Sebastian Aho történelmi csúcsokat ostromolhat

A finn csatárfenomén a vb első két meccsén 10 pontot ért el, bármi lesz is a vége, ez figyelemre méltó teljesítmény.

Sebastian Aho a Karpat Ouluban tanult meg jégkorongozni. Ugyanott, ahol Sebők Balázs is pallérozódott. A két játékos együtt is játszott a 2013/14-es szezonban a juniorok között, és bár Aho az alapszakaszban sokkal jobban teljesített, a rájátszásban végül együtt meneteltek a döntőig, ahol mindketten 12 meccsen 12 pontot értek el. Persze Aho három és fél évvel fiatalabban. Úgy tudjuk, a két játékos személyesen is jóban van egymással. A finn hagyományoknak megfelelően hamar bedobták a mély vízbe, vagyis a felnőttek közé, pedig termete nem igazán kedvezett ennek. A játékos nyár közepén tölti be 21. életévét, adatlapja szerint 181 centijéhez 78 kiló társul. Ehhez képest még nem volt 17 éves, amikor lejátszotta első meccseit a Liigában, három meccsen egy asszisztot adott. A következő évben már 30 meccsen 13 pont volt a mérlege, még nem volt 19, amikor hozta a pont/meccses átlagot. Nem csak az alapszakaszban, de a rájátszásban is, egy bronzérmet nyerő csapatban. Megválasztották a liga All Star-csapatába, a legjobb plusz/mínusz-mutatóval rendelkező játékosnak kijáró Matti Keinonen-trófeát is megkapta, a Liigában övé volt a legtöbb meccset eldöntő gól (8). Mindeközben a korosztályos válogatottakban is lépkedett előre: 2015-ben ezüstérmet nyert az ifjúsági világbajnokságon, egy évre rá aranyat a junior-világbajnokságon. Ez utóbbi tornán hét meccsen 14 pontot termelt.

Fotó: Matt Zambonin/HHOF-IIHF Images

Első felnőtt világbajnoksága is 2016-ban volt, a döntőig menetelő csapatban 10 meccsen 7 pontot hozott össze. Ekkor még nem töltötte be a 19-et. Nyilván a termete miatt is, de a drafton ?csak? a második kör 35. helyén kelt el, a Carolina Hurricanes csapott le rá. Első tengerentúli évében 82 meccsen 49 pont volt a mérlege a világ fizikailag is legkeményebb ligájában. Közben a felnőtt vb-n már hozta a pont/meccs átlagot, tíz meccsen 11 ponttal. A Canesben javított a góljai számán is, de igazán sokat a passzokban fejlődött, így kevesebb meccsből is 65 pontot ért el, csapata legponterősebb játékosa lett. Egy ponttal előzte meg azt a Teuvo Teravainent, aki a világbajnokságon sortársa, és aki két meccs után 8 ponttal jelenleg a torna második legeredményesebb játékosa Aho után. Akárcsak Sebők Balázs, Teravainen is 1994-es születésű, tehát majdnem három évvel idősebb Ahónál.

Így érkeztünk el a dániai világbajnokságig, ahol Finnország két könnyebb ellenféllel kezdett, Koreát és Lettországot is 8-1-re verte. A fölényes győzelmek ellenére ezeken a meccseken a finn válogatott úgy nézett ki, mint egy félkarú óriás. A Korea ellen lőtt első négy gólban Aho benne volt, kettőt ő lőtt, kétszer előkészített. A lettek ellen az első két harmadban szintén 5 gólt lőttek a finnek, ezeken szintén 2+2-t ért el, majd a harmadik harmadban kiosztott még két asszisztot. Itt tartunk most, két meccs után 4 gól, 6 assziszt, 10 pont és +8-as plusz/mínusz mutató.

Fotó: Matt Zambonin/HHOF-IIHF Images

Erre persze lehet azt mondani, hogy a csoport két leggyengébb ellenfelével szemben érte el, de az A csoportos világbajnokságokra korábban is jellemző volt, hogy az elithez tartozó csapatok számára a kvalifikációs kör nem okozott különösebben nehézségeket. Az egy világbajnokságon szerzett pontok tekintetében a csúcsot egyébként Vlagyimir Petrov tartja, aki 1973-ban 10 meccsen ütött 18 gólt, emellé adott 16 gólpasszt. Akkor a hatcsapatos vb-n még mindenki mindenkivel játszott oda-vissza, a szovjet válogatottnak egyetlen komolyan vehető ellenfele akadt Csehszlovákia személyében és egyszer a svédek is megszorították őket 6-4-re, egy 6-1-es első mérkőzés után.

A jelenlegihez hasonló kvalifikációs körre, majd ezt követően egyenes kieséses szakaszra épülő rendszerre 1992-ben tért át az IIHF, akkor még 12 csapattal. Azóta 20 pontnál többet egyetlen játékos sem tudott elérni, húszat is csak Danny Heatley, még 2008-ban. Őt Jevgenyij Malkin követi a sorban 19 ponttal (2012), Patrick Thoresennek 18 pontot sikerült összehoznia ugyanabban az évben, két évvel ezelőtt Vagyim Sipacsov szintén 18-nál állt meg. A 17 pontosok táborában két klasszist találunk: Eric Lindrost (1993) és Artyemij Panarint (2017), 16 pontot már többen értek el, de kivétel nélkül nem akármilyen játékosok: Sidney Crosby (2006), Petri Kontiola (2013), Viktor Tyihonov (2014), Joe Thornton (2005) és Saku Koivu (1998).

Fotó: Matt Zambonin/HHOF-IIHF Images

Finnországnak még öt meccse van a csoportkörből és ha csak valami negatív szenzáció nem történik, akkor egy kört biztosan mennek az egyenes kieséses szakaszban is. Nem kell tehát feltétlenül továbbra is ilyen ütemben termelnie a pontokat ahhoz, hogy a modern éra csúcstartója legyen, hiszen ha meccsenként ?csak? két pontot hoz az eddigi öt helyett, már azzal is bőven maga mögé utasít mindenkit. Kíváncsian várjuk, meddig jut el végül a még mindig csak húsz esztendős ifjú titán.