Tegyük akkor a helyükre a kupáinkat
A Szuperkupa egészen kiváló kezdeményezés. Lenne egy ötletünk arra, hogy hogyan folytatódjék.
Remek meccsen nyerte a Szuperkupa 2018-as kiírását a MAC Újbuda. Az Erste Liga-bajnok megérdemelt sikert aratott, élesebb, pontosabb, dinamikusabb volt, mint a Fehérvár AV19. A hajtós-nívós találkozó összességében éppen olyan volt, amilyennek egy szezonnyitó presztízsmeccsnek lennie kell. Jó lenne ilyet látni minden idény elején. Vagy ilyenekből többet is.
Elöljáróban idézzük fel: mióta a Fehérvár az EBEL-ben szerepel, évről évre felmerült, miként mérhetné össze erejét az itthon versenyző klubokkal. Több modellt is kipróbáltunk az eltelt évtized során. Volt, amikor a magyar bajnokságba kapcsolódott be a ?nagy? Volán, olyan is, hogy a Magyar Kupa végjátékában szerepelt kiemelként, sőt Szuperkupát sem most rendeztek először, 2014-ben kétmeccses párharcot vívott az EBEL-csapat az előző két MOL Liga-kiírás győztesével, a Dunaújvárosi Acélbikákkal.
Ezeken a megméretéseken általában az nyert bizonyítást, amit amúgy is lehetett tudni: valóban Székesfehérvár a magyar jégkorong fővárosa. Voltak azért szoros csaták is, mint az a ?14-es dupla DAB?Volán ? 3-2 és 4-2 ?, vagy a még korábbi magyar bajnoki finálé, amikor az UTE-nak idegenben sikerült behúznia egy bravúros győzelmet. És a 2015-ös Magyar Kupa-döntőről még nem is beszéltünk: akkor a Miskolci Jegesmedvék Székesfehérváron hódították el a trófeát. Az az összecsapás már illusztrálta, hogy a MOL Liga legjobbjai legalábbis szorosan megközelítették a Fehérvár szintjét. A tendencia aztán folyatódott, noha a 2016-os négyes kupafináléban a Volán az elődöntőben a MAC-ot, a döntőben a DVTK Jegesmedvéket felülmúlva visszakapaszkodott a trónra.
A klubszurkoló ugyanakkor olyan, hogy minden megoldásban talál kivetnivalót. Különösen ha a megoldások valóban nem okvetlenül tökéletesek. Az idei Szuperkupa-kiírással szemben az merült fel kifogásként, hogy egy ilyen trófeáért hagyományosan és mindenhol a mindenkori bajnokok és kupagyőztesek szoktak megküzdeni. Márpedig a Magyar Kupát 2017/18-ban nem a Volán nyerte ? nem is nyerhette volna, hiszen nem indulhatott ?, hanem a DVTK Jegesmedvék. Igen ám, csakhogy a MAC és a DVTK harcolt egymással eleget, amelynek ezúttal a fővárosi csapat első ligabajnoki címe lett a vége. A legerősebb összeállításában fellépő Volánnal viszont 2016 tavasza óta nem találkozott egyikük sem, ergo volt értelme ennek a párosításnak is. Akkor is, ha nem mindenkinek rokonszenves az a megközelítés, miszerint a Szuperkupa-meccsen az derült volna ki, hogy melyik éppenséggel a legjobb magyar klubcsapat.
Szerintünk sem erről volt szó. A Tüskecsarnokban annyi derült ki ? telt háznyi jól szórakozó szurkoló, valamint a tévénézők szeme előtt ?, hogy szeptember 9-én este két jó magyar csapat közül melyik volt jobb. Ez nem vérre megy. Csak presztízsre. A presztízs is fontos persze, de a lényeg, hogy minden ilyen meccsnek ünnepnek kellene lennie. A fejlődő magyar klubhoki ünnepének.
fotó: Mudra László/MJSZ
Összességében az a kérdés, hogy mit ildomos tenni annak érdekében, hogy ezt az ünnepet minél többen magukénak érezhessék. A válasz egyszerű: az összes csapatnak meg kell adni az esélyt arra, hogy ott lehessen. A helyzet az új szezontól annyiban bonyolódik, hogy immár három csapatunk fog külföldön játszani, az EBEL-es Fehérvárhoz csatlakozik az extraligás MAC Újbuda és DVTK Jegesmedvék. Ha innen nézzük, valóban bonyolultabb a konstelláció, de ha onnan pillantunk rá, végső soron egyszerűsödik. Mindjárt mondjuk, miért.
A találkozó tévéközvetítése során felmerült, az lenne az igazi, ha a jövőben ők hárman játszanának rövid körmérkőzéses tornát egymásssal, megválaszolandó a ki jobb kérdését. Rossz felvetés. Nem is kicsit.
Azért, mert számunkra továbbra is kiemelt fontossággal bír a magyar bázisú nemzetközi bajnokság. Az alapok ott teremtődnek meg, minden ott kezdődik. Nagy öröm, hogy a maradók és a csatlakozók közül a legtöbben kifejezetten komolyan vették magukat és az ellenfeleiket, és olyan keretekkel, illetve olyan ambíciókkal vágtak-vágnak neki a sorozatnak, ami nagy reményekkel, kompetitív versengéssel, a színvonal tartásával vagy akár növekedésével kecsegtet. Emiatt és eleve is egyértelmű, hogy az Erste Liga leendő bajnokának ? esetleg a sorozat legjobb magyarországi klubjának ? is ott kellene lennie a Szuperkupában.
Végtelenül egyszerű az ötletünk: teremtsünk a Szuperkupából hagyományt ? és legyen négycsapatos. A Fehérvár, a MAC és a DVTK mellett a negyedik finalista magától értetődően a magyar bajnok lenne. Hogy némiképp emlékeztet ez a Magyar Kupa idei kiírására? Bízunk benne, hogy az csak most, először-utoljára ilyen. A Magyar Kupának szerintünk olyan sorozatnak kellene lennie, ahol mindenki elindulhat, aki szeretne. Beleértve a kisebbeket, akik szeretnék felmérni, hol is tartanak ? ahogy ez az elmúlt néhány évben is történt.
A Szuperkupa viszont ? hagyományok ide, nemzetközi példák oda ? igenis szólhatna arról, hogy a különböző ligákban játszó legjobb klubjaink egymáshoz képest milyen erőt képviselnek az adott pillanatban. Ezt megfigyelni mindig érdekes volt a Fehérvár AV19 vonatkozásában, míg a jövőben még inkább az lesz. Ebben a MAC és a Miskolc szlovákiai kalandja okán is biztosak lehetünk. De nem azért kellene őket megversenyeztetnünk, hogy világgá kiáltsuk, hol van a magyar hoki fővárosa. Hanem azért, hogy lássuk: egyre több fővárosunk van, és ez mindenkinek jó. Azoknak is, akik hálistennek nincsenek már egyedül. Meg azoknak is, akiket éppen nem szokás közéjük sorolni. Bárki bármikor bizonyíthat. Évről évre, szezonról szezonra. Elsősorban és mindenekelőtt az Erste Ligában ? aztán a határ a csillagos ég.
