A Chicago elindulhat felfelé

Az évtized első felében példátlanul sikeres Blackhawks hosszabb kínlódás után ismét versenyképes csapattal vághat neki a szezonnak.

Az nhl.com 31 részes sorozatban mutatta be az NHL-csapatokat a rövidesen kezdődő új szezon előtt, ezek alapján mi is összefoglaljuk a legfontosabb változásokat, és rövid elemzést adunk arról, hogy kitől mire számíthatunk.

A Blackhawks továbbra is kemény helyzetben van. A csapat dinasztikus babérokra tört az évtized első felében, háromszor nyerte meg a Stanley Kupát 2009 és 2015 között, további két alkalommal játszott konferenciadöntőt. Ám az ilyesminek a fizetési plafon korszakában borsos ára van, a menedzsment azóta is ennek szorításában vergődik. 2016-ban és 2017-ben már a rájátszás első körében kiestek, tavaly ? tíz év után először ? be sem jutottak a playoffba. Azért időközben nem töltötték tétlenül az időt, idén minden poszton tudtak erősíteni, miközben 5,5 millió dollárjuk maradt a plafon alatt.

A csapat tele van a liga elitjéhez tartozó játékosokkal: a csatárok közül Patrick Kane és Jonathan Toews 2023-ig évi 21 milliót visz el a bérkeretből, a védelemben Duncan Keith és Brent Seabrook van odaláncolva ugyaneddig az időpontig. Közülük Toews a legfiatalabb, de novemberben ő is betölti a 30-at. Keith 35 múlt nyáron, így a csapat számára hosszabb távon az a legnagyobb kérdés, hogy tudják-e azt a teljesítményt nyújtani, amit 2015-ben, utolsó bajnoki évükben. Ez annál is égetőbb kérdés, mivel ez a négy játékos 34 millió dollárba kerül, ami nem hagy sok teret a menedzsment számára. A stresszes helyzet nem mindig kedvezett az optimális döntéseknek, erre a legjobb példa az a csere, amelynek keretében Artyemij Panarin ment, Brandon Saad érkezett. A két játékos közel egyidős, mindketten hatmillió dollárt keresnek, Saad azonban csak 35, míg az orosz csatárfenomén 82 pontot szerzett legutóbb. Ilyen körülmények között a teljes újjáépítés szóba sem kerülhetett, a kötött pénzügyi lehetőségek viszont jelentősen lelassították a menet közbeni kisebb kiigazítások folyamatát.

Az idei holtszezonban több apró lépésben erősítették meg a keretet: a csatárok közé érkezett a rutinos, de olcsó Chris Kunitz, a védelembe a 28 éves Brandon Manning, második számú kapusnak a tapasztalt Cam Ward. Rá különösen nagy szükség lehet, hiszen Corey Crawford utoljára december 23-án játszott sérülés miatt, és még július 27-én is úgy nyilatkozott, hogy nem teljesen egészséges. A legnagyobb lépés az Arizonával júliusban kötött üzlet volt, melynek keretében a sivatagi csapat átvette a játéktól már visszavonult, ám a bértömeget 2021-ig 5,3 millió dollárral terhelő Marián Hossa szerződését. Ezzel jelentős mozgásteret biztosítottak a maguk számára a chicagóiak, ami különösen a jövőre nézvést lehet biztató, például ha Panarin 2019-től tényleg visszamegy a csapathoz Columbusból.

Időközben észrevétlenül kezdtek feltörni a fiatalok is: a 22 éves Nick Schmaltz és a nála két évvel fiatalabb Alex DeBrincat egyaránt 52 pontot szerzett tavaly, ami több mint biztató. Idén további három játékos beépítésére kerülhet sor optimális esetben: Henri Jokiharjut a 2017-es draft 29. helyén választották, generációja egyik legnagyobb finn hátvédtehetségének tartják. Dylan Sikura tavaly már kapott öt meccset, de a szezont az NCAA-ben töltötte, nem is észrevétlenül, hiszen az MVP-nek járó Hobey Baker Trophyra esélyes tíz játékos közé választották. Victor Ejdsellt a Nashville-től szerezték meg szezon közben. A 23 éves svéd csatár a HV71-ben kezdte a szezont, ahol 50 meccsen 34 pontot csinált. Ezt követően kelt át az óceánon, az AHL-ben és az NHL-ben is kipróbálták, de még időre van szüksége az átálláshoz. 195 centijéhez 97 kiló párosul, erre nagy szüksége van a csatárok fizikalitásában a többiektől kissé lemaradt csapat számára. Érdekesség, hogy az elmúlt hét évben csak kétszer nem lettek utolsók az ütközések számát illetően, akkor utolsó előttiek voltak. printable coloring pages awesomecolouringpages.web.app free

Összefoglalva mindenkitől kicsit jobb teljesítmény kell ahhoz, hogy ismét elérjék a rájátszást. Egyedül Kane teljesítményére nem lehetett panasz, 76 pontot ért el a mögöttünk álló a szezonban. A problémát az jelenti, hogy mögötte nagy a szakadék, az említett két fiatal és Jonathan Toews 52 pontja az ötödik legnagyobb távolságot jelenti a liga csapatai közül. Különösen Toews lehet elégedetlen, 20 gólja a legkevesebb volt, mióta az NHL-ben játszik. Szintén fontos lesz, hogy milyen mértékben sikerül megfiatalítani a védelmet. Ezen a téren bizakodásra ad okot az elmúlt évek draftmunkája: 1-2 éven belül Adam Boqvist is csatlakozhat a csapathoz, aki idén a 8. helyen kelt el. Ezzel együtt most már nyomás is lesz a szakvezetésen, a Stan Bowman, Joel Quenneville páros tíz éve irányítja a csapatot, és Rocky Wirtz tulajdonos júniusban úgy nyilatkozott, semmi sem tart örökké, következésképp karácsony környékén változások lehetnek. Később tagadta, hogy ez az általános igazgatónak és a vezetőedzőnek szóló üzenet lett volna, de tény, hogy három év után ideje lenne elindulni felfelé.