Jöhet a Washington első meccslabdája

A Vegas Golden Knights mélyebben van, mint valaha. Nagy kérdés, hogy félelmetes hazai pályája segít-e a mentális visszakapaszkodásban.

Hétfőn a Washington Capitals a döntő legsimább mérkőzését játszotta, 6-2-re mosta le demoralizálódott ellenfelét, ezzel egyetlen győzelemre került a kupa megnyerésétől. A péntek hajnali folytatás előtt a legnagyobb meccsek a fejekben zajlanak. A fővárosiak megpróbálják elfelejteni, hogy mekkora lehetőség előtt állnak, hogy egész életükben erről álmodtak, hogy néhányuk talán már számot vetett a lehetőséggel, hogy soha nem jön el ez a pillanat. Ráadásul a csapat híres arról, hogyan képes elbukni biztosnak tűnő vezetésről, tehát a franchise-átkot is meg kell törni: eddig ötször kaptak ki 3-1-es vezetésről, soha senki ennyiszer nem.

A túloldalon annak a szakadéknak a mélységét igyekeznek ignorálni, amelynek a szélére a Capitals lökte őket. 33-ból mindössze egy csapatnak sikerült 1-3-as állásról felülkerekednie a Stanley Kupa négy nyert találkozóig tartó döntőinek 1939 óta íródó történetében. Vegasban a játékosok azzal érvelnek, hogy most ugyanott tartanak pszichésen, mint a szezon előtt, mindenki lemondott róluk, így nincs rajtuk nyomás. Gerard Gallant vezetőedzőt arról kérdezték, mit mond a játékosoknak az ötödik meccs előtt, mire annyit felelt: “Dolgozzatok keményen és szórakozzatok jól.”

Mindenki igyekszik tehát levenni a terhet a játékosokról, de az őszintébbek ? mint Alekszandr Ovecskin ? azt is elismerik, hogy ez aligha lehetséges. Elvégre a Stanley Kupa döntőjében vagyunk, aki nem érzi át ennek a jelentőségét, az nem is ember. Ezzel együtt tényleg fontos lesz, hogy melyik csapat reagál jobban a lelki nyomásra.

Fotó: Bruce Bennett/Getty Images

Ami a játékot illeti, sok biztatót nem lehet a hazaiak mellett felhozni. A negyedik meccs előtt azt írtuk, hogy nem jönnek a gólok. A helyzetek még úgy, ahogy megvannak, de a második és a harmadik sor gyengélkedése, illetve ebből adódóan az első egység túlterheltsége miatt a Capitals lépéselőnybe kerül. Nos, ebből az lett, hogy a helyzetek továbbra is kimaradtak, James Neal meglőtte élete kapuvasát, ? amiből egyébként is volt vagy hét vegasi oldalon a két fővárosi meccsen ?, a helyzet annyiban változott csak, hogy mindez elképesztő védekezési hibákkal párosult. Főként az első sor részéről, de a negyediké is visszaesett. Az első gólnál az addigi gólkirály, Nosek maradt le, a másodiknál Marchessault nem tudta felvenni Kuznyecovot időben, ami elég is volt az orosz sztárnak, hogy kihagyhatatlan helyzetbe hozza Oshie-t, a harmadik és ötödik találatnál pedig nem tudunk mást mondani: William Karlsson felejtett el korcsolyázni.

Karlsson különben is mélyen van. Az alapszakaszban 43 gólt szerző svéd a rájátszás kanadai táblázatán és a góllövőlistán is mindössze 21. (7 gól, 15 pont, 19 meccs), a döntő négy meccsén összesen 1+1-re volt képes eddig. Ki is hagyta a szerdai edzést, hátha egy jégmentes nap jót tesz a lelkének. De az egész csapat olyan karaktert mutatott legutóbb, aminek eddig az ellenkezőjéről voltak híresek. Nekiestek ellenfelüknek, sorra alakították ki a helyzeteket, gólt mégis a Washington lőtt emberelőnyből, és erre összezuhantak. A folyamatos pörgéséről híres csapat egyszeriben leállt, megrogyott. Szabadon engedték a washingtoni csatárokat közlekedni Fleury kapuja előtt, aki végül hat gólt kapott, 74% alatt védett, a legkevésbé a saját hibájából.

Sokak szerint a szerencse pártolt el tőlük, amely az októberi szezonrajt óta kísérte őket. Ezzel kapcsolatban Bob McKenzie mondott pár érdekes dolgot ebben a videóban. Szerinte mióta Braden Holtby az év védésével hárította Alex Tuch óriási helyzetét a második meccs utolsó előtti percében, azóta a Vegasnak egyszerűen semmi nem megy be. A jégkorongos szakíró rengeteg szakemberrel beszélt a szezon közben, és amikor a Golden Knights került szóba, mindegyikük kiemelte: a ligaújonc az egyik legopportunistább csapat, amelyet valaha láttak. Erényeik elismerése mellett azt emelték ki, hogy nem kell sok nagy helyzetet kidolgozniuk ahhoz, hogy betaláljanak. Nos, ez az említett momentum óta alaposan megváltozott, miközben Holtby önbizalma is az egekbe szökött.

Szerencse ide vagy oda, ez a Washington azért minden tekintetben jobb csapatnak tűnik, mint a Vegas, és ennek is lehet szerepe a történtekben. Ami talán a legfontosabb, hogy négy egészen kivételes centerük van: Kuznyecov az idei rájátszásban érte el a szupersztárok szintjét, Backström az egyik legalulértékeltebb center, Lars Eller kivételes szezont fut, egyedül talán Pierre-Edouard Bellemare képes felvenni a versenyt Jay Beagle-lel. Ehhez jön még a két szupersztár, Ovecskin és Oshie, valamint azok a kiegészítő emberek, akiket gyakorlatilag ingyen szerzett meg Barry Trotz és csapata. Devante Smith-Pelly a Devilsben nem kapott elég bizalmat, nyáron átadólistára tették, a hátvédek közül Michal Kempny 13 meccset pihent egy huzamban Chicagóban, mielőtt a Caps lecsapott volna rá szezon közben. Előbbi hatodik gólját lövi a playoffban, utóbbi az első bekkpárban John Carlson partnere, és szintén lőtt már gólt is.

Egy dolog azonban a múlt és a papírforma ? azért a Vegasnak is van miben reménykednie az ötödik mérkőzés előtt. Először is ott a hazai pálya, ahol eddig 50 mérkőzést játszottak az alapszakasszal együtt, ezek közel négyötödét nyerték, a rájátszásban 7-2 az arány. Hazatérve az ötödik meccsre ugyanúgy telt ház volt az edzőpályán, mint korábban, a közönség lelkesedése mit sem lohadt. Másodszor a kvantifikálható dolgok többségét, nem értve ide természetesen a gólokat, a Vegas jól csinálta a negyedik mérkőzésen: 30-23-ra nyerte a kapura lövéseket, a lövési kísérletekben még nagyobb, 71-41-es, egyenlő létszám mellett pedig 56-30-as volt a különbség. Ráadásul jó helyekről lőttek, a lőlapon a kapu előtti területek domináltak. Harmadszor az előző meccset nagyon agresszívan kezdték, idegenben is 5-1 volt a kaput eltaláló lövések száma az első 9 percben. Ha ez most is így történik, pontosabb befejezéssel, megszerezhetik a vezetést.

Mindez nem fog sokat érni, ha a védekezést végre nem teszik rendbe Fleury kapuja előtt. Ehhez az is kell, hogy kitaláljanak valamit a Capitals centerposzton megmutatkozó mélysége ellen. Már sok szó esett róla, hogy ennek a párharcnak a kulcsa a semleges zóna fölötti uralom megszerzése, amiben a fővárosiak eddig sokkal jobbak, a Vegasnál egyszerűen nincs eleget a korong, így felgyorsulni sem tudnak. Szintén fontos eleme a meccsnek a speciális egységek teljesítménye. Ebben is javulnia kell a Golden Knightsnak, de ez önmagában nem elég, egyszerűen sokkal fegyelmezettebben kell játszania a csapatnak, mint eddig.

Az eddig látottak alapján tehát minden esély megvan arra, hogy péntek hajnalban bajnokot avatnak a T-Mobile Arenában, de a Vegas nem fogja olcsón adni a bőrét, és könnyen lehet, hogy a Stanley Kupa idei döntője még tartogat meglepetéseket. Nagy kérdés, hogy a ?feláldozhatók? lelkesedése és tehetsége mire lesz elég a sportág legkiélezettebb pillanatainak egyikében.