Megállítható-e Tampa?

Alekszandr Ovecskin karrierje során először jutott a rájátszás harmadik körébe, de ott minden eddiginél nehezebb feladat vár rájuk.

Talán nincs még egy játékos, aki jobban megérdemelné a Stanley Kupát, mint Alekszandr Ovecskin. Ez azonban nem érdem kérdés, az ügy ennél jóval bonyolultabb, az elmúlt 12 szezonban nem sikerült mellé olyan csapatot építeni, amely alkalmas lett volna a feladat elvégzésére. Olyannyira, hogy a világ egyik legjobb jégkorongozója számára a május közepi NHL-hoki ismeretlen fogalom a számára, eddig mindig a világbajnokságokon fejezte be az idényt. Tavaly volt csak ez másként, az Ovecskin-éra legerősebb fővárosi csapata ugyan annak rendje és módja szerint elbukott a második körben, immáron sokadszor éppen a Pittsburghgel szemben, de a csapat kapitánya sérülés miatt kihagyta a vb-t. Alkalmasint ez is szerepet játszhatott abban, hogy idén viszont sikerült túljutni a nagy mumuson, nem akármilyen ünneplés követte a negyedik győzelmet, az alábbi képsorok mindennél beszédesebben árulkodnak erről.

Ovecskin tehát életében először konferenciadöntőt játszhat, azonban nem sokkal került közelebb a Stanley Kupához, ugyanis a harmadik körben az egész liga egyik legjobban összerakott, leggyorsabb és leggólképesebb csapatát kellene legyőzniük, a Tampa Bay Lightning személyében. A dél-keletiek pazar formában vannak. Az első két kört egyaránt 4-1-es összesített eredménnyel abszolválták, ráadásul a Bostont úgy ejtették ki, hogy minisöprést hajtottak végre négy egymás utáni győzelemmel. A Capitals ezzel szemben keményen megküzdött a továbbjutásért, mindkétszer 4-2-vel lépett tovább, de begyűjtötte a kétszeres bajnok skalpját, ami óriási fegyvertény és plusz motiváció lehet.

A Tampa játékát elsősorban a Kucserov, Stamkos, Miller hármas játéka határozza meg, a Washingtonét az Ovecskin, Kuznyecov, Wilson trió. A Tampa hármasa erősebbnek látszik, hiszen külön-külön is kiváló egyéni képességű játékosok, a fővárosiaknál Wilson egyértelműen kilóg az orosz duó mellől. Képességbeli hiányosságait fizikai játékkal szereti kompenzálni, azonban a Pens ellen ez hárommeccses eltiltást eredményezett, amivel igen nehéz helyzetbe hozta csapatát. Az első két meccsen Devante Smith-Pelly, a harmadikon Chandler Stephenson igyekezett őt helyettesíteni, az pedig sosem jó jel, ha 16-18 pontos játékosok kerülnek az első sorba. Az első sorban tehát a Tampa felé billen a mérleg nyelve és ugyanez a helyzet a mélységet tekintve is. A Bolts igazi ereje és dominanciája ugyanis nem az első, hanem sokkal inkább a második és a harmadik sorban mutatkozott meg a rájátszásban. A két triónak a gerincét a Brayden Point, Tyler Johnson, Ondrej Palat, Yanni Gourde kvartett adja, amely nemcsak nyolcszor köszönt be a Bostonnak, de a fekete-sárgák rettegett támadóhármasát, a Marchand, Bergeron, Pastrnák triót is levette a jégről, így várhatóan ez a négyes fogja szűrni majd Ovecskin támadásait is.

Egészen elképesztő adalék, hogy a Boston a párharc utolsó három meccsén nem tudott egyenlő létszám mellett a kapuba találni, mert Palaték nemcsak ezt a hármast, de a Boston teljes egészét megsemmisítették. A másik oldalon egyelőre nemhogy négy, de egy ilyen elöl és hátul ennyire hatékony játékos sincsen. Crosby és Guentzel egyszerűen tarthatatlannak bizonyult, jóformán azt csináltak a jégen, amit akartak, csak Ovecskin első sora tudta egyensúlyba hozni a két pittsburghi csatár teljesítményét. Barry Trotz edzőnek ráadásul plusz gonddal is meg kell küzdenie, az eddig 13 pontot szerző Nickals Basckström és a korábban is sérült Andre Burakovsky játéka ugyanis erősen kérdéses, mindkettőjük nevezése csak a mérkőzés előtti egy-két órában fog kiderülni. Backström a péntek reggeli jeges edzést is kihagyta, az elődöntő utolsó meccsén a kezét eltalálta egy korong.

Ami a hátvédsorokat illeti, mindkét oldalon van egy-egy játékos, aki átlagon felül teljesít. A Lightningban Viktor Hedman, aki nemcsak hat pontot szerzett a Boston ellen, de elképesztő, 26 perc feletti jégidőt produkált, amiben nincs benne a hosszabbításban lejátszott idő. A Capitalsban a legerősebb kék vonalas játékos John Carlson, aki 11 pontjával a playoff legeredményesebb bekkje. Mindkét csapatban kettejük mögött van egy hézag, de azt kell mondani, hogy a nagyobb az Carlson mögött van. A Tampában Girardi, McDonagh és Szergacsov remekül szűri a támadásokat és még pontokat is szereznek, ezzel szemben a Capsnak komoly gondjai vannak hátul. Először is Carlsonnak nincs állandó társa. Trotz folyamatosan cserélgeti a párjait, legtöbbször Kempnyre, de ez azt bizonyítja, hogy nincs meg a kellő stabilitás hátul. Másodszor a folyamatos cseréknek köszönhetően a Pittsburgh, és az előző körben a Columbus is több lehetőséghez jutottak, nagyobb munkát adva Holtbynak. Annak a Holtbynak, aki a playoff első két mérkőzését és két vereségét még a kispadról nézte végig, de ezután megkapta a lehetőséget és az ezt követő nyolc mérkőzésből hatszor győzelemre vezette a csapatát, így nyugodtan kijelenthető, hogy csak ő tudott felnőni az első sorhoz és Carlsonhoz. A másik oldalon a Vezina-trófeára jelölt Vasziljevszkijre ugyanúgy semmi panasz nem lehetett eddig, mint a kollégájára. Még jobb formában véd, mint az alapszakaszban, sőt egyenlő létszám mellett 94,4%-os mutatót produkált eddig, így feltehetően nem a két kapus közötti különbség lesz a döntő a párharc során.

Látható tehát, hogy a mérleg serpenyője a Tampa felé billen, a speciális egységek játékában pedig hiába jobb egy kicsivel a Washington, aligha várható, hogy akárcsak a kapusok esetében ez fogja eldönteni a párharcot. Előnyben és hátrányban is 5%-kal teljesít jobban a Washington, emberelőnyben 31:26 a javára, hátrányban 79:74. Ha a négy az öt elleni játékban hatékonyabb lenne a Caps, akkor lehetne keresni valója, de logikusan az várható, hogy a sokkal jobb hátvédsorral rendelkező Tampa fog feljavulni hátrányban. Végezetül ott van a rutinfaktor, ahol alaptörvény, hogy a playoff más kávéház, az alapszakaszban szerzett tapasztalat mit sem ér. A Lightning ebből a szempontból sokkal jobban el van engedve, mert az elmúlt négy évben harmadszor jutott be a keleti döntőbe. A keretből 18 játékos összesen 273 mérkőzésen lépett jégre, míg a második oldalon ugyanez a szám 23 találkozó, összesen három játékostól.

Röviden összefoglalva a Tampa egységesebb csapat benyomását kelti, amely akár négy sorral is képes nyomás alatt tartani az ellenfelét, ráadásul kiválóan védekezik. A Caps ezzel szemben tűnik inkább egy-két soros csapatnak, ahol a hátvédeknek, valamint a harmadik és a negyedik sor játékosainak is többet kellene nyújtania ahhoz, hogy megszorongathassák a Tampát, és a sérültek között is kulcsfontosságú játékosok vannak.