W. Karlsson, Nylander, Hertl ? hol folytathatják?

Jó néhány nagy név van az RFA státusú jégkorongozók között idén nyáron, akiknek érdekes és érdemes követni a sorsát.

Az NHL-ben a lejáró szerződésű játékos csak akkor vihető el szabadon más klub által, ha betöltötte a 27. életévét, vagy lehúzott már hét szezont a ligában. A fiatalabbakra a kluboknak egyfajta elővásárlási joguk van, először ők tehetnek ajánlatot a játékosoknak, amit azok vagy elfogadnak, vagy nem. Őket nevezik korlátozottan szabadon igazolható játékosnak,  RFA-knak, akiket ha más klub visz el, esetenként akár első körös draftjogokkal kell kárpótolniuk az ügyletben “vesztes” csapatot, annak függvényében, hogy mennyit keres a játékos az új szerződésével. Ez a jogintézmény a nevelés terén végzett munkát ismeri el. Ha többet akarnak tudni a dologról, itt érdemes kezdeni az olvasást.

A The Score számba vette, kik lehetnek a nyár legnagyobb sztárjai az ifjú titán kategóriában, onnan szemlézzük a legérdekesebbeket.

A sort William Karlssonnal érdemes kezdeni. A 25 éves svéd kétségkívül az elmúlt szezon legnagyobb meglepetése. Az előző három idényben 50 pontot termelt, nem kellett Anaheimben és Columbusban sem. A Vegas vitte ? és 43 gólos, 78 pontos játékost faragott belőle. Kevés ilyen sztori van még az NHL történetében is. Egymilliós a fizetése, az új számról kellene megegyezni nyáron, amely ennek mindenképp a sokszorosa lesz. Az a kérdés, hogy mennyiszerese. Mert Karlsson ugyan versenyben volt a gólkirályi címért (Ovecskin és Laine mögött a harmadik helyen végzett), de 23,4%-os lövőszázaléka olyan magas, ami arra utal, a szerencsének is volt szerepe abban, hogy ennyiszer betalált. A top góllövőknek általában minden hatodik-nyolcadik lövéséből születik találat, Karlssonnál ez négy-öt volt. Úgyhogy ahhoz nem fér kétség, hogy megéri hosszú távra a klubhoz láncolni a kiváló csatárt, de az is biztos, hogy az ára nem vetekedhet a legnagyobb sztárokéval: 5-6 millió dollár kinézhet neki.

A Vegas a döntőbe jutásért a Winnipeget győzte le, amely minden más évben a szezon meglepetése lett volna, a Washington győzelmével és a Vegas feltűnésével viszont be kell érnie a harmadik hellyel. Ígéretes csapat formálódik Manitobában, ahol nyáron nem kevesebb, mint 9 játékos kerül RFA-státusba. Ez is jelzi, milyen fiatal csapatról van szó. E játékosok közül Jacob Trouba és Connor Hellebuyck a legnagyobb nevek. Kezdjük utóbbival! Hellebuyck 25 éves korára minden kétséget eloszlatott azt illetően, hogy megállja-e a helyét első számú kapusként is. Az alapszakaszban 92,4%-kal védett, élete első rájátszásában 92,2%-kal. Túl sokat ezen nincs mit gondolkodni, ki kell találni az összeget, amely mindkét félnek elfogadható a 2,25 millió dolláros kontraktus után, és meg kell egyezni hosszú távra. Hasonló a helyzet Troubával, aki még csak 24 éves, de egyértelműen a védelem vezéralakja, ő lehet Dustin Byfuglien méltó utódja. Igaz, két évvel ezelőtt még azt kérte, hadd hagyhassa el Winnipeget, de azóta nagyot fordult vele a világ, 55 meccsen 24 pontot hozott össze, a csapat konferenciadöntőt játszott, ez mindenkiben fokozza az otthonosság érzését. Az egyetlen kérdés, hogy szezon közben elszenvedett sérülései mennyire komolyak. Mert bár 21 percet átlagolt meccsenként, az alapszakasz harmadát azért ki kellett hagynia. A jó hír az, hogy a Jetsnél pontosabban maga Trouba sem tudja, mennyire egészséges, így minden feltétel adott, hogy megalapozott döntést hozzanak.

Ezzel még közel sincs vége a szerződéshosszabbításra váró játékosok sorának. Dylan Larkin 21 évesen is kimagaslott az amúgy sem gyenge amerikai válogatottból a világbajnokságon, ahol 10 meccsen 9 pontot szerzett. A helyzet még egyértelműbb klubjában, a Detroit Red Wingsben, ahol csak Henrik Zetterberg tudja tartani vele a lépést. A házi kanadai táblázaton Larkin az első 63 ponttal, a svéd veterán 56-tal követi őt. A center mindezt újoncszerződésének harmadik évében produkálta, 925 ezres fizetése után itt az ideje, hogy nagyobb volumenű kontraktust harcoljon ki magának. Kérdés, hogy jó-e az a játékosnak, ha marad Detroitban, ahol a jelek szerint nem mostanában lesz bajnokesélyes csapat.

William Nylander hasonló utat jár be, mint Dylan Larkin, csak ő a Torontóban. A 22 éves svéd hároméves újoncszerződése utolsó szezonját taposta, sorozatban másodszor csinált 61 pontot az alapszakaszban, ami elképesztő teljesítmény ilyen fiatalon. Ha a Maple Leafs komolyan gondolja a pár évvel ezelőtt elkezdett építkezést, akkor hosszú távú szerződést kell kötnie az egyébként Calgaryben született játékossal. Kyle Dubas, a 33 éves általános igazgató számára ez éppen testhez álló bemelegítő feladat lesz, mielőtt nekiállna az Auston Matthews, Mitch Marner, Kasperi Kapanen trió helyzetének stabilizálásához. Nekik ugyanis jövőre jár le az újoncszerződésük.

Tomás Hertlnek két évvel ezelőtt járt le az első megállapodása a San José Sharksszal, akkor nem döntöttek hosszú folytatásról, ehelyett kétéves áthidalót kötöttek vele, évi 3 millió dollárért. A türelmi időszak letelt, Hertl a negyedik helyen végzett a kanadai táblázaton Brent Burns, Joe Pavelski és Logan Couture mögött. A két utóbbinak hatmillió dolláros szerződése van. A klub közben már megegyezett Evander Kane-nel a folytatásról, aki hét évre kap 49 milliót, így Hertl igényei is valahol a 6-7 milliós szint körül lehetnek.

Ha már az áthidaló szerződések szóba kerültek, beszéljünk Darnell Nurse-ről és az Edmontonról. A 23 éves kanadai hátvéd is most ért abba a korba, hogy újoncszerződésének vége, ki kell találni a hogyan továbbot. Teljesítményére nem lehet panasz, kiváló ütemben nő bele a ligába, 26 pontot ért el, kétség nem fér hozzá, hogy hosszú távon is helye van a kulcsjátékosok között. Igen ám, de Connor McDavid csapatkapitány gigaszerződése a következő szezontól lép érvénybe, ami egymagában 12,5 millió dollárral terheli a bérkeretet. Ilyen körülmények között érthető, ha a szakvezetés óvatosabban bánik a többi hosszú távú szerződés megkötésével, különösen úgy, hogy Milan Lucic még 5 szezonon át elvisz évi hatmilliót. Nurse esetében elképzelhető, hogy a hosszabb távú szerződés helyett rövidebb idejű, áthidaló kontraktus születik.

Ottawában most az elsődleges kérdés, hogy mi lesz Erik Karlssonnal, aki egyértelműen a franchise arca. Az ő ügye a szabad piacon dől el, így erről itt nem ejtünk szót. Annál inkább, mert mellette is van még játékos, aki érdeklődésre tarthat számot. Például Mark Stone, aki az újoncévek után 2015-ben három évre írt alá a Senatorshoz, évi 3,5 millióért. Ez a szerződése járt le most, a folytatásról kell megegyezniük a feleknek. Stone 62 ponttal úgy végzett a házi kanadai tabella élén, holtversenyben Karlssonnal, hogy csak 58 meccsen lépett pályára. A Sensben nagy volt a csalódás, hiszen tavaly egy lépésre voltak a Stanley Kupa döntőjétől, idén ellenben utolsó előttiek lettek, mindössze 67 pontot gyűjtöttek. Szinte Stone volt az egyetlen, aki hozta magát, meglátjuk, mire elég ez a szakvezetés szemében.

A Tampa Bay Lightning azok közé a csapatok közé tartozik, amely az utóbbi években mindig jó eséllyel küzd második Stanley Kupájának megszerzéséért. Az elmúlt négy évben egyszer jutottak döntőbe, kétszer konferenciadöntőig meneteltek. A csapat egyben van, apró láncszemeket kell a helyére tenni. Az egyik ilyen a szezon közben megszerzett J. T. Miller, aki 19 meccsen 18 pontot szerzett az alapszakaszban, amihez a playoffban még 8-at tett hozzá. Ő 2,75 millió dolláros szerződéssel érkezett, és bár bőven van még hely a plafon alatt hosszabbítani vele, Steve Yzerman általános igazgató fél szemmel már a következő nyarat vizslatja, amikor két orosz kulcsjátékosával, Andrej Vasziljevszkijjel és Nyikita Kucserovval kell hosszabbítania. A kérdés így az, hogy Miller belemegy-e egy rövidebb időre szóló áthidaló szerződésbe, vagy más csapatot keres. Előbbi mellett a Stanley Kupa, utóbbi mellett a pénz és a foglalkoztatás biztonsága szól.

Minnesotában is új szelek fújnak, pár hete új általános igazgató érkezett Paul Fenton személyében. Az egyik legsürgősebb dolga az lesz, hogy megegyezzen Matt Dumbával. A 23 éves kanadai hátvéd öt éve van a klubnál, ez idő alatt megbízhatóan fejlődött, idénre elérte az ötvenpontos határt, ami egy ennyire fiatal bekk esetén kivételes. Karriercsúcsot döntött jégidőben, gólokban és asszisztokban is. Vele már kötöttek egy rövidebb időre szóló szerződést, újoncévei lejártával további két szezonban állapodtak meg, évi két és millió dollárért. Dumba bizonyított, most mehet a kasszához, a klubon a sor, hogy jelezze, értékeli a csapat sikeréért tett fáradozásokat.