Miért fizetnek tízmilliókat találgatásokra alapozva?

Hiába az egyre bonyolultabb mérőszámok, az NHL-ben gyakorlatilag megjósolhatatlan, hogy melyik kapus milyen hatékonysággal fog védeni.

Ez óriási probléma, hiszen az amerikaiak egyébként is hajlamosak csak a mérhető dolgokban hinni, ráadásul itt óriási pénzekről van szó. Carey Price például a Montréalban 10,5 millió dollárt keres évente, ehhez képest 90%-os teljesítménye a 47. helyre volt elég az idén. De Henrik Lundqvist 91,5%-os védési hatékonysága sem indokolja, miért fizetnek neki évi 8,5 milliót. Az alábbi grafikont Travis Yost, a TSN statisztikai elemzője publikálta. Függőleges tengelyén a védési hatékonyság százalékban kifejezett értéke található, a vízszintes tengelyen a fizetés nagyságát láthatjuk a teljes bérkeret százalékában. Ha lenne valamilyen összefüggés a teljesítményük és a bérük között, akkor a kapusokat jelző pöttyök valahol a kék egyenes körül sűrűsödnének. De mint az világosan látható, semmilyen sűrűsödésről nem beszélhetünk. Azok a bizonyos pöttyök a legváltozatosabb helyeket veszik fel a koordináta-rendszerben, vagyis a fizetés és a teljesítmény között semmilyen kapcsolat nincs. Ráadásul ezek az adatok nemcsak egyetlen szezonra, hanem az elmúlt négy évre vonatkoznak.

A probléma nem újkeletű, mi magunk is szemléztünk már egy cikket a témában négy évvel ezelőtt. Sok újat most sem tudunk mondani, a kapusok statisztikája inkább tűnik az egész csapat, mint az egyén teljesítményét tükröző mutatónak. Két dolog miatt vettük elő újra a témát: egyrészt láthatók a legfrissebb adatok, másrészt az elmúlt négy év egyik nagy változása volt az NHL-ben a statisztikai apparátus látványos fejlődése. Egyre kifinomultabb mérőszámok állnak rendelkezésre a játékosok értékelésére, ám ez alól a kapusok továbbra is kivételt képeznek. A fejlettebb eszközök között szokás számon tartani például az ún. Delta Save Percentage nevű mutatót, amely a tényleges és az elvárt védési hatékonyság közötti különbséget fejezi ki. Az elvárt védési hatékonyság egy hipotetikus százalék, amelyet a kapott lövések mennyiségének és minőségének figyelembe vételével számítanak ki, egy ligaátlagon teljesítő kapus védési hatékonyságával számolva (a kapusokkal foglalkozó kifinomultabb mérőszámok ismertetésével számtalan helyen lehet találkozni, például itt). Aki tehát ebben a mutatóban a pozitív tartományba kerül, az átlag felettit nyújtott, míg a negatív tartományban lévő kapusok átlag alattit.

Sokra ezzel sem megyünk, hiszen a második ábrából is látható, hogy hiába finomítottunk a mutatón, és vettük bele a csapat teljesítményét is ? hiszen a jobban védekező csapatok kevesebb és/vagy rosszabb minőségű lövést engedélyeznek ?, továbbra sincs semmilyen korreláció a fizetéssel. Mindez Travis Yost szerint a következőt jelenti: ?A liga arra talán alkalmas, hogy a mércét meg nem ütő kapusokat kiszűrje. Nagyon ritkán láthatunk olyat, hogy valaki ismétlődően előforduló igazán rémes védési százalékkal hosszabb távon is meg tudjon ragadni az NHL-ben, és ez jól is van így. De megkülönböztetni egymástól az 5. és a 19. legjobb kapust? A rendelkezésünkre álló információk alapján ez egyelőre lehetetlen küldetésnek tűnik. Ami elvezet bennünket a kérdéshez: mégis miért fizetnek a csapatok hatalmas összegeket ? lényegében találgatásokra alapozva??