A döntő első meccsének tanulságai

Soha nem látott gólzáport hozott a Stanley Kupa idei döntőjének első összecsapása a Vegas Golden Knights és a Washington Capitals között. De mit tanulhatnak belőle a csapatok?

Nagyon kevés ennél izgalmasabb meccset láthattunk a döntők történetében. A két csapat a 60 perc alatt nem kevesebb, mint 135 lövési kísérletet hozott össze, ezekből 62 találta el a kaput, vagyis minden percre jutott legalább egy. De ennél sokkal fontosabb, hogy négyszer vette át valamelyik csapat a vezetést, ilyesmire egészen konkrétan még sosem volt példa a döntők történetében. Persze ehhez kellettek a hibák is: a két csapat játéka jobban hasonlított egy lejtőn lefelé fékrendszer nélkül száguldó versenyautóra, mint olajozott gépezetek közötti sakkjátszmára. Ilyen őrült tempó mellett meglátszott a játékosokon, hogy a Vegas nyolc, a Washington öt napja nem meccselt. Nem véletlen, hogy a mérkőzés utáni nyilatkozatokban még a győztes fél sem volt elégedett a mutatott teljesítménnyel. Ahogy az ESPN jégkorongos szaklap fogalmazott: ?Az a tény, hogy mindkét fél elégedetlen volt a mutatott játékkal egy egyébként hihetetlenül élvezetes meccs után, mindent elmond arról, hogy a mechanikus precizitás hiánya hogyan vezet szórakoztató káoszhoz.?

Nos, az első meccset tehát behúzta a Vegas, de ezzel még nem nyugodhat meg, hiszen a Capsnek az a legfontosabb, hogy mihamarabb elvegye a pályaelőnyt, ezt pedig tulajdonképpen mindegy, hogy az első vagy a második meccsen teszi-e meg. A Golden Knights is elbukta a konferenciadöntő első mérkőzését Winnipegben, de a másodikat megnyerte, hozta a hazai ?kötelezőt? és máris három meccslabdája volt a döntőbe jutáshoz. Mindkét csapatnak érdemes tehát levonni a tanulságokat, a magunk jóval szerényebb szintjén mi is megtesszük ugyanezt.

A kapusokat lenullázták
Ez a poszt mindkét csapatnak erőssége volt: Fleury soha nem látott formában védett eddig a playoffban, Holtby két shutouttal hozta vissza övéit a kiesés széléről a konferenciadöntő utolsó két meccsén. Ehhez képest a rendezetlen védelmek miatt mindketten nagyon sok gólt kaptak, Holtby 33 lövésből ötöt (84,8%), Fleury 28-ból négyet (85,7%). Pedig nem védtek rosszul, Fleurynek talán egy olyan hibája volt, amit hideg fejjel biztosan meg tudott volna oldani, Holtbynál pedig az volt a feltűnő, hogy sok gólt kapott a kapu mögül visszatett korongokból. Emellett mindkettejüknek óriási szerepe volt abban, hogy az utolsó másodpercekig kiélezett maradt a küzdelem. A nagy kérdés az lesz a második mérkőzésre, hogy melyik csapat csiszolja fényesebbre a kapusa és a védelme közötti koordinációt.

A negyedik sorok közötti különbség döntött
Tulajdonképpen az mond el legtöbbet a Vegas Golden Knights teljesítményéről, hogy a feláldozhatóság identitásképző kovászára épülő csapatban a döntő első mérkőzését a negyedik soros játékosok nyerték meg. A Pierre-Edouard Bellemare, Ryan Reaves és Tomás Nosek alkotta trió egész meccsen lejátszotta aktuális ellenfelét a pályáról: amikor ők voltak a jégen 18 lövést jegyeztek fel a vegasi oldalon és csak hatot a Washingtonén. A rakétákat a legfontosabb pillanatban, az utolsó húsz percben tudták begyújtani, 4-3-as vendégvezetésnél Reaves egyenlített, Nosek meccset eldöntő gólt szerzett, majd még egyet az üres kapuba is bepofozott. Hármójuk együttes plusz/mínusz mutatója 8-at mutatott a meccs végén. A Capsben a Jay Beagle, Devante Smith-Pelly, Shandler Stephenson hármas pontot sem szerzett, együttes plusz/mínusz mutatójuk mínusz 5-ön állt meg. Erről Reaves a következőket nyilatkozta az ESPN-nek: ?Szeretem, ahol vagyok. Szeretem a sortársaimat. Nem vagyok első soros. Mindig is gólszerző voltam, csak éppen a negyedik sorban.? A francia Bellemare pedig így látta: ?Semmi mágia nincs abban, ahogy játszunk. Nincs semmilyen őrült titkos recept. Mindig megpróbálunk többet dolgozni, mint akivel szemben éppen játszanunk kell, és ez ma este kifizetődött. Természetesen mi nem az a sor vagyunk, akiktől minden este gólokra lehet számítani, de minden meccsen megpróbálunk momentumokat teremteni és dolgozni, és ezt mondogattuk egymásnak egész évben. Építkezni, építkezni, építkezni. Teremts momentumot a csapatod számára. És talán nem minden este, de egyszer lesz alkalmad arra, hogy támadásban is hozzátegyél valamit a csapatodhoz, ami mindig jó móka.?

Fotó: Ethan Miller/Getty Images

Játékvezetés
A szakírók szerint a játékvezetők két nagyobb hibát is vétettek, egyszer nem megengedett testjátékért kellett volna kiállítani Ryan Reaves, aki a szabálytalansága utáni helyzetből ráadásul gólt szerzett. Ezt követően pedig a Jonathan Marchessault-t vak oldalról, jóval a korong elpasszolása után leütköző Tom Wilson érdemelt volna ötperces büntetést. Végül két percet kapott, és eltiltásra sem számíthat, hiszen az NHL-ben nem tilos vak oldalról ütközni és bár a kontakt kétségkívül elkésett, váll vállnak ütközött. Ezen esetek mellett a játékvezetők általában is engedték a kemény játékot, összesen 8 perc büntetést osztottak ki, mindkét csapat egyszer-egyszer játszhatott emberelőnyben. Ez a Capsnek jött rosszabbul, hiszen neki van erősebb előnyös sora, ráadásul a Vegas ki tudta használni az első alkalmat, míg Ovecskinék nem. Meglátjuk, a második meccsre változik-e a felfogás, lejjebb kerül-e az ingerküszöb.

A Vegas mindig hamar visszavág
A Golden Knights folytatta jó sorozatát, amikor a harmadik harmad elején hátrányba került, másfél percen belül ismét kiegyenlítette az állást. Mondani sem kell, mekkora jelentősége van ennek a képességnek pszichológiai, fizikai és minden egyéb téren. És a ligaújonc rendszeresen bizonyítja páratlan tehetségét ezen a területen, az utóbbi hat meccsen ötször fordult elő ilyesmi. A Capitalsnek érdemes volna külön is készülni erre, már ha és amennyire lehet az ilyesmiből készülni. A vegasi reakcióidők gyorsaságát mutatja be grafikusan a következő kép, bár a második sorban elvétették a gólszerzés időpontját, ahol 5:28 helyett 10:12 a helyes.

A Vegas-faktor
Nem meglepő módon a világ szórakoztatóiparának fővárosában a döntőben is megadták a felvezetés módját. Olyan hangulatot teremtve ezzel az arénában, hogy negyedórával a meccs kezdete előtt már mindenki hangosan kiabálva lengette a pólóját. A tavalyi nashville-i döntők után nehéz volt elképzelni, hogy lehet még tekerni a hangerőn, hogy lehet még fokozni a hangulatot, de sikerült. A sorokat például az a Michael Buffer ismertette, akit bokszmeccsek felvezetéséből ismerhetünk, és akinek millió dolláros védjegye természetesen a jégpályán is elhangzott: ?Let?s get ready to rumble?. Mondani sem kell, több sem kellett ennél sem a nézőknek, sem a játékosoknak. A Capitals az alapszakaszban csupán egyszer játszott a T-Mobile Arenában, mondani sem kell, hogy a december 23-i hangulathoz képest most egészen más miliő fogadta őket. Ez különösen az első meccsen okozhatott plusz feszültséget, Ovecskin el is mondta, hogy arra számít, az idegesség szintje csökkenni fog csütörtök hajnalra. Ide tartozik, hogy a hatalmas tömeg, a május végi időpont és persze a sivatag miatt a jég minősége korántsem éri el azt a szintet, amit a Stanley Kupa döntője megérdemel. Ezt épp csak megemlítették a játékosok, ez nem lehet kifogás profi sportolóknak, inkább csak azért érdekes, mert ehhez az adottságot a játék megtervezésekor is figyelembe kell venni, nem szabad túl bonyolultan játszani, ha a feltételek nem alkalmasak erre. A második meccsre 37 Celsius fokot jósolnak, ami új rekord a Stanley Kupa döntőinek történetében, soha ilyen meleg környezetben nem rendezték még meccset a legfontosabb párharcban, a korábbi rekordot Dallas tartotta 33 Celsius fokkal.

Hogy ezek után mégis mire számíthatunk a második felvonásban, amely csütörtök hajnali két órakor kezdődik? Nyilván mindkét edző arra fog törekedni, hogy visszavegyen a játék közönségszórakoztató jellegéből és egy szervezettebb, szisztematikusabb csapatjáték képét varázsolja a pályára. Ebben főleg a fővárosiaknak akad tennivalója, hiszen ők képtelenek voltak tartani a lépést a Vegas első sorával, amelynek gyors és kombinatív játéka a kapu mögötti területeken fizetődött ki leginkább, Holtby gyakran azt sem tudta, hogy honnan kell várnia a korongot. Ezzel párhuzamosan Marchessault-ék kiválóan oldották meg a Washington első sorának semlegesítését is, Ovecskint két kaput eltaláló lövésen tudták tartani, mindkettőt jobbról kellett eleresztenie, hiszen kedvenc helyén egyszerűen nem jutott lehetőséghez. A Caps hívei abban bízhatnak, hogy egyrészt Kuznyecovék magukra találnak, másrészt az igen biztatóan mozgó második sor tartja a jó formáját. A törött ujjal játszó Nicklas Backström 1+1-et ért el, T.J. Oshie két álompasszal vétette észre magát, és az újonc Jakub Vrana is szerzett pontot.