Ladányi: A legjobbkor megyünk a felnőttek közé

Aki nem küzd az utolsó leheletéig, annak nem lesz helye nálunk, mondja az Erste Liga-újonc Schiller-Vasas HC vezetőedzője.

A soron következő szezon már most látható pozitívuma, hogy jócskán megnő a magyar edzők száma a csapatoknál, több korábbi kiváló játékossal bővül a mezőny. Ezek egyike Ladányi Balázs, aki az újonc Vasast gardírozhatja a magyar bázisú bajnokságban.

Ladányi játékoskarrierjéről már leírtak, leírtunk mindent, még egy rövid összefoglaló is hosszú lenne. Az újkori magyar jégkorong megkerülhetetlen alakja, a szapporói aranygeneráció oszlopos tagja, a sportág nagy léptékű fejlődésének fontos előmozdítója. Tényleg csak címszavakban: ötszörös magyar bajnok, 227-szeres válogatott, minden idők talán legfontosabb magyar hokieseménye, 5 mérkőzésen szerzett 9 pontjával (2 gól, 7 assziszt) a szapporói csoda kulcsszereplője. 188 EBEL-meccse mellett kipróbálhatta magát Franciaországban és Olaszországban is.

Visszavonulása óta edző, ebben a szerepkörben érkezett karrierjének újabb szakaszához. Egy rövid debreceni beugrástól eltekintve először dolgozhat ősztől felnőttcsapat mellett. De mikor határozta el, hogy aktív játékos-pályafutása befejezése után beáll a kispad mögé? ?Elég korán megérett bennem ez az elhatározás, már 2002-ben, 26 évesen megszereztem első edzői papíromat ? idézi fel a kezdeteket. ? Meghatározó élményeket szereztem számtalan edzőmtől, nem is tudnék egyet kiemelni. Eleinte szlovák trénerektől tanulhattunk, Dusan Kapusta, Robert Spisak, Eduard Giblak mind remek szakemberek voltak, akik magasabb hokikultúrából érkeztek, és nagy szerepük volt a magyar hoki akkori fejlődésében. A jégkorong változása azonban előtérbe tolta az észak-amerikai, illetve a skandináv iskolák meghatározó jegyeit, és az ezeket képviselő, tanító edzőket. Három nevet emelnék ki: Luciano Basile, Pat Cortina, Stephan Lundh. Tőlük mindenképpen olyan dolgokat tanulhattam, amelyektől jobb hokis lettem, és az adott csapat is előrelépett, amelyben akkor játszottam.?

Az tehát nem volt kérdés, hogy amint leveszi a játékosmezt, rögtön magára ölti az edzői melegítőt. Ez a pillanat 2015-ben jött el Debrecenben, amikor az U20-as csapat mellett váratlanul a MOL ligás felnőtt gárdához is be kellett ugrania. ?A felkérés váratlan volt, ám akkor már nem volt újdonság nekem a felnőttekkel foglalkozni. A szezon elején ugyanis ? az orosz tréner megérkezéséig ? én irányítottam az alapozást, a jeges felkészülést. Az akkor rövid beugrás volt, ám jó ízelítő arról, hogy milyen felnőtt csapattal dolgozni egy bajnokság közben.?

A következő szezont Budapesten, a Vasasnál kezdte, ahová szapporói csodatársa, Szuper Levente csábította, hogy vegyen részt a hosszú távú építkezésben. Az akkor még csak utánpótláscsapatokkal rendelkező gárda belátható időn belül a magyar bázisú nemzetközi bajnokságot célozta meg, ebben a munkában számítottak Ladányi Balázs tapasztalatára és tudására. Tavaly az U20-as csapatot bízták rá, amellyel szépen meneteltek, hiszen az osztrák bázisú EBYSL-ben csak a későbbi győztes Fehérvár búcsúztatta őket az elődöntőben, míg a magyar bajnokságban bronzérmet szereztek.

A többéves építkezés az utánpótlás terén bőven hozott eredményeket a Vasas számára, a kérdés csak az: elvégezték-e a tervezett munkát, valóban eljött-e az idő, hogy a felnőttek között induljanak? ?Bizton állíthatom, hogy a lehető legjobb pillanatban vagyunk. Szuper Levente rengeteget melózott, hogy megteremtse a körülményeket, erre most nem lehet panaszunk. Korábban azt tapasztaltuk, hogy a juniorból kiöregedő játékosok vagy eligazolnak más klubokhoz, ahol van esélyük a felnőttcsapatba kerülni, vagy lehetőségek híján abbahagyják. Bronzérmes U20-asaink több mint 90 százaléka esne ki a junior korosztályból, de most meglesz a folytonosság, a Vasas színeiben léphetnek szintet. Ráadásul remek a társaság, kár lenne veszni hagyni őket. Épp ezért érzem azt, hogy pontosan időben vagyunk az Erste Ligába történő belépéssel.?

Azzal a Vasasnál is tisztában vannak, hogy kizárólag juniorokkal elindulni az Erste Ligában öngyilkosság lenne. A keretet tehát meg kell erősíteni, ezért elsősorban olyan játékosokat kerestek, akik tudják, mit jelent piros-kékben jégre lépni. ?A csapat alapját a tavalyi sikeres juniorok alkotják. Melléjük kerestünk olyan hokisokat, akik rendelkeznek már felnőtt tapasztalattal, ugyanakkor van kötődésük a Vasashoz. Úgy gondoljuk, ez lényeges motivációt jelent, nem pusztán ?zsoldosokat? szerettünk volna felfogadni. Visszahoztunk játékosokat, akik korábban itt játszottak, és pont úgy öregedtek ki a juniorból, és mentek el, ahogy korábban említettem. Az is szempont volt, hogy adjunk második esélyt néhány olyan hokisnak, akik annak idején az utánpótlásban remekeltek, ám a felnőttek között a fejlődésük megtört, megbicsaklott, és nem voltak elégedettek a harmadik-negyedik soros epizódszereppel, ami jutott nekik csapatukban. Most húzóemberek lehetnek, rengeteg jégidő vár rájuk, hogy kihozzák magukból azt a teljesítményt, amit korábban már lehetett sejteni velük kapcsolatban, de végül nem bújt ki még.?

Mindez azt is jelenti, hogy a vezetők egyelőre nem törik magukat légiósok keresgélésével. ?Nem ez a prioritás nálunk ? erősíti meg Ladányi Balázs. ? Egyelőre csak egy külföldi játékost igazoltunk, mert kapusposzton kényszerhelyzetbe kerültünk. Úgy terveztük, hogy a tavalyi U20-as válogatottban remeklő két hálóőrrel vágunk neki a szezonnak, hogy megfelelő jégidőt kapva sarkallják egymást jobb teljesítményre. Ez a terv sajnos kútba esett, így igazoltuk le az észt válogatott Villem-Henrik Koitmaa-t, akinek már van Erste ligás tapasztalata is, így biztosan nagy segítségünkre lesz. Egyelőre nem tervezünk újabb légiósokat szerződtetni. Az alapkoncepció nálunk évek óta az, hogy saját játékosaink legyenek a fókuszban. Ha külföldieket hozunk, tőlük vesszük el a jégidőt, a bizonyítási és fejlődési lehetőséget. Az biztos, hogy így vágunk neki a szezonnak, aztán meglátjuk, vannak-e nagy lyukak a keretben, feltétlenül kell-e a minőségen javítani.?

Utánpótlás-játékosoknak elég nagy ugrás lesz felnőttek között küzdeni, mind fizikális, mind mentális szempontból. A korábban győzelmekhez szokott játékosok megtapasztalhatják, hogy már nem ők az esélyesek, a három pont begyűjtése sokkal nagyobb energiákba kerül. ?Azzal senki sem vitatkozik, hogy az utánpótlás és a felnőtt hoki között zongorázni sem nagyon lehet a különbséget. A nyári felkészülésünkben azonban háttérbe szorulnak a mentális szempontok. Manapság az erőhoki dominál szerte a világban, így mi is erre fókuszálunk. Kiemelten kezeljük az erőnlét kérdését, a játékosaink első számú feladata, hogy a kellő izmot összeszedjék. A lelkek ápolására ráérünk a szezon alatt. Biztosan lesz feladatunk ezen a téren, kár is lenne tagadni. Éppen ezért neveztünk tavaly a Magyar Kupába, hogy hokisaink megtapasztalják, mekkora a különbség a jelenlegi szintjük és aközött, ahová szeretnének eljutni. Biztos, hogy időre lesz szükségük a srácoknak, hogy felvegyék a ritmust, a fordulatszámot, de hosszú távon meg fogják tenni.?

A Vasas szurkolóit és a magyar hokirajongókat az érdekli a legjobban, hogy milyen játékot láthatnak a piros-kékektől. ?Taktikai dolgokról nem beszélnék, az kiderül a jégen. Amit én várok a csapattól, az az, hogy egyetlen másodpercre se adják fel. Nem érdekel, éppen hány gól van a két csapat között, de aki nem küzd az utolsó leheletéig, annak nem lesz helye nálunk. Megalkuvást, kifogást nem tűrök ezen a téren. A klubvezetőkkel azért is nem határoztunk meg konkrét célt, helyezést, hogy ne helyezzük a túlzott elvárások terhét a játékosokra. Egy kicsit mi is a sötétben tapogatózunk, nem tudhatjuk, mire leszünk képesek. Tavalyi hét felnőtt mérkőzésünk csak ízelítő volt, most 40-50 meccses kőkemény szezon vár ránk, biztos, hogy jó pár kezelendő problémával. De nem riadunk meg. Erre a lehetőségre vártunk, bele fogunk állni, és meglátjuk, mire lesz elég mindez.?

Schiller-Vasas HC:

edzők:
Ladányi Balázs

kapusok:
Koitmaa, Villem-Henrik(EST, Dunaújvárosi Acélbikák)
Tóth Balázs (EHC Linz U20, EBYSL)

hátvédek:
Bukor Rajmund (Vasas U20)
Oroszi Álmos (Vasas U20)
Tornyai Gábor (Vasas U20)
Bálint Tamás (Vasas U20)
Kováts Máté (Vasas U20)
Surányi Zsolt (Vasas U20)

csatárok:
Belényesi Gábor
Fliszár Zalán (Ferencváros)
Bödök Bence (Ferencváros)
Inglis Ákos (Ferencváros)
Pápa Márton (Újpest)
Turbucz Martin (Újpest)
Czakó Barna (Vasas U20)
Szlama Dániel (Vasas U20)
Csíki Attila (Vasas U20)
Varga Tamás (Vasas U20)
Rózsa István (Vasas U20)
Szlépka Armand (Vasas U20)
Székely-Mádai Gergő (Vasas U20)
Faragó Richárd (Vasas U20)