Könczei Áron az egyetemet választotta
Nehéz döntést hozott meg nyáron Könczei Áron: a jégkorong helyett a civil életére koncentrál ezentúl.
Az elmúlt hónapokban a szokás szerint sűrűn forgó átigazolási hírekben egyszer sem bukkant fel Könczei Áron neve, és az idő előrehaladtával egyre erősebben lehetett hallani, hogy felhagy a versenyszerű sporttal. Most rákérdeztünk ? és a 24 éves játékos megerősítette a hírt.
Pedig pályafutásának íve igazán példaértékű volt. Debrecenben járta végig az utánpótlás szamárlétráját, miközben folyamatosan megbízható tagja volt a korosztályos nemzeti csapatoknak. 17 évesen Svédországba került, ahol a Flemmingsberg elit U18-as és U20-as csapatában is játszott, előbbiben csaknem pont/meccs átlagot produkált. A felnőttek között az akkor újonc Debrecenben debütálhatott 2014-ben. ?Az első két évem a MOL Ligában nagyon jól sikerült. Igazán büszke voltam, hogy szülővárosom csapatában játszhatok felnőtt bajnoki meccseket. Mi, fiatalok nagyon sok segítséget kaptunk az idősebb játékosoktól, és ez a fejlődésünkön is meglátszott. Nekem talán a legnagyobb lökést az adta, hogy egy fél szezon erejéig Ladányi Balázs sortársa lehettem. Igazi élmény volt vele a jégen lenni. Nagyon sajnáltam, hogy menet közben megsérült, és nem játszhattam vele többet.?
A fiatal hokis szépen felhívta magára a figyelmet a teljesítményével (a 2014/15-ös szezonban 42 alapszakasz-mérkőzésen 13 gólt és 17 asszisztot, míg egy évvel később 41 találkozón 10 gólt és 21 gólpasszt hozott össze), ami egyrészt fővárosi szerződést jelentett a bajnokaspiráns MAC Budapest csapatához, másrészt meghívót az A csoportos világbajnokságra készülő magyar válogatott bő keretébe. ?Szereplésem a válogatottban egyszerre jelent számomra boldog és szomorú emlékeket. Az, hogy ott lehettem a felkészülés során ? egyáltalán: megkaptam a lehetőséget a közös munkára a legjobb magyar játékosokkal ?, nagyon felemelő volt számomra. Úgy éreztem, hogy az akkori formám és az elvégzett munkám alapján ott lenne a helyem a végleges keretben, de sajnos én voltam az utolsó, akit kirostáltak. Megmondom őszintén, ez óriási csalódás volt számomra. A szakvezetés elvitt Szentpétervárra sérült kanadai játékosokat, miközben fiatal magyar hokisok maradtak itthon. Ez szerintem rossz üzenet volt, és nemcsak rólam szólt. Voltak az edzőtáborban olyan magyar hokisok, akik szintén megérdemelték volna, hogy ott legyenek egy A csoportos vébén, de odáig sem jutottak el, ameddig én. Tehát nekem ez is nagy megtiszteltetés volt, ám akkor és ott elindított bennem egy olyan folyamatot, ami az idén nyáron tetőződött be.?
fotó: Mudra László/MJSZ
Eddig azonban Könczei Áron még lejátszott két szezont a MOL, illetve az Erste Ligában. A MAC Budapestben csaknem hozta a pont/meccs teljesítményt, hiszen az alapszakaszban 34 meccsen 12 gólt és 20 asszisztot írtak a neve mellé, a rájátszás 15 találkozóján pedig további 8-at, 3 gól és 5 gólpassz képében. ?Nagyon szerettem a MAC-ban játszani. Kitűnő csapatunk volt, remek társakkal jégkorongozhattam, és jól is ment a játék. Úgy gondolom, kifejezetten szépen játszottunk, igazi csapatteljesítményt nyújtottunk. Az egyedüli fájó pont a döntő marad, amikor a Miskolc legyőzött bennünket, kívülről nézve talán túl könnyedén is.?
Ezután mégis a Ferencvárosba szerződött, egy nagyon egyszerű ok miatt: a zöld-fehéreknél korábban voltak az edzések, mint a Tüskecsarnokban. És most jutunk el a történet igazi kiindulási pontjához. ?Édesapám állatorvos Debrecenben, és én már gyermekkoromban elhatároztam, hogy követem a példáját. Tudatosan készültem az egyetemre, Svédországból is azért jöttem haza, hogy az érettségit megfelelő szinten le tudjam tenni. Felvetődik ilyenkor az emberben, hogy mi lett volna, ha maradok északon. Erre meg is lett volna a lehetőségem, több csapat is jelezte, hogy számítana rám, illetve megfigyelők is megkerestek, hogy követnék a pályafutásomat. De mégis hazaköltöztem. Elég csak megnézni Galló Vilmos példáját, hogy a tehetség, a megfelelő körülmények és a sok munka milyen eredményt hozhat. Vilivel 2011/12-ben csapattársak voltunk, és örömmel látom, hogy milyen sokra vitte és viheti. Én azonban nem ezt választottam, és nem is bántam meg. Tavaly már másodéves voltam az Állatorvostudományi Egyetemen, és a gyakorlati képzés miatt kedvezőbb volt számomra a Fradi edzésbeosztása, ezért elfogadtam az ajánlatukat. Ez a szezonom, akárcsak a csapaté, nem volt túl sikeres. Az eleje csalóka volt, úgy tűnt, jól szerepelhetünk, de utána elég durva spirálba kerültünk, és ez az én teljesítményemen is meglátszott.?
Az idei nyáron tehát komoly döntést hozott Könczei Áron, a végső voksát a civil élet, az egyetemi tanulmányok mellett tette le. ?Nagyon sokat vívódtam ezen a dolgon. Hívott több csapat, többek között a Debrecen is, de túl sokáig nem is tárgyaltunk, mert állatorvosi képzés jelenleg csak Budapesten van. Pedig látszik, hogy komoly munkát végeznek az új klubban, és mondanom sem kell, mit jelentett volna nekem ismét ott játszani. Az elmúlt két év nagyon komoly megterhelést jelentett számomra fizikailag és mentálisan is. Borzasztóan nehéz volt összeegyeztetni az élsportot a magas elvárásokat támasztó egyetemi tanulmányokkal. Az idei harmadik évben pedig a gyakorlati képzés olyan szintre lép, amikor a két feladatot csak az egyik rovására lehetett volna elvégezni, és ezt nem akartam. Hosszú gondolkodás után úgy döntöttem, az egyetemet választom.?
A szépen induló hokiskarrier tehát megszakad, pedig egészen biztosan lett volna még benne lehetőség. De tényleg nincs visszaút? ?Néhány százaléknyi esélyt azért megtartok arra, hogy egyszer újból magamra húzom valamelyik csapat mezét. Most is rendszeresen mozgok, két-három hónapos felkészüléssel vissza tudnék térni a ligához szükséges szintre. Összességében mégsem vagyok elégedetlen a játékos-pályafutásommal, hiszen a körülményekhez képest sokat kihoztam belőle. Természetesen van bennem hiányérzet, de mégis szívesen fogok visszaemlékezni a jégkorongban töltött időre.?
