Matthews szívesen lenne a Toronto kapitánya

Legnagyobb vetélytársa John Tavares lehet.

Már több mint két és fél éve annak, hogy torontói játékos C betűvel a mezén lépett jégre. Dion Phaneuf volt az utolsó, de a kőkemény hátvédet a 2015/16-os szezon idején Ottawaba cserélték, azóta a Leafs kapitány nélkül játszott. A tavalyi szezon elején Auston Matthews volt a legesélyesebb a posztra, de a fiatal center azt mondta, még nem készült fel erre, és nem szeretne ilyen felelősséget a vállára venni. Néhány napja azonban Jonas Siegelnek, a The Athletic szakírójának úgy nyilatkozott, hogy ha a Mike Babcock, Kyle Dubas, Brendan Shanahan alkotta vezetőség úgy döntene, hogy ő legyen a kapitány, igent mondana. ”Igen, azt mondanám nekik, vállalom, készen állok a feladatra, és boldogan elvállalnám a tisztséget. Őszintén szólva soha nem gondoltam kapitányként magamra. Bárhol játszottam eddig, mindig a csapat legfiatalabb tagja voltam, így soha nem voltam kapitány, csak helyettes az amerikai válogatottban.”

Matthews mellett a legesélyesebb a posztra John Tavares. A nyáron érkezett center óriási rutinnal rendelkezik ezen a téren, hiszen öt szezonon keresztül volt a New York Islanders első embere. Róla ezt mondta Matthews: “Jó darabig John volt a New York-iak kapitánya. Nem tudom, mit gondolnak róla ezzel kapcsolatban, és így mi lesz az ideális helyzet. De nem hiszem, hogy igazán megváltozik bármi is a döntés után, a jégen vagy a jégen kívül, egy jó csapatnak vagyunk a részei, ez a lényeg.” Természetesen a nyár legnagyobb igazolásáról is megkérdezték a jövő egyik legnagyobb ígéretét. Matthews elmondta, hogy korán hívta őt Dubas a hírrel, még aludt, de megpróbált úgy tenni, mintha órák óta ébren lenne. Előtte nem tudott túl sokat a tárgyalásokról, annyit elmondtak neki, hogy a prezentáció jól sikerült. Mi több, ő maga is beszélgetett Tavaresszel még a döntés előtt: ?Őszintén szólva nem volt olyan kérdés, amit ne tett volna fel. De az egyik legfontosabb az volt, hogy milyen érzés egy olyan hokivárosban játszani, mint Toronto. Természetesen minden mellett és minden ellen lehet találni érveket, de az biztos, hogy minket itt Torontóban nagyon szeret a közönség. Jó csapatunk van. Ígéretes a csapat magja, mindenünk megvan, hogy valami egészen nagyot alkossunk. Szerintem számára nincs ennél jobb választás. Persze ezek az ajtók nagyon gyorsan be is záródhatnak, de jelenleg minden lehetőség adva van előttünk, és igyekszünk a legtöbbet kihozni ezekből.?

Fotó: Tom Szczerbowski / USA TODAY Sports

A játékos beszélt a csalódást keltő rájátszásról is. Arra a kérdésre, hogy tényleg olyan rosszul játszott-e, mint amit a statisztikái sugallnak (hét meccsen 1+1), így felelt: ?Hát, az biztos, hogy a saját magam által támasztott elvárásoknak nem feleltem meg. Ugyanakkor azt sem gondolom, hogy a számok teljes mértékben visszaadnák az egész sztorit. (…) De természetesen engem ezért fizetnek: hogy számokat produkáljak, gólokat szerezzek, a csapat egyik vezére legyek. A számok nem erről tanúskodnak, és ez frusztrál engem. De azt sem gondolom, hogy ennyire le lehet csupaszítani ezt a történetet.?

Hasonlókat mondott annak kapcsán, amikor az új általános igazgatóról kérdezték. Kyle Dubas roppant fiatal, 32 évesen megszállottja a statisztikai elemzéseknek. Matthews szerint ez nagyon hasznos dolog, de egy játékosnak más a perspektívája: ?Szerintem játékosként tudod, mikor játszottál jól. Nagyon mélyre lehet ásni a számokban, ami szerintem tényleg nagyon fontos. Én is csinálom ezt Darryllel [Darry Belfry, a Maple Leafsnél a játékosok egyéni fejlesztéséért felelős tanácsadó], megnézzük, hol lehet javulni. De azt gondolom, hogy játékosként mindig pontosan tudod, mikor játszottál jól és mikor játszottál rosszul. Függetlenül attól, hogy négy vagy nulla pontod volt aznap este, szerintem egy játékos mindig tudja, hogy dominált-e a meccsen, vagy sem.?

Végül arra a kérdésre, hogy a statisztikák, vagyis az egyéni fejlődés vagy a győzelmek minősítenek-e egy játékost, a következőket mondta: ?Szerintem mindkettő fontos. Azt is gondolom, hogy a mai sportban a győzelmek alapján mérnek meg egy játékost, és a legkiválóbbak rendszerint nyernek is. Bármilyen sportban, ha körülnézel, ezt láthatod ? Kevin Durant, Sidney Crosby, Alekszandr Ovecskin, Drew Doughty és a hozzájuk hasonló srácok. Ezek a fiúk a világ legjobb játékosai közé tartoznak, és ők azok, akik általában nyernek. A győzelem jelenti a legnagyobb motivációt. De az érmének van egy másik oldala is. Én személy szerint a világ legjobb játékosa akarok lenni. Ez hajt minden egyes nap, mert csupa olyan ellenfelem van, akik szintén nagyon szeretnek versenyezni, mindenki a legjobb akar lenni. Ugyanakkor azt is érdemes szem előtt tartani, hogy Sidney Crosby azért tud a világ legjobb játékosa lenni, mert egyszerre nyert meg mindent, mindeközben pedig hihetetlen számokat tett le az asztalra. Szóval szerintem mindkettő fontos. De ahogy említettem, szerintem a játékosokat igazából a bajnoki címek alapján mérik, és nagyon jól van ez így.?