Végre egy tökéletes meccs a megfelelő pillanatban

Az osztrákok örülnek a bent maradásnak, de azt nem gondolják magukról, hogy máris stabil A csoportos ország lettek.

“Összeomlás a kulcsmérkőzésen? Más eredményekre sandítás? Reménykedés mások segítségében? A válasz háromszor is NEM!” ? kezdte elemzését a Laolán Bernd Freimüller, az osztrákok NHL-scoutja, mindig jól értesült elemzője. Mindezt közvetlenül a fehéroroszok ellen 4-0-ra megnyert kiesési rangadót követően. 2004 óta sikerült először Ausztriának ? és 2008, a franciák bravúrja óta egy újoncnak ? a bent maradás az elitben. “Végre egy tökéletes meccs a megfelelő pillanatban” ? tette hozzá. Elemzésében Freimüller kitért az osztrákok tökéletes speciális játékára is,  továbbá a harmadik harmad kapcsán, amely az eredmény őrzéséről szólt, megjegyezte: arra is régen volt példa, hogy az osztrák válogatottnak egy döntő mérkőzés utolsó szakaszában már csak kapusának jól megérdemelt hibátlan statisztikáját kelljen vigyáznia. Sikerült a bent maradás, ami az osztrák csapat számára legalább akkora tett, mintha a svájciak vagy a németek bejutnának az elődöntőbe.

Freimüller értékelése szerint Svájc, Szlovákia és Fehéroroszország ellen is sok pozitívumot lehetett felfedezni az osztrákok játékában, és igazából csak a franciák elleni meccs kétharmadában lehettek komoly hiányérzetek. “Jár a hatalmas dicséret a válogatottnak, még ha ez az eredmény azt is fogja eredményezni, hogy az  osztrák jégkorong strukturális problémáit ismét a szőnyeg alá söprik. De a bent maradás nagy tett, hiszen az elmúlt tíz évben 19 feljutónak kellett ismét alámerülnie azonnal ? Olaszország, Kazahsztán, Szlovénia, Magyarország is így járt ?, még ha volt néhány balszerencsés kiesés is. Például éppen Ausztriáé 2015-ben, amikor 5 pont is kevés volt. Ezúttal vszont az osztrák válogatott ki tudta használni a megfelelő pillanatot egy problémákkal küzdő csoportellenféllel szemben.

A játékosok rendkívüli örömmel fogadták, hogy sikerült kivívniuk a bentmaradást. Az NHL-es Michael Raffl így fogalmazott: “Nem gondoltam volna, hogy ennyit jelent számomra mindez. Rengeteg érzelmet tettem bele. Hihetetlen. Normális esetben odamész a vb-re, kapsz néhányat a fejedre, talán összejön egy győzelem, aztán hazakullogsz vesztesként. Most megnyertük a kulcsmérkőzést. Ráadásul én már játszottam a mostaninál erősebb osztrák válogatottakban is, amelyeknek nem sikerült. De ezért is még sokkal büszkébb vagyok most.”

A szurkolók is kaptak a dicséretből Raffltől. “Az öltözőtől a szállodáig valahol mindig össze kell találkoznunk a szurkolókkal is. Tőlük egyetlen rossz szót sem kaptunk, akkor sem, amikor nem a legjobb játékunkat mutattuk. Ez felszabadulttá teszi az embert. Nem érezzük a nyomást. Itt voltak, jól érezték magukat, és fantasztikus, hogy meg tudtuk ajándékozni őket egy ilyen győzelemmel.”

A franciák ellen elvesztett első kulcsmérkőzést követően Roger Bader szövetségi kapitány a fehéroroszok ellen beöltöző mind a 22 játékosnak az alábbi idézetet készítette ki motiváció gyanánt: “If you cannot do great things, make small things in a great way.” Ha nem tudsz nagy dolgokat véghezvinni, vigyél végbe kis dolgokat nagyszerűen.” Nem is lehetett volna ennél találóbban jellemezni a kiesésről döntő mérkőzést, amelyen az osztrákok egyszerűen és hatékonyan játszva küldték ellenfelüket a divízió 1/A-ba. “Ez pályafutásom egyik csúcspontja” ? értékelt a szövetségi kapitány még a meccs után.

Thomas Hundertpfund, az osztrákok csapatkapitánya ennyit mondott: “A franciák ellen óriási teher szakadt ránk. Úgyhogy most igazán megengedhetünk magunknak egy-két sört.”

Fotó: IIHF

Gernot Mittendorfer szövetségi elnök a sikeres szereplést követően ? amely egy újabb remek meccsel, a csehek elleni 3-4-gyel zárult ? máris messzebbre tekintett. “Megegyeztünk a szövetségi kapitánnyal, hogy a következő cél a 2022-es téli olimpia” ? idézi a der Standard. Mittendorfer az interjúban elmondta, jelenleg a szövetség és az EBEL közötti szerződés megújításán dolgoznak. Ennek kapcsán rendre előkerül a légióskorlátozás ügye, amelyet táplál az is, hogy a legutóbbi idényben a nyolc osztrák klubnál mintegy 100 külföldi játszott. “A ligával közösen fogjuk a célokat meghatározni. A klubokra is figyelnünk kell, hogy megfelelő játékerőt tudjanak képviselni, meg kell tartanunk a nyolc hazai klubunkat. Nem a külföldiek számát kell korlátoznunk, a hazai játékosokat  kell fejlesztenünk. Azért, hogy a külföldiek feleslegessé váljanak. Meg kell próbálnunk fokozatosan egyre több osztrák játékost behozni a ligába” ? mondta, megemlítve, fokozatos csökkentésről lehet csak szó.

“Abban biztos vagyok ? folytatta ?, hogy légióskorlátozás nélkül is kevesebb lesz az importjátékosok száma már a következő idénytől kezdve is. Több klub magától ebbe az irányba indult. Mindenkinek az a célkitűzése, hogy lefelé mozduljon el. Meg az is, hogy a légiósok fiatalabbak legyenek, és ezzel is emelkedjen a mérkőzések tempója. Ugyanakkor nem szabad elkövetnünk azt a hibát, hogy az osztrák jégkorong összes gondját a légióskérdésre redukáljuk. Bent maradtunk az A csoportban, nem minden rossz, ami történik. Javultunk az infrastruktúrában, az edzőképzésben, az utánpótlás-nevelésben. Ezek mind részei a 2014-ben elfogadott tízéves stratégiának. Természetesen ezt menet közben is értékelni kell. Az volt a célkitűzés, hogy Ausztria legyen ott stabilan a legerősebb 12 válogatott között. Ami az előrelépéseket illeti, nem tartunk egészen ott, ahol kellene. De ez most remek alkalom arra, hogy leüljünk közösen, és megnézzük, hol is tartunk pontosan. Kaptunk egy kis lendületet, ezt magunkkal kell vinnünk.”

Roger Bader szövetségi kapitány szokásos mértéktartásával értékelte az osztrák hoki helyzetét. Ő sok mindent másképp lát, mint a szövetség elnöke. “Nagy megkönnyebbülés, hogy egy újabb elit világbajnoksággal tervezhetünk ? idézi a Tiroler Tageszeitung. ? De ahogy korábban is mondtam, most is az a véleményem, hogy nem vagyunk A csoportos ország. Mérföldekre vagyunk attól, hogy ezt elmondhassuk magunkról. Rengeteg mindennek kell történnie, hogy valóban azzá lehessünk. Csak a felnőttek játszanak most az elitben, minden más korosztály alsóbb osztályú világbajnokságokon szerepel. Az is önmagáért beszél, hogy utoljára 12 éve draftoltak osztrák tehetségeket az NHL-be, Michael Grabnert és Andreas Nödlt.

Több játékosra van szükségünk ? magyarázza Bader ?, akik jó ligákban játszanak. “A válogatott minden kapusának első számú hálóőrnek kell lennie a klubjában. És minden válogatott játékosnak, mindegy, hogy melyik ligában, de sokat kell játszania. Többet kell játszani jó ellenfelekkel. Csak az ilyen mérkőzések segítenek abban, hogy jobbak legyünk. Ami a korcsolyázósebességet illeti, abban nem vagyunk elmaradva. De itt a játék intenzitásáról van szó. Arról, hogy kevés időd van, és ezalatt kell jó döntéseket hozni. Ezt a játékosok csakis mérkőzéseken tanulhatják meg. Kell még legalább harminc-negyven mérkőzés a legjobb válogatottak ellen, hogy ebben is elérjük a megfelelő szintet.”

A Philadelphiában játszó Raffl hasonló véleményen van. “Nagyon fontos lenne stabil tagjává válni az elitnek, mert a fiatal játékosoknak is ki kell próbálniuk magukat ezen a szinten. Egy divízió 1-es világbajnokságra kevés játékosmegfigyelő jön el. Itt viszont itt van mindenki, aki számít, az NHL-ből, Svédországból, Finnországból. Velem is ez történt annak idején. A Leksandban játszottam az Allsvenskanban, a 2013-as helsinki világbajnokságon figyeltek fel rám, onnan szerződtettek a Flyershez. Az esély egy elit vb-n mindig megvan erre. Remélem, a hazai bajnokságban is egyre több osztrák fog játszani. Folyamatosan kell ezen dolgozni. Előbb-utóbb remélhetőleg a liga is reagál. Évtizedek óta beszélünk erről. Igazából már nincs is kedvem ezt folytatni. Egyszerűen fáj, amikor látom, hogy hajtanak itt a srácok. De például Spannring már arról értesült az amerikai edzőjétől, hogy ősztől a Linzben csak a negyedik sorban számítanak rá, mert érkezik valami amerikai tucatjátékos.”

Hasonlóan látja a helyzetet Bernhard Starkbaum, aki remek formában védte végig a tornát. “Arra lenne szükségünk, hogy a ligában mindenképpen több hazai játékos legyen, aki állandóan játszik, a speciális egységekben is. Ezt minden A csoportos ország el tudja mondani magáról. Az osztrák játékosoknak sokkal több jégidő kell, hogy meg tudjuk tenni a következő lépést.”

Ausztria hosszabb ideig utoljára 1993?1996, majd 1998?2004 között volt tagja az elitnek. Miután 2005-ben hazai jégen kiestek, folyamatosan lifteztek. A sormintát csak 2016 törte meg, amikor a katowicei divízió 1/A-s világbajnokságon a 4. helyen végezve lent maradtak. Ezt követte a kijevi feljutás, majd végre a bent maradás. Valamint a bizakodás, hogy jövőre megismételhető a bravúr.