A liga legjobb kapusa áll szemben a legjobb góllövővel

Alekszandr Ovecskin méltó ellenfélre talált a Stanley Kupa döntőjében, Marc-André Fleury kapuját kell bevennie.

Márpedig a kanadai kapus egyéni csúcsokat döntögető formában van, ami egy háromszoros kupagyőztes esetében nem akármi. A rájátszás 15 meccsén csak háromszor kaptak ki, amiben Fleury vitathatatlan érdemeket szerzett: 94,7%-kal védett, meccsenként átlagosan 1,67 gólt kap. A konferenciadöntő utolsó négy mérkőzésének mindegyikén legalább 30 lövést hárított az ellen a Winnipeg Jets ellen, amely az alapszakaszban a második legtöbb gólt lőtte a Tampa Bay Lightning után. A playoffban csak a Washington és a Winnipeg kapott két és fél gólnál kevesebbet meccsenként, de ők sincsenek sehol a Vegashoz képest, amely 1,8-at engedélyezett az ellenfeleknek. Fleury az ötödik döntőjére készül, ezekből hármat megnyert, sorozatban harmadik évben kerül a kupa közvetlen közelébe. Tavaly éppen a Nashville ellen hódították azt el, ahol mostani csapattársa, James Neal volt a helyettes kapitány.

Fleury Québecben született, a 2000/2001-es szezonban mutatkozott be a QMJHL-ben, 15 évesen. Akkori edzője, az idei évben az AHL legjobb trénerének megválasztott Pascal Vincent részletesen beszámolt az nhl.com-nak az emlékeiről. Mint mondta, a kapus meghívásakor még nem nagyon hittek benne, hogy képes lesz beverekedni magát a csapatba, de az edzőtáborban mindenkit maga mögé utasított, így maradt Cape Bretonban, 1500 km-re szülővárosától, Montréaltól. A váltás nem volt könnyű Fleurynek, aki alig beszélt angolul, így Vincent az apja helyett apja volt: ?Visszatekintve, egy gyereknek elkerülni Montréalból Cape Bretonba gyakorlatilag ugyanaz volt, mintha Oroszországba ment volna.? A tréner az egyik meccsen kénytelen volt lecserélni kapusát. Mivel a csapat nem volt jól eleresztve anyagilag, így külön ember nem volt a statisztikák vezetésére, a szokás szerint a cserekapus írta, honnan és hány lövés érkezik a kapura. Fleurynek is ez lett volna a dolga, ám a meccs végén Vincent szembesült azzal, hogy a lőlap teljesen üres. Amikor kérdőre vonta fiatal játékosát, az csak annyit felelt: kapus vagyok, nem statisztikus. ?Nagyon mérges voltam Marc-Andréra, hiszen nem csinálta meg, amit kértem tőle. Ugyanakkor azt is azonnal felismertem, hogy szép pályafutás állhat a gyerek előtt ezzel a jellemmel és versenyszellemmel” ? nyilatkozta Vincent.

Fleury végül négy évet és 151 meccset játszott Vincent keze alatt, ez idő alatt 93,3%-kal átlagolt, ami elképesztő szám egy nem a feszes védekezéséről híres juniorligában. A 2003-as draft első helyén vitte el a Pittsburgh, olyan játékosokat előzött meg, mint Eric Staal, Thomas Vanek, Ryan Suter, Brayden Coburn, Dion Pfaneuf vagy Brent Seabrook. Kiváló döntésnek bizonyult, 13 évig szolgálta a klubot, három bajnoki címet szerzett. Pozíciója Matt Murray érkezésével ingott meg, de amikor a fiatal kapus a tavalyi rájátszásban megsérült, simán visszavette az első helyet, és 15 meccsen 92,4%-kal védett. Ennek ellenére a bővítési drafton átengedték a Vegasnak. A ligaújonc nem titkolt szándéka volt, hogy Fleury lesz a csapat húzóembere, akire nem csak a kapuban, de a közösség megteremtésében is fontos feladatok várnak.

Fel is nőtt a feladathoz, amiben a személyiségének fontos szerep jutott, a csapat egyik arca lett. Ahogy az egyik újságcikk fogalmazott vele kapcsolatban: sportolóknak általában nem esik nehezükre, hogy kedvesek legyen a gyerekekkel, de Fleury közülük is kiemelkedik. A konferenciadöntő harmadik meccse után az első dolga az volt, hogy elbeszélgessen az egész Amerikát megrázó buszbalesetben elhunyt Darcy Haugan edző gyerekeivel. Még a mamutját sem vette le. Csapattársai és a vele valaha beszélt médiamunkások csupa jót mondanak róla.

A Washington elleni párharc egyik érdekessége lesz, hogy mire mennek egymással részint Ovecskinnel, részint Braden Holtbyval. A Winnipeg elleni konferenciadöntőben Connor Hellebuyck csúnyán ráfázott, amikor arról kezdett beszélni, hogy Fleuryvel összevetve ő a jobb kapus. A párharc végére a legnagyobb különbség a kapusposzton volt. Braden Holtby is nehéz szezonon van túl, elég mélyről küzdötte vissza magát, hogy aztán a rájátszásban tovább javuljon. Neki is volt mestere az a David Prior, aki most Fleuryt segíti tanácsaival. A kapusedző még Washingtonból ismeri George McPhee általános igazgatót, ő volt az, aki mindenképpen Fleuryt javasolta első számú kapusnak a Caps második számú hálóőre, Philip Grubauer ellenében.

Fleury sikerének titka az elképesztő magabiztosság, amivel a gyengébb helyzetekből eleresztett lövéseket védi. A Clear Sight Analytics számításai szerint a playoff első két körében 182 ilyen lövést kapott, és mindet megfogta. Ez a stabilitás arra kényszeríti a csatárokat, hogy minél jobb helyzeteket alakítsanak ki, illetve minél pengésebb lövésekkel próbálkozzanak. Mondani sem kell, egyik nehezebb feladat, mint a másik. A játékok bonyolításával a hátvédeknek több esélyük van közbeavatkozni, a helyezett lövések gyakrabban mennek mellé.

Csaknem másfél évtizedes pályafutása során kiváló mutatói ellenére soha nem kapta meg a liga legjobb kapusának járó Vezina-trófeát. Igazából a közelébe sem sikerült kerülnie. De ha idén a ligaújonc első évében megnyeri a Stanley Kupát, aligha lehet kétséges, hogy őt illeti a Conn Smyth-trófea. Ez a díj annak a játékosnak jár, aki a playoff során csapata számára a legértékesebb játékosnak bizonyul.