szinte hihetetlen, hogy mi mindenben haladt előre hatalmas léptekkel, legyen az a liga színvonala, a játékosok, az edzők, a média, a reklám, a jégcsarnokok. Abból a kezdeti időszakból ami a legjobban megmaradt bennem – és most a Fradi-szurkolók nem fognak szeretni, de remélem, megbocsátják ?, az a playoffgyőztes mérkőzés a 3. helyért az FTC ellen, amikor őket két NHL-játékos is erősítette. A hihetetlen hangulat a mérkőzés alatt, és persze az, hogy megszereztük a bronzérmet. És igen, elképesztő volt a 2008/09-es szezon, a 66 pontommal 38 mérkőzésen, majd a playoffban még 36 ponttal 20 találkozón. Mondhatni, az volt a legjobb és egyben a legszebb idényem. Abban a Zlocha, Sikorcin, Dubek támadósorban egyszerűen szórakozás volt a hoki, csukott szemmel is láttuk egymást, tényleg azt csináltunk a jégen, amit akartunk. De természetesen rengeteg további emlékem is van még az újpesti évekből, hogy csak az FTC vagy a nagy Volán elleni mérkőzéseket említsem.?

Miskolcon 2010-ben határozták el, hogy az addigi amatőr működést feladva profi alapokra helyezik a klubot. Az egyik első igazolásuk Dubek Vladimir volt, aki 2012-ben, az elődöntő utolsó mérkőzésen Csíkszeredában sporttörténelmet írt, a MOL Liga döntőjébe juttatta a Jegesmedvéket, fennállásuk óta először. Tette ezt egy olyan góllal, amely valószínűleg minden miskolci szurkoló retinájába és emlékezetébe beleégett.

?Hat év után Miskolcra szerződtem. Akkor érkeztem, mikor új időszak kezdődött ott is. Külföldi edzők, légiós játékosok, nagyobb célok. Itt szintén remekül megértettem magam a csapattársakkal, és minden szezonom jobban sikerült, mint ahogy vártam, kivéve az utolsót. A miskolci évek alatt a legnagyobb élményem a playoffszéria volt a Csíkszeredával. Amikor Erdélybe utaztunk a döntő mérkőzésre, és a hosszabításban sikerült a győztes gólt belőnöm, az leírhatatlan volt. Ott, akkor kevesen gondolták, hogy nyerhetünk. Nehez ellenfél, felspannolt szurkolók hazai környezetben, szóval kemény meccs volt, de felejthetetlen az emlék. Az első három idényem fantasztikus volt tényleg. Minden szezonban elértük a kitűzött célt, a játék jól ment, és a civil életben is jól alakultak a dolgok. Miskolcon remekül éreztem magam. Nagyon tetszett a családias légkör a klubban, és a tökéletes baráti kapcsolat Egri Istvánnal.?

Első miskolci évében kapta meg a magyar állampolgárságot és a meghívóját a nemzeti válogatottba. ?Ami a válogatottat illeti, a meghívás mindig meglepett. Volt itt egy nagyon erős csapat, a Fehérvár, amely a válogatott 80 százalékát adta. A keret többi része is külföldön játszó vagy már szinte állandó tagnak számító hokis volt. A liga magasabb színvonalra emelésével persze ez is változott, a választék is nagyobb lett. Szívesen emlékszem vissza a miskolci tornán a magyar mezben játszott mérkőzésekre. Igaz, nagyobb nyomás alatt voltam: hazai pálya, miskolci szurkolók, és persze ezeket nem hagyta ki a feleségem, a szüleim, a testvérem, a magyar rokonaim sem. De összességében nagyon élveztem. A következő felkészülési tornára három évvel később hívtak, paradox módon a leggyengébb szezonomban, mióta Magyarországon voltam. Ma sem tudom, mi alapján hívtak be, őszintén szólva nem éreztem, hogy a játékom túl hasznos lett volna. De ezeket a meccseket is élveztem, már az edzéseket is, nem volt mit veszítenem, legfeljebb hazaküldenek. Lazán játszottam ? és kiválasztottak a budapesti felkészülési tornára. Hat év után itt újra Sikivel játszhattam, és két mérkőzésen adtam három gólpasszt.?

Az újabb váltás 2014-ben jött el, amikor elhagyta Miskolcot, és a Ferencvárosba szerződött. ?A miskolci pályafutásom végének okát a mai napig nem tudom, talán nem voltak megelégedve az utolsó szezonommal. Az előtte lévő három évben mindig 50 pont környékén teljesítettem, az utolsóban csak 31-et értem el. A Fradiban a legrosszabb idénnyel indítottam, nem ment sem a csapatnak, sem nekem, rossz volt az egész. A következő évek nekem személy szerint már jól sikerültek, de a csapattal mintha hullámvasúton lettünk volna. Egyszer fent voltunk, fantasztikus hokit játszottunk, jöttek a győzelmek, utána mentünk lefelé. Nagyon bánt a 2017-es playoff első köre a DVTK Jegesmedvékkel, amikor mindenkit megleptünk, és tényleg már csak egy lépés hiányzott, hogy legyőzzük az abszolút favoritot. Végül nem sikerült. De így is gyönyörű 14 évet töltöttem Magyarorszagon. Három csapatban szerepeltem, és mindenhol voltam csapatkapitány. Rengeteg játékost, edzőt ismertem meg, nemcsak Magyarországról, külföldről is. Annyi történet, annyi élményem gyűlt össze ? persze nem mind publikus ?, hogy egy jó könyvet lehetne belőle írni.?

Tizennégy év nagyon hosszú idő, tele szép és kevésbé kellemes emlékekkel. De milyen az összkép Dubek Vladimir számára? ?Az Újpest, a Miskolc és a Fradi igazán szuper szurkolóinak azt szeretném elmondani: nagyra értékelem és becsülöm, hogy bármelyik jégcsarnokban léptem pályára, soha nem hallottam engem becsmérlő bekiabálásokat. Minden klubban, ahol játszottam, igyekeztem kihozni magamból a maximumot, egyetlen mérkőzést sem vettem fél vállról, mindent megtettem, hogy a meccs két órája alatt jól szórakozzatok, elfelejtsétek a mindennapok gondjait, kikapcsolódjatok, a mérkőzés végén pedig elégedetten menjetek haza, és azt mondjátok, megérte eljönni. Sokakkal személyesen is ismerjük egymást, néhányotokkal baráti a viszonyom. Igyekeztem tisztességes hokis lenni, nem játszottam alattomosan, tiszteltem az ellenfelet, próbáltam jó példát mutatni a kis jégkorongozó gyerekeknek is. Minden jégpályára örömmel megyek ki, mert ahol az ember jól érzi magát, oda szívesen tér vissza.?

Az idén egyetlen Erste Liga-csapatban sem találni Dubek Vladimir nevét, így adja magát a kérdés: mit csinál most, teljesen lezárta a jégkorongos pályafutását? ?Már olvastam az interneten, hogy kérdezték, mi van velem? Nem történt semmi különös, csak fél évre kipróbálom, milyen az élet utána. Belekóstoltam a civil életbe. Jelenleg Hollandiában vagyok, egy családi vállalkozásban dolgozom. Tavaly három hónapot már voltam itt, és nagyon szerették volna, hogy visszajöjjek hosszabb időre, így megegyeztünk hat hónapban, október közepéig it leszek. De nem szeretném abbahagyni a jégkorongozást, még nem érzem úgy, hogy szögre kellene akasztanom a korcsolyát. A kondíciómmal, a szezonra való felkészüléssel soha nem volt gondom, most sincs. Testnevelő tanár vagyok, fitnessedző, a legmagasabb szintű standardek szerinti bizonyítvánnyal. Ezzel foglalkozom, értek hozzá, tudom, mit kell csinálni, hogy megfelelően felkészült legyek a szezonra. A többit majd meglátjuk.?

Fotók: Mudra László (MJSZ/jkb.hu)