Kevin Wehrs hosszabb távú szerződést szeretne

A magyar válogatott kiváló védőjének egyelőre nincs csapata, de izgatottan várja a szezont.

Az elmúlt években jó néhány honosított jégkorongozó segítette a nemzeti válogatottat, illetve a magyar hokit abban, hogy magasabb szinteket érjen el. Közéjük tartozik a 30 éves Kevin Wehrs, akit a magyar szurkolók először a Brassó csapatában láthattak a MOL Ligában. Egy kitűnő norvég szezon után érkezett a remek bekk a Cenk aljára, de hogy került épp oda? ?Elég sok körülmény összejátszása kellett ahhoz, hogy végül Brassóban kössek ki. Az egyetemi évek után Norvégiában játszottam az első profi szezonomat, és azt hiszem, nem volt meg a kellő tapasztalatom, amelyet a nagyobb klubok kerestek. Másrészt abban az évben NHL-lockout is volt, szünetelt a bajnokság, és úgy tűnt, Európát elárasztják a tengerentúliak. Így végül Brassó mellett döntöttem. Ma már a feleségemmel együtt úgy gondoljuk: ez egy áldás volt számunkra. Imádtunk Brassóban élni, ráadásul az ott töltött idő hozta meg azt a lehetőséget, hogy Székesfehérvárra szerződhessek, ami aztán áttörést hozott a karrierembe. El sem tudtam még képzelni akkor, hogy mit is hoz számomra a jövő.?

A Brassó vezetői sem bánták meg, hogy leszerződtették az amerikait, aki az offenzív játékból is kivette a részét mindkét szezonban (2012/13: 47 meccs, 10 gól, 32 assziszt, 42 pont az alapszakaszban, 7 mérkőzésen további 5 pont a rájátszásban. 2013/14, alapszakasz: 47 meccs, 14 gól, 24 assziszt, 38 pont, rájátszás: 10 mérkőzés, 7 pont). Milyen volt akkor a MOL Liga Norvégia után? ?Nagyon elégedett vagyok azzal az eredménnyel, amit én személy szerint és amit a Brassó csapatával közösen elértünk. Hatalmas élmény volt számomra a második szezonban döntőt játszani a MOL Ligában, valamint megnyerni a klub első román bajnoki címét. A csapatunk abban az időben sokat tett a hoki fejlődéséért Brassóban, és remek dolog volt részt venni ebben. A játék minőségében a norvég GET Liga egyértelműen magasabb szintet képviselt az akkori MOL Ligánál, azonban azt is hozzá kell tennem, hogy az Erste Liga rengeteget fejlődött az elmúlt években, és most már össze lehet hasonlítani a kettőt. A jégkorong nagy léptekkel halad előre errefelé, manapság rengeteg kitűnő játékos van már itt.?

A két remek brassói idény nem kerülte el a fehérvári vezetők figyelmét sem, akik leszerződtették Kevin Wehrst, amiből két remek év lett. Persze hozzá kellett szokni a magasabb színvonalhoz. ?Fehérvárra kerülésemkor azonnal éreztem, hogy a játék jóval komolyabb, igazság szerint Norvégiához képest is. Az EBEL-ben a játékosok sokkal tapasztaltabbak, néhányuk a legmagasabb szintet is megütötte, így a játék ritmusa sokkal gyorsabb volt. Az első szezonom volt az egyik kedvencem a karrierem során. A feleségemmel beleszerettünk Fehérvárba, Budapestbe, az egész országba. Igazán remek évünk volt a csapattal, az alapszakaszban a hatodik helyen végeztünk, a középszakaszban a negyediken, az elődöntőben hazai pályán kezdhettük a párharcot a Vienna Capitals ellen. Sajnos a korong nem úgy pattant, ahogy szerettük volna, és bár az első két meccset megnyertük, végül a bécsiek ? két hosszabbításos találkozót is behúzva ? léphettek tovább az elődöntőbe. Még mindig úgy gondolom: megérdemeltük volna, hogy mi jussunk tovább. De összességében így is remek szezon volt.?

Második fehérvári évében Kevin Wehrs megkapta a magyar állampolgárságot, így részt vehetett a nemzeti csapat történetének második A csoportos világbajnokságán. ?Az volt az az élmény, amit soha nem fogok elfelejteni, és nagyon remélem, hogy átélhetem még egyszer. Játszani a világ legjobb játékosai ellen, csapatként versenyben lenni ellenük tényleg emlékezetes volt. A szentpétervári napok csúcspontja nyilván a Fehéroroszország elleni győzelem volt. Megtapasztalni a csapattársak hihetetlen emócióit, látni, hogy milyen élményt adtunk a magyar szurkolóknak ? ez volt pályafutásom legfantasztikusabb pillanata. Gólt lőni Németországnak szintén hihetetlen volt, de össze sem hasonlítható azzal, amit összességében a csapat letett a vébén. Mindent összevetve áldottnak érzem magam, hogy mindezt átélhettem.?

A válogatott hátvéd a következő két szezont különböző EBEL-klubokban töltötte. ?A klubcsere sosem az, amire egy hokijátékos igazán vágyik. Villachban nem tudtunk megfelelni a várakozásoknak, nem jutottunk a rájátszásba, ezért a menedzsment nagytakarítást végzett. Innsbruckban jó szezonunk volt, az alap- és középszakaszban az ötödik és hatodik helyen végeztünk, a negyeddöntőben a Vienna Capitals búcsúztatott bennünket, ez nem rossz eredmény. Ám a vezetés végül mégis másik irányba indult el. A váltás természetesen egy profi hokis munkájának a része ? de most hosszabb távra keresek klubot.?

Az idén Budapesten játszhatott a magyar válogatott a divízió 1/A-s világbajnokságon, és csak 16 másodperc hiányzott az újabb feljutáshoz. ?Ez volt és biztos vagyok benne, hogy ez is marad a legszörnyűbb pillanata a pályafutásomnak. Még most sem tudom elhinni, ami történt, és azt hiszem, sosem fogom megérteni. Azt mondják, egy ilyen tapasztalat után tudja meg az ember, mit is kell tenni, hogy újra elérjük a legnagyobb sikereket. Meggyőződésem, hogy a csapat még elszántabban fog dolgozni azért, hogy ismét visszakerüljünk a világelitbe.?

Eddig még semmi hír nem érkezett arról, hogy hol folytatja a pályafutását Kevin Wehrs. ?Még nincs aláírt szerződésem a következő szezonra. A karrierem e pontján olyan helyet keresünk, amelyet hosszabb ideig hívhatunk az otthonunknak. Izgatottak vagyunk az új szezonnal kapcsolatban, akármit is hoz. Nagyon várom már, hogy visszatérhessek a jégre.?