Miért kötött bombaüzletet Tavaresszel a Toronto?

A klasszis szerződtetése után izgalmas feladat lesz kezelni a fizetési plafont, de korántsem megoldhatatlan. Az előnyök bőven túlmutatnak a gondokon.

A Toronto Maple Leafs vasárnap bejelentette: hét évre leigazolta az NHL legkeresettebb játékosát. John Tavares évi 11 millió dollárért fogja erősíteni a klubot. Ahhoz, hogy megértsük az üzlet jelentőségét, érdemes kitekinteni picit a ligán túlra. Ez annál is egyszerűbb, mert az NBA-ben szintén július 1-jén nyílt meg a piac, és a csapatok az első 30 percben elköltöttek 543 millió dollárt. A kosarasok elitligája azonban egészen más modellt képvisel, mint a hokisoké. Egyrészt jóval nagyobb az elkölthető bérkeret, a következő idényben 108 millió dollárból gazdálkodhatnak a menedzserek csapatonként, ennyi pénzt költhetnek jelentősen kevesebb játékosra. Másrészt nem köthetik magukhoz a sztárokat olyan hosszú időre, mint az NHL-ben. A kosarasoknál öt év a szerzédések maximális hossza, ami az NHL-ben akár 8 év is lehet, ha hosszabbításról van szó. Ha csapatot vált a játékos, akkor hét év. Mindez azt eredményezi, hogy az NBA-ben minden évben óriási felfordulás van, rövid távon akarnak sikert elérni, ehhez igyekeznek összevásárolni a legjobbakat.

A hokiban ez elképzelhetetlen. Mégpedig két fontos okból: egyrészt négy sort kell összerakni, és a negyedik sor centere vagy szélsője majdnem ugyanolyan fontos eleme a puzzle-nak, mint az első két sor bármelyik játékosa. Jól példázza ezt Matt Cullen esete a Pittsburghgel, vagy Devante Smith-Pellyé a Washingtonnál. Cullen negyvenévesen lett bajnok, a negyedik sor irányítójaként, Smith-Pelly pedig a fővárosiak egymillió dolláros szélsőjeként lőtt hét gólt a negyedik egységből. A másik ok a hoki eltérő kultúrája, ami összefüggésben van a fent leírtakkal. E kultúra egyik legfontosabb alapja a lojalitás és a hosszú távú szerződések. Olyan sztárjátékosok, mint Jevgenyij Malkin, Alekszandr Ovecskin, Sidney Crosby vagy Steven Stamkos a mai napig ugyanannál a csapatnál teljesítenek szolgálatot, amely leigazolta őket. A szabadpiac lényegében az alacsonyabb polcokon található játékosok számára van fenntartva. 2009 óta egyetlen játékos sem vált ingyenesen igazolhatóvá a pont/meccs táblázat első 27 helyéről, és csere útján is csak négyen váltottak állomáshelyet: Marty St. Louis, Taylor Hall, Phil Kessel és Tyler Seguin.

Fotó: Carlos Osorio/Toronto Star via Getty Images

Ebben a kontextusban láthatjuk igazán, miért akkora sztori Tavares klubváltása. A Maple Leafs számára különösen az, mivel eddig a legtöbb kanadai játékos, még ha helyi kötődésű is volt, akkor sem szívesen szerződött Torontóba, a közönség és a média által gyakorolt elviselhetetlen nyomás és érdeklődés, valamint a magas adók miatt. Tavares számára végül a pénz sokadik szempontnak bizonyult. Az Islanders egy évvel és 11 millióval ígért többet, a többiek feltehetően ennél is sokkal többel. Az idei szabadpiac legnagyobb nyertese tehát a Maple Leafs és különösen Kyle Dubas általános igazgató. A 32 éves szakember alig egy hónapja vette át a csapat irányítását, miután korábbi mentora, a 75 éves ? és minden hájjal megkent ? Lou Lamoriello épp az Islandershez távozott. Lamoriellónál jobban senki nem ismerhette a kanadai csapat mestertervét Tavares megszerzésére, így nem kis fegyvertény, hogy Dubas ennek ellenére sikerrel győzte meg a 91-est, és vette el korábbi mentora legjobb játékosát.

Az üzletet közelebbről ismerők szerint Dubas azzal nyerte meg a versenyfutást, hogy meggyőzően adta elő a Maple Leafs terveit a kupa megnyerésére. A terv legfontosabb eleme a csapatnál meglévő fiatal mag. Auston Matthews, Mitch Marner, William Nylander, Kasperi Kapanen nem egyszerűen fiatal tehetségek ? hiszen ilyenekből az Islandersnél is található jó néhány ?, hanem olyan játékosok, akik már bizonyították értéküket, a legfontosabb láncszemei voltak az alapszakaszban 105 pontig jutó csapatnak. Ilyen fiatal és bizonyítottan NHL-re kész mag sehol máshol nem található. A San José is feltehetően itt veszített, hiszen náluk az alapemberek többnyire kezdenek őszülni. A sikeres meggyőzés másik kulcsmozzanata az volt, ahogy Dubas elmagyarázta Tavaresnek és ügynökének, miképpen képzeli el harcát a fizetési plafonnal. A négy említett fiatal közül hárommal ugyanis jövőre hosszabbítani kell, Nylanderrel pedig már idén.

Egy elemzés szerint ebből a szempontból fontos, hogy Tavares a siker érdekében jelentős pénzt hagyott az asztalon. Ha egy ekkora vezér képes erre, az finom üzenet lehet a fiatalok számára, hogy mi a követendő út. Ha Matthews sem kér többet, mint a jelen pillannatban nála jobb Tavares, Nylander és Marner pedig valahol 6,5 millió környékén elégedett lesz, akkor a teljes bértömeg 80 milliónál állhat meg, ami korántsem menedzselhetetlen. Ebben az esetben persze még meg kell oldani a jobbhátvéd posztján egy jelentős hiányt, ami nem kis feladat, de a helyzet korántsem tűnik tragikusnak.

Mindezt úgy, hogy a centerposzton ? ami a legfontosabb ? a keret erősségével csak a közelmúltban két Stanley Kupát nyerő Pittsburgh Penguins veheti fel a versenyt. Torontóban három éve kezdődött az újjáépítési projekt, amelynek célja az volt, hogy 1967 után ismét bajnoki címet ünnepelhessenek. Tavares leigazolásával óriási lépést tettek ennek érdekében, rekordidő alatt varázsoltak esélyes keretet Ontario tartomány fővárosába, a szurkolók hosszú évek, évtizedek reménytelensége után bizakodva tekinthetnek a jövőbe.