Újraélnék 2013-at a svájciak

Stockholmban ezüstérmet szereztek, a csoportkörben Kanadát is verték 3-2-re. Szombaton az egyenes kieséses szakaszban kellene megtenniük ugyanezt.

A vb-negyeddöntők beharangozójában azt írtuk: ha valaki, akkor Svájc lehet veszélyes a nagy hokinemzetek valamelyikére. Részben be is vált a jóslat, hiszen legyőzték Finnország válogatottját, más kérdés, hogy Lettország játékát sem lehetett veszélytelennek nevezni. Svájc legnagyobb modern korban született sikerét 2013-ban érte el, amikor a döntőig menetelt, úgy, hogy előzőleg a legjobb négyben is 1998-ban járt utoljára. Mostani történetük azért különbözik attól, hiszen hét meccsen 12 pontot termeltek a csoportkörben, míg öt évvel ezelőtt veretlenül végeztek, 20 pontot szereztek, a nagyok közül Kanadát büntetőkkel verték, Csehországot 5-2-re, a svédeket 3-2-re intézték el. A háromkoronások aztán a döntőben elégtételt vettek. Idén csak megszorítani tudták a jóval esélyesebb ellenfeleket, a csehekkel büntetőztek, az oroszoktól egy góllal kaptak ki, a svédektől kettővel, más kérdés, hogy többnyire kifejezetten impresszív játékot mutattak. A lényeg azonban csütörtökön kezdődött, és az első adandó alkalommal élni tudtak a lehetőséggel,: Finnországot valóssággal sokkolta a négy perc alatt bekapott három gól a második harmadban, és az 1-3-ból már nem is tudtak teljesen felocsúdni az északiak.

Nem volt ennek különösebb előjele, hiszen azóta a 2013-as ezüst óta újabb világraszóló eredményt nem tudtak produkálni a svájciak, kétszer be sem kerültek a legjobb nyolc közé (10. és 11. hely), illetve kétszer elbuktak a negyeddöntőben. Februárban az olimpián csak Dél-Koreát tudták legyőzni, Kanadától 5-1-re kaptak ki, és ennél is fájóbb volt a németektől elszenvedett hosszabbításos vereség, ami a továbbjutásukba került. Patrick Fischer vezetőedző azonban levonta a tanulságokat. Az 1975-ben született szakember 2013-ban került a kispadra, a következő szezont kihagyta, de 2015-től újra ő a kapitány. Májusra jelentősen megfiatalította a pjongcsangi keretet, három évvel alacsonyabb a mostani átlagéletkora, mint az olimpiaié volt. Ez a válogatott most remek csapatjátékot produkál, miközben van közöttük néhány spíler is: elsősorban a 4+4 pontnál járó Enzo Corvi és a 3+5-nél tartó Nino Niederreiter emelendő ki itt, de lőtt már kiemelkedően fontos gólokat Hofmann vagy Vermin is. Hátul pedig ott van mások mellett az egyik legjobb NHL-es védő, a menet közben csatlakozott Roman Josi.

Fotó: IIHF

?Az első naptól hittünk magunkban. Jó csapatot alkotunk, és a torna előrehaladtával a kohézió is egyre erősebb. Volt néhány kemény meccsünk a nagyfiúk ellen, ahol a korong nem úgy pattant, ahogy nekünk lett volna jó, de Finnország ellen minden működött” ? összegezte a tapasztalatokat Fischer az IIHF honlapjának.

Kanada tehát felszabadult és magabiztos ellenfélre számíthat, ráadásul a védelmet továbbra sem sikerült rendbe tenni, hiszen Oroszországtól is négy gólt kaptak. A helvéteknél Genoni 94,1%-kal védett, a kanadai Kuemper 86,7%-kal. Nincs azonban kizárva, hogy a kapusok teljesítménye feljavul, elvégre a kanadai válogatott általános igazgatója az a Sean Burke, aki maga is világbajnok kapus, és befejezvén a játékos-pályafutását hét évet kapusedzőként húzott le az NHL-ben. Nyilván nem véletlenül esett a választása Kuemperre és McElhinneyre, meglátjuk, maradt-e bennük valami, ami igazolja az edzői döntést.

A mezőnyjátékosok közül a csapatkapitány, Connor McDavid emelkedik ki a maga 16 pontjával, aki az oroszok elleni negyeddöntőben három emberelőnyben is gólt érően passzolt. Svájcnak tehát nagyon kell figyelnie a szabálytalanságokra, illetve a speciális egységeknek McDavidre. Mögötte elég nagy az űr, hiszen a házi kanadai táblázaton Ryan Nugent-Hopkins következik, aki épp feleannyi pontot szerzett, mint edmontoni csapattársa. Nagy várakozás előzte meg az islanderses különítmény teljesítményét is. Nos, az év újonca cím egyértelmű várományosa, Mathew Barzal a legjobb, nyolc meccsen hét asszisztot adott, ami nagyszerű, azonban a gólokkal egyelőre adós. Jordan Eberle öt pontnál jár, Josh Bailey négynél, Anders Lee háromnál, ez nagyon kevés olyan játékosoktól, akik az NHL-ben 60-70 pontot hoztak össze az alapszakaszban. A 19 éves Pierre-Luc Duboisra nem lehet panasz, ahogy Tyson Jostra sem, ők hat-hat pontot termeltek. Brayden Schenn, Jaden Schwartz és Bo Horvat eltűnnek a mezőnyben.

Mindezzel nem azt akarjuk mondani, hogy nem Kanada a meccs első számú esélyese. 37 gólt lőttek nyolc meccsen, Svájc ugyanezen idő alatt 28-at. Meccsenként kevesebb mint két gólt kapnak átlagban, a helvétek esetében 2,6 ez az szám. Jó a svájciak emberhátrányos védekezése is (79%), de sehol nincs a kanadai 92,3%-hoz képest, ami hihetetlen. Talán ez a mutató illusztrálja legjobban, mire is képes csapatként ez a keret akkor is, ha a nagyon jó játékosaik egy részének egyénileg nem is megy (még?) annyira. Mindent összevetve Svájcnak a finnek elleninél is sokkal nagyobb mutatványra lenne szüksége ahhoz, hogy idén döntőbe kerüljön, de mindent meg fognak tenni azért, hogy megadják maguknak az esélyt.

Az A csoportos világbajnokság mérkőzései: