A rájátszás elérése nagy siker lenne az első évben

Rajtunk múlik, milyen hamar vetjük meg a lábunkat az Extraligában ? mondja Nagy Krisztián. A MAC Budapest egyik arcával a kihívásokról beszélgettünk.

A külföldi szerződés helyett a MAC Budapest ajánlatára bólintott rá Nagy Krisztián. Nem kis részben azért, hogy kipróbálhassa magát a szlovák Extraligában. A játékos még csak e hónap végén lesz 24 éves, de máris tartalmas karriert tudhat maga mögött. Miután két évet lehúzott finn korosztályos bajnokságokban, a 2012/13-as szezonban a Miskolci Jegesmedvéknél mutatkozott be a felnőttek között. Itt egyrészt 42+4 meccsen 17+1 pontig, másrészt MOL Liga-elődöntőig, harmadrészt válogatottságig jutott, a budapesti divízió 1/A-s tornán világbajnokságon is játszhatott. Azóta kihagyhatatlannak számít, az idei ? ismét budapesti ? világbajnokság már a hatodik volt pályafutása során. Visszatérve a kronológiához, egy év amerikai kitérő után Miskolcra tért vissza 2014-ben, hogy 20 évesen már MOL Liga-győztesként, magyar bajnokként és kupagyőztesként tarthassák számon. Utána az újonc MAC Budapesthez, nevelőegyesületéhez igazolt, ahol három év elteltével emelhette ismét magasba a bajnoki serleget. E szezonok közül különösen a közbülsőben vágta ki a rezet, amikor az alapszakaszban 39 meccsen 50, a playoffban 15 találkozón 13 pontig jutott, de nem kell szégyenkeznie a legutóbbi miatt sem, hiszen bár sérülések hátráltatták, 33+2 pontig így is eljutott, és csapata legjobb magyarjai közé tartozott. A két aranyérem között mindenesetre jócskán voltak különbségek. ?Miskolcon még csak negyedik soros játékos voltam, inkább a küzdés, az ellenfél fárasztása volt a dolgom. A MAC-nál sokkal támadóbb jellegű a feladatom az elejétől kezdve, oda kell érnem a kapu elé, helyzetbe kerülnöm és ki is használnom azokat. A Jegesmedvéknél előbb 18, majd 20 évesen játszottam, és másodjára már bajnok lettem. A fővárosban három évig harcoltunk az elsőségért, így a várakozás, a feszültség is egyre nagyobb lett bennem, mire ismét a csúcsra érhettem.?

Utána kevésen múlt, hogy nem vette újra külföld felé az irányt. Mivel két évet már játszott Finnországban fiatalon, nem lett volna meglepő, ha ismét ott talál magának csapatot. Fel is merültek ezzel kapcsolatos hírek, sőt Majoross Gergely vezetőedző is így nyilatkozott szerződtetése kapcsán: “Azt gondolom, neki szüksége van valami kihívásra, és nem lett volna jó még egy évet játszania az Erste Ligában. Abban a korban van, amikor még csak közelít a legjobb időszaka felé, és ismerve őt azt gondoltam, hogy neki kell valami kihívás, hogy igazán jó tudjon lenni. Ezért vártunk sokáig, és próbáltunk más alternatívákat is keresni, aztán amikor kiderült, hogy lesz Extraliga, a kérdés megoldódott.? Ő maga így látta ezt: ?Sokáig érlelődött bennem a döntés, mire igent mondtam a menedzsmentnek. Ha ott vannak a liga- és a magyar bajnoki, valamint a kupaaranyérmek a vitrinedben, és még ilyen fiatal vagy, óhatatlanul felmerülnek motivációs kérdések. Hogyan tovább? Lehet-e feljebb lépni? Az ember mindig szeretne fejlődni, keresi az utat. Valóban benne volt a pakliban, hogy külföldre szerződöm, ilyen jól sikerült szezonok után könnyebb csapatot találni, ám végül maradtam. A döntésben voltak családi indokok, de komoly szerepet játszott az is, hogy a MAC a szlovák Extraligában szerepelhet. Mivel ez valóban szakmai fejlődést hozhat számomra, jelen pillanatban ez volt a jó döntés.?

Az előző évben a Visegrád Kupa ízelítőt nyújtott abból, hogy mi várhat a két magyar csapatra szeptembertől. ?Nem kérdés, hogy a Visegrád Kupa nagyon hasznos volt számunkra. Megtapasztaltuk, hogy milyen magas színvonalon játszanak a szlovákok, mi az, amit nekünk is el kell érnünk. Ebben a ligában teljesen új helyzetbe kerülünk. Itthon a MAC és a DVTK Jegesmedvék a mérkőzéseik döntő részén esélyesként léptek jégre az elmúlt három évben, azt várták tőlünk a szurkolók és a szakmabeliek, hogy domináljunk, diktáljuk az iramot, irányítsuk a játékot. Az Extraligában megfordulnak a szerepek, nekünk kell kapaszkodnunk, különösen az elején. Az viszont már rajtunk múlik, hogy milyen hamar vetjük meg a lábunkat.?

Szinte minden érintett klubvezető, edző és játékos elismeri, hogy a magyar csapatok Tipsport Liga-szereplése ugrás a sötétbe, nem lehet még tudni, milyen erőt fognak képviselni. Az biztos, hogy gyorsan kell tanulniuk, ha nem szeretnének bukdácsolni. ?Úgy gondolom, mindkét magyar csapatban olyan válogatott hokisok szerepelnek, akiknek nem lesz újdonság nagy nyomás alatt játszani. De ez mégis más, hiszen folyamatosan heti 2-3 meccsünk lesz, miközben a MAC érdekelt a Kontinentális Kupában is. Mindenképpen reális célokat kell kitűzni. Szerintem a rájátszás elérése nagy siker lenne az első évben. Az pedig már külön műfaj, ezt mi is bizonyítottuk az idén, hiszen akkorra állt igazán össze a csapatunk.?

Fotó: Mudra László (MJSZ/jkb.hu)

Nem kétséges, hogy csapatként kell jól működniük a magyar kluboknak, de attól függetlenül is lényeges a játékosok egyéni teljesítménye. Milyen szerepre számít az extraligás MAC-ban Nagy Krisztián? ?Fegyelmezett játékosnak tartom magam. Mindig azt a feladatot igyekszem maximális odaadással, erőbedobással elvégezni, amit az edző kioszt rám. Ha azzal segítek, hogy a padról buzdítom a többieket, megteszem. Ha meg kell védenem a szabálytalanul leütközött társamat, abban sem lesz hiba. Ha gólokat várnak tőlem, arra fogok koncentrálni. Éppen ezért még nem is gondolkodom túl sokat a személyes dolgokon, teszem, amit az edző mond, aztán meglátjuk, mit tudunk kihozni a helyzetből.?

A magyar szövetség nem titkoltan azzal a szándékkal támogatta a magyar csapatok szlovákiai szereplését, hogy az válogatott szinten is segítsen a merészebb álmok, az újabb A csoportos világbajnoki szereplés elérésében. ?Amikor a Volán elment az EBEL-be, jó néhány magyar játékos kapott lehetőséget arra, hogy magasabb szinten játszhasson, és ennek komoly szerepe volt a szapporói csodában. Most a Fehérváron játszók mellett még kétszer annyian léphetnek szintet, hiszen A csoportos bajnokságban versenyezhetünk. Északi szomszédunk tartósan az elit tagja, a topbajnokságuk színvonala jobb teljesítményre fogja ösztönözni az ott korongozó magyarokat. Ha tehát azt nézzük, hogy jóval több magyar hokis lesz, akik csúcsszintű pontvadászatban lépnek jégre, akkor szinte adja magát, hogy ennek a pozitív hatása a válogatottnál is kijöjjön. Szapporó még csoda volt, Krakkó már kontrolláltabb sikernek számított. Ha a szlovák Extraligában is sikerül helytállnunk, akkor belátható időn belül reális lehet az újabb feljutás.?

MAC Budapest:

maradt:
Terbócs István (csatár)
Pozsgai Tamás (hátvéd)
Tomás Klempa (SVK, csatár)
Jared Brown (USA, csatár)
Vokla Roland (hátvéd)
Brance Orban (csatár)
Chris Bodo (csatár)
Majoross Barnabás (csatár)
Bálizs Bence (kapus)
Garát Zsombor (hátvéd)
Keegan Dansereau (csatár)
Jesse Dudas (hátvéd)
Fejes Nándor (hátvéd)
Lőczi Árpád (csatár)
Kedves Richárd (csatár)
Scott MacAulay (CAN, hátvéd)
Nagy Krisztián (csatár)

érkezett:
Bugár Gábor (hátvéd/csatár, Bodens HF, SWE-3.)
Szigeti Ákos (csatár, Springfield Express, WSHL)
Kreisz Brúnó (csatár, KalPa U20, FIN)
Rajna Miklós (kapus, Fehérvár)
Cameron Burt (USA, hátvéd, Braehead Clan, GBR)
Odnoga Mátyás (csatár, Dunaújváros)
Szabad Kevin (csatár, Vienna Capitals II)
Chris Langkow (CAN, csatár, Worcester Railers, ECHL)
Seregély Máté  (hátvéd, Ontario Hockey Academy U18)

távozott:
Somogyi Balázs (csatár, DVTK Jegesmedvék)
Tóth Gergely (hátvéd, Dunaújváros)
Keresztury Erik (csatár, Eisbären Regensburg, GER-3.)
Kovács Bronson Zoltán (hátvéd, DEAC)
Tóth Richárd (csatár, Ferencváros)