10 szűk esztendőnél tart a Carolina

A januárban tulajdonosváltáson átesett klub egy évtizede nem jutott a rájátszásba, ez azonban hamar megváltozhat.

Az nhl.com 31 részes sorozatban mutatta be az NHL-csapatokat a rövidesen kezdődő új szezon előtt, ezek alapján mi is összefoglaljuk a legfontosabb változásokat, és rövid elemzést adunk arról, hogy kitől mire számíthatunk.

Január 11-én Washingtonba utazott a Hurricanes. Sok esélyt nem adtak a csapatnak, hiszen a későbbi bajnok épp tízmeccses veretlenségi szériában volt odahaza. Azonban kissé szokatlan módon meccs közben eladták a csapatot, Peter Karmanos helyére érkezett a texasi milliárdos, Tom Dundon. A hír inspirálóan hatott a játékosokra, 1-1 után az utolsó tíz percben Victor Rask és Sebastian Aho is betalált, véget vetve a fővárosiak sorozatának. Dundon nem az az otthon ülő típuső tulajdonos, iparági pletykák szerint szereti kézben tartani a dolgokat, hokiügyekben meglehetősen aktív. Eddig ez csak haszonnal járt a csapat számára. Egyik első lépése volt, hogy a GM posztján Ron Francist Don Waddel követte, a kispadon Bill Peters helyét pedig Rod Brind’Amour vette át. Utóbbi a franchise történetének egyik legnépszerűbb játékosa volt, 2006-ban kapitányként nyert Stanley Kupát a csapattal. Azóta azonban lefelé megy a csapat, amely 2009-ben még konferenciadöntőbe jutott, de ezt leszámítva egyszer sem jutott a rájátszásba. Ez a leghosszabb ilyen szünet jelenleg az NHL-ben.

Nem csoda tehát, hogy nyáron alapos nagytakarításba kezdtek: ment Jeff Skinner, Cam Ward, Noah Hanifin és Derek Ryan, a helyükre érkezett Dougie Hamilton, Calvin de Haan és Petr Mrazek. A távozók névsora veretesebb, de amilyen fiatalok kerültek a csapatba, talán összejöhet a rájátszás. Ebben hatalmas szerep juthat a második helyen draftolt Andrej Szvecsnyikovnak, aki az általános vélemények szerint teljes mértékben készen áll az NHL-re. A fiatal orosztól azt várják, hogy Sebastian Aho és Teuvo Teräväinen társaként olyan dinamikus triót alkossanak, amely ontja majd a gólokat. Erre szükség is lenne, mert a Canes csak a 23. helyen végzett lőtt gólok tekintetében tavaly. A trióhoz csatlakozhat még a Martin Necas, Valentyin Zsikov, Warren Foegele hármas, amelyben szintén van támadópotenciál. Necas a junior-világbajnokságon 11 pontjával holtversenyben az első helyen végzett, majd a nagyok között is öt pontot gyűjtött hét összecsapáson. Mögötte nem sokkal marad el Zsikov, aki tavaly 33 góljával és 17 emberelőnyös találatával az AHL legjobbja lett. Ez a két sor, kiegészülve olyan tapasztalt játékosokkal, mint Jordan Staal és Justin Williams, papíron elég kell legyen a rájátszáshoz.

Carolinában nemcsak a támadósort, a hátsó alakzatot is próbálták megerősíteni. Azon belül is elsősorban a kapusposztot. Ugyanis az a furcsa helyzet állt elő, hogy miközben ők engedték a legkevesebb kapura lövést az ellenfeleiknek (28,9), ennek ellenére a gólátlaguk három fölött volt. Ilyen inkonzisztens teljesítmény mellett nem marasztalták a csapatnál 13 szezont lehúzó, a jelenlegi edzővel még Stanley Kupát is nyerő első számú kapust, Cam Wardot. Ő ment, jött helyette Petr Mrazek Detroitból ? ez azonban csak felületi kezelés, hiszen az első számú kapus Scott Darling maradt. A korábbi általános igazgató, Ron Francis az előző nyáron hirtelen felindulásból kötött vele egy négyéves, 16,6 millió dolláros szerződést, ami finoman szólva sem jött be. Darling 40 meccsen volt kezdő, csak 13-at nyert meg, 3,18 gólt kapott meccsenként, 88,8%-os hatékonysággal védett. Ennél rosszabb ő sem lehet még egyszer, de a playoffba jutás záloga az lesz, hogy mennyit tud fejlődni tavalyhoz képest. Különösen mivel Mrazek sem életbiztosítás az utolsó védelmi vonalon.

A hátvédsorból, mint már említettük, távozott Noah Hanifin, de érkezett helyette a Hamilton, de Haan páros, amely Faulkkal és Slavinnal kiegészülve minden bizonnyal fogja hozni azt a teljesítményt, amit tavaly, és akkor már tényleg csak a kapusokon hatékonyságán múlik a jobb szereplés. Főként Hamilton lehet óriási fogás a Carolina számára, aki nemcsak védekezésben, a támadások szervezésében és emberelőnyben sem elveszett ember. Tavaly 17 góljával holtversenyben Hedmannal és Provorovval a legtermékenyebb védő volt az NHL-ben, így egy Hamilton, Faulk duó emberelőnyben az egyik leghalálosabb lehet az egész ligában, amire nagy szüksége lenne a tavaly ebben a kategóriában csak 23. hCarolinának. A Canes 404 percet játszott előnyben, 306-ot hátrányban ami 98 perces különbség pluszban. Ez a legnagyobb differencia az NHL-ben, ám a Canes nem tudta kiaknázni a lehetőséget.

Összefoglalva az rajzolódik ki, hogy a csapatban van potenciál bőven, de Brind’Amournak nagyon össze kell raknia a társaságot, hogy ne csak felvillanásai legyenek, hanem a teljes szezonban egyenletes teljesítményt nyújtson. Mindent összevetve ha 2019-ben playoffba jutna a Hurricanes, az meglepetés lenne, 2020-ra viszont teljesen reális lehet a cél. Minden azon múlik, mennyire válnak be a fiatalok, hogyan teljesít Darling, és hogy Dundon tartja-e a szavát, és nem sajnálja majd a pénzt egy versenyképes csapat felépítéséhez. Ha így lesz, pár éven belül a Carolina mindenkire veszélyes lehet, hiszen a kerete már most is erős, és van még 20 millió dollárja a bérkeretből.