Minnesotában többre vágynak

Hiába jó csapat a Wild, sorozatban háromszor esett ki az első playoffkörben.

Az nhl.com 31 részes sorozatban mutatta be az NHL-csapatokat a rövidesen kezdődő új szezon előtt, ezek alapján mi is összefoglaljuk olvasóinknak a legfontosabb változásokat, és rövid elemzést adunk arról, hogy kitől mire számíthatunk.

A Minnesota Wild tavaly 82 meccsből 45-öt rendes játékidőben nyert meg, emellett 11 alkalommal az extra pontokat is elhozta, a 101 egység a teljes mezőnyben a 8. legjobb volt. A kiírás szeszélyes szabályai miatt azonban a rájátszás első körében a 114 pontjával az összesített rangsorban második Winnipeg Jetsszel került össze, és a végső győzelemre is esélyes manitobai csapattól 4-1-re kikapott. Sorozatban harmadszor már az első körben kiestek, ezt nem nézték el a szakmai stábnak, Chuck Fletcher általános igazgatót elbocsátották, a helyére Paul Fenton érkezett. Ha valakinek vannak tapasztalatai arról, hogy mi kell ahhoz, hogy egy csapat a rájátszásban is sikeres legyen, akkor az Fenton, hiszen ő ezt megelőzően nem kevesebb, mint 19 esztendőt húzott le a Nashville Predatorsnál, előbb mint a játékosok igazolásáért és fejlesztéséért felelős igazgató, később mint az általános igazgató helyettese. Emellett az utóbbi öt évben az AHL-es Milwaukee Admirals GM-je is volt.

Az új GM egyelőre nem hozott nagy változást a személyzetben, ami nem feltétlenül baj egy olyan csapatnál, amely 100 pont felett termel. A legfontosabb fejlemény két kulcsjátékos hosszabbítása volt, Jason Zucker a csatárok, Matt Dumba a hátvédek közül írt alá még öt évre. Mindez azt jelenti, hogy Fenton bízik a játékosokban, hisz a belső fejlődésben. Erre minden oka meg is van, még ha az elmúlt szezonban nem is minden alakult a legszerencsésebben. A svájci Nino Niederreiter csupán 63 meccset játszott, ami karrierje legszerényebb statisztikájához vezetett: mindössze 32 pontot tett a közösbe. Charlie Coyle is kihagyott egy hónapot, a két szezonnal ezelőtti 56 pontról 37-re zuhant a teljesítménye. A 34 éves Zach Parise a fél szezont kihagyta, a védelem oszlopa, Ryan Suter pedig a jobb bokáját törte el március végén, a rájátszásban már nem is lépett pályára.

Ha ők tettre készen kezdik az új szezont, azzal jelentősen megkönnyíthetik Eric Staal dolgát. A kiváló csatárnak a többiekkel ellentétben kijött a lépés, 42 gólt lőtt, egyike lett annak a hét aktív NHL-es játékosnak, akik már három idényben érték el a 40-es mérföldkövet. Igaz, ez a mostani előtt a 2008/09-es szezonban sikerült neki utoljára, és kérdés, hogy 33 évesen képes lesz-e negyedszer is megcsinálni. Ha nem, az sem feltétlenül baj, hiszen a fent említettek adott esetben simán tudják kompenzálni, nem beszélve a védelemről, amely roppant ponterős. Suter 51, Dumba 50 pontot szerzett tavaly, az NHL-ben csak három csapat volt, amelynek a védelméből két játékos is elérte a félszázas határt. Ráadásul fiatalok terén is jól áll a franchise. A 21 éves Jordan Greenway a Boston Universityben ért el pont/meccses átlagot, be is válogatták az amerikai olimpiai csapatba. A Wilddal március 26-án írt alá szerződést, hat meccs jutott neki az alapszakaszban, majd még öt a playoffban, ahol megszerezte első NHL-es gólját, passzt is adott, a csapatból egyedüliként volt pozitív tartományban a plusz/mínusz mutatója az ötmeccses szériában.

Luke Kuninnak nem volt ekkora szerencséje, ő nagycsapatnál kezdte a szezont, majd az AHL-ben folytatta, végül februárban visszahívták, de térdsérülést szenvedett, felépülése az előzetes várakozások szerint hét hónapot vesz igénybe. Ez azt jelenti, hogy a 2016-os draft 15. helyén elvitt játékos szezon közben játszhat majd ismét az NHL-ben. Mindez egyelőre messze van Kirill Kaprizov számára. A 178 centis csatár a 2015-ös draft 5. körének 135. helyén kelt el, legutóbb a CSZKA Moszkva játékosaként 46 meccsen 40 pontot ért el a KHL-ben, az olimpián 6 meccsen 5 gólt lőtt és 4 gólpasszt adott, a bajnokcsapat egyik legjobbja volt, azonban ottmaradt az orosz bázisú pontvadászatban.

A Minnesota kapcsán nem mehetünk el szó nélkül a kapusok mellett, hiszen Vay Ádám is ezt a franchise alkalmazta. Devan Dubnyk továbbra is a liga egyik legjobb kapusa, mögötte Alex Stalock stabil második számú. Tavaly a KHL-ből érkezett Niklas Svedbergnek nem sikerült kiszorítania őt, a svéd ment is, idén Galló Vilmos csapattársa a Timrában. Steve Michalek szintén ligát váltott, őt az EBEL-es Salzburgban láthatjuk. Távozásukkal keletkezett némi űr a keretben, ennek pótlására igazolták le Andrew Hammondot, aki az elmúlt két évben ugyan csupán 31 meccsen védett, összesen öt csapatban, és többnyire az AHL-ben, de még mindenki emlékszik arra, amikor a 2014/15-ös szezonban 23 meccses sorozatot produkált az Ottawával, amiből húszat megnyert, és csak egyszer maradt pont nélkül a csapata.

Mindent összevetve nagy változások nem történtek Minnesotában, de erre nem is feltétlenül volt szükség. Meglátjuk, milyen mértékben sikerül apróbb korrekciókkal és a tavalyinál kicsivel több szerencsével jó csapatból kiváló csapattá válni, és messzebbre jutni a rájátszásban. Mivel a csapat hat egymást követő playoff ellenére még egyszer sem jutott el a konferenciadöntőig, nem is kérdés, hogy ez a következő kiemelt cél a számukra.