• • Beharangozó
  • Tudósítás
  • Nyilatkozatok
  • Táblázat
  • Hozzászólások

A britek mernek álmodni

Szárnyaló brit csapat ellen kell játszania a magyar válogatottnak szombat este. Még az is elképzelhető, hogy egyszerre a feljutásért és a kiesés ellen.

Nem gondoltuk volna egy hete, hogy az elmúlt napokban a brit jégkorong-válogatott fogja szállítani a nézőknek az élményhokit. Az előzetesen a mezőny leginkább verhető alakulatának tartott csapat eufóriában játssza végig a tornát, igazi örömhokit játszik, és a feljutás egyik esélyesévé vált az utolsó játéknap előttre. “Őszintén szólva nem tudom igazán, mi történik itt – idézi Pete Russellt, a britek szövetségi kapitányát az IIHF honlapja – lehet, hogy folytatódik az álom, nyerünk még egyet és megcsináljuk a lehetetlent. De most előbb bedobunk egy sört és kipihenjük magunkat.” Nehéz lenne ennél jobban összefoglalni a britek hozzáállását az egész tornához. Nem görcsölnek, nem gondolják túl, beleadnak mindent, aztán lesz, ami lesz. Lett is. Legyőzték a lengyeleket, és a nagyágyúk közül Szlovéniát és Olaszországot, ez pedig ezen a szinten mindenkinek a becsületére válna. Ráadásul ők lőtték eddig a legtöbb gólt, például majdnem kétszer annyit, mint a mieink. “Azt mondtam a fiúknak a hét elején, hogy merjenek álmodni és most újra ezt mondom majd nekik – mondta a brit szövetség honlapján a kapitány az olaszverést követően. – A teljesítményük földöntúli volt. Elképesztő támogatást kaptunk a szurkolóinktól már eddig is, és most egy újabb óriási estére jöttünk össze. A fiúk minden tartalékukat előszedték, megtalálták az utat a győzelemhez, és most itt állnak annak a kapujában, hogy történelmet írjanak, de ugyanúgy kell majd csinálnunk mindent, mint eddig a torna folyamán.”

A játékosok minden megnyilvánulásából sugárzik, hogy igazi csapatról van szó, ahol a játékosok szeretnek együtt lenni, élvezik, amit csinálnak, és megtesznek mindent egymásért és a csapatukért. Úgy tűnik, ezen a szinten nem is nagyon kell ennél több. “Emberek egészen különleges csoportja vagyunk – nyilatkozta Mark Richardson. – Nagyon szorosan összefonódott csoport vagyunk, élvezzük egymás társaságát. Különleges kötelék fűz össze bennünket és ez sokszor segít. Mindenkinek nagyon mélyre kell leásnia és onnan előbányásznia mindent, amit csak tud, hogy ilyen eredményeket tudjon elérni a világ legjobb csapatai ellen is. Nagyon különleges ez a keret, és mindannyian óriási izgalommal gondolunk arra, hogy mi lehet ennek a jutalma a végén. Óriási pillanat ez az országunk számára, teljesen fel vagyunk dobva, ez egy fantasztikus hét volt, és ilyen erős csapatokat legyőzni egészen elképesztő volt.”

fotó: Mudra László (MJSZ)

Hogy mi is lehet a jutalom, amiről Richardson beszélt? Akár az, hogy 1994 után először ismét az elitben szerepelhet a válogatottjuk, mégpedig úgy, hogy az elmúlt 4 szezont a harmadik vonalban töltötték, ahonnan most friss feljutóként mehetnének rögtön tovább. Nem lenn egyébként ez az érzés ismeretlen a számukra, 1994-ben pont úgy játszottak az elitben, hogy 1993-ban a B csoportot nyerték meg, 1992-ben pedig a C-t. A saját kezükben van a sorsuk, és biztosak lehetünk abban, hogy mindent meg fognak tenni a jó eredményért. “Ez nemcsak a torna, hanem az egész szezon legutolsó meccse lesz, egészen biztos, hogy mindenki mindent bele fog adni” – mondta erről Brett Perlini, a britek és a torna eddigi legeredményesebb játékosa.

Bár a szigetországiaknál mindenki a hazai bajnokságból érkezik, egyáltalán nem szabad lebecsülni ezt. Az Elite League csapatai igen erősek, rengeteg jó légiós játszik bennük, a legjobb klubok rendszeresen vitézkednek a nemzetközi kupákban, már az alapítás óta ott vannak a CHL-ben és a Kontinentális Kupában is gyakorta eljutnak a négyes döntőbe, 2017-ben a Nottingham Panthers személyében tőlük érkezett a győztes is. A kemény, kanadai stílusú fizikai hokit kedvelik, sokat ütköznek, felszánják a pályát, nem hagynak teret az ellenfeleknek. Ezzel ellensúlyozzák azt, hogy technikailag esetleg nem olyan felkészültek. Ben O’Connor személyében náluk található a torna egyik legnagyobb tűzerejű játékosa is.

Nem lesz tehát könnyű dolga a magyar csapatnak, ha le szeretné győzni a briteket. A legjobb recept ehhez alighanem éppen tőlük tanulható el. Nem szabad rágörcsölni a meccsre, élvezni kell a játékosoknak, hogy a pályán lehetnek, és végre kellene játszani három jó harmadot. Azt ugyanis láttuk már, hogy a britek minden lazaságot, figyelmetlenséget, hibát képesek megbüntetni.

16 másodperc hiányzott az A csoporthoz: az elitbe Nagy-Britannia és Olaszország jutott fel, Magyarország a 4. helyen végzett.

Papíron visszatért a magyar csapatba Sofron István, vagyis az előzetes hírekkel ellentétben benevezték, a bemelegítésnél ott volt, de nem játszott, így pontosan azokkal a sorokkal indultunk csatába, amelyekkel csütörtök este 3-2-re legyőztük Lengyelországot. A képlet végtelenül egyszerű volt: ha rendes játékidőben nyerünk, feljutunk (és visszük magunkkal a kazahokat), ha pontot veszítünk, a britek lesznek A csoportosak 2019-ben (az olaszok társaságában).

Ígéretes hangnemben kezdte a mérkőzést a magyar válogatott, a 2. percben Magosi Bálint tört kapura, lekorcsolyázva a brit védelmet, csak szabálytalanul tudták megakadályozni abban, hogy befejezze az akciót. Az előnyt kissé döcögősen játszottuk meg, kétszer is megugrottak a britek, de minden jó, ha a vége jó: a Bowns kapuja előtti kardozás-tolongás közepette Chris Bodo eszmélt, beperdítette a pakkot, vezettünk 1-0-ra. Az ellenféllel először fordult elő a tornán, hogy egy találkozóján nem ő szerezte az első gólt. A folytatásban kontrolláltuk a történéseket, tiszta helyzeteket nem nagyon engedtünk nekik, a hátrányunkat is kivédekeztük gond nélkül, és Vay Ádám is ihletetten védett, ha kellett. Volt egy több perces időszakunk, amikor jobbára a harmadukba szorítottuk őket, ekkor Sebők Balázs előtt adódott óriási ziccer, de nem tudta átemelni a játékszert a kétségbeesetten spárgázó Bowns mamutja fölött. Megérdemelten vezettünk a szünetben.

A második felvonás képe nem sokban különbözött az elsőétől. Egy életerős Stipsicz Bence-lövéssel indult, majd a továbbiakban erőteljesen és összeszedetten szűrtük a brit próbálkozásokat, akkor is, ha egyszer-másszor eljutottak változatlanul jól reteszelt kapunkig. Előnyeinket, melyek közül ezúttal kettő akadt, magabiztosan játszottuk meg, különösen a trükkös megoldásokkal nemegyszer próbálkozó Galló és az őserő Magosi volt elemében, az egyetlen hátrányunkat fegyelmezetten abszolváltuk. Még mindig volt bennünk fantázia és frissesség is, mindez azonban most nem ért gólt. Az eredmény nem változott, feljutásra álltunk negyven perc után.

A harmadik harmad első percének végén Erdély Csanád lépett meg Sebőkkel, előbbi lőtt, mert a passzsávot lezárták, a kapus védett. Egy perccel később Hári János középre tett korongját testtel sodorta be megint Erdély, hosszú-hosszú videóbírózás következett, megadták, 2-0. Innentől az volt a kérdés, hogy a britek képesek-e annyi erőt és kreativitást vinni a játékukba, amivel visszajöhetnek. Sokáig úgy tűnt, hogy nem: próbálkozásaik meddőek voltak, ám Dowd lövése mégis utat talált a kapuba az 51. percben. A britek ezután brutálisan nyomtak, csak a védekezésre maradt energiánk, főként, hogy két hátrányt is kaptunk. A másodikban ezzel együtt sikerült meglépnie Hárinak, akasztották ziccerben, kereken három perccel a vége előtt büntetőt lőhetett. Kihagyta. A legvégén kapusukat lehozva támadtak a britek az egyenlítésért, többször is kiüthettük volna a korongot a harmadunkból, rontottunk, és 16 másodperccel a zárás előtt egy középre paskolt kósza korong valahogy utat talált Vay hálójába, 2-2. Mgpróbáltuk még kapus nélkül mi is, ejutottunk a brit harmadba, de nem jöhetett össze. A döntetennel Nagy-Britannia az 1. helyen jutott fel az elitbe, mi negyedikek lettünk. A ráadást azért így is muszáj volt lejátszani: ziccerek tömkelege maradt ki mindkét oldalon, de döntés nem született. Jöhettek a büntetők. A britek közül ketten belőtték, tőlünk csak Bodo volt eredményes, ők nyertek 3-2-re.

A sorrend tehát: 1. Nagy-Britannia (1994, azaz 25 esztendő után kerültek fel ismét, úgy, hogy két év alatt két osztályt léptek), 2. Olaszország (azonnal visszalifteztek), 3. Kazahsztán (miként tavaly, megint itt maradtak nekünk), 4. Magyarország, 5. Szlovénia (nem ehhez szoktak), 6. Lengyelország (kiestek). A divízió 1/B-ből Ukrajnát és Japán megelőzve meglepetésre ugyan, de nem érdemtelenül Litvánia került fel.

A jövő évi divízió 1/A-s világbajnokság mezőnyének eddig ismert tagjai: Kazahsztán, Magyarország, Szlovénia, Litvánia. Hogy kik jönnek fentről, május második felében kiderül. Kemény lesz a mezőny megint, az fix.

Végezetül: akárhogy is volt, nem vitás, hogy minden idők legjobb divízió 1/A csoportos világbajnokságát rendezhettük meg.

Fotó: Mudra László (MJSZ)

Elképesztő fordulatok után Nagy-Britannia büntetőkkel győzött Magyarország ellen és feljutott az elitbe. A drámai mérkőzést a két szövetségi kapitány értékelte.

Jarmo Tolvanen, szövetségi kapitány, Magyarország: “Amikor feltérképeztük az ellenfeleket, látszott, hogy a britek jók lesznek, és ezt be is bizonyították végig az egész torna alatt, és persze ezen az estén is. Mint minden csapatnak, úgy a miénknek is voltak emlékezetes és rossz pillanatai is. Őrült torna volt, minden pillanatban változtak az esélyek, minden fontos kérdés az utolsó pillanatig nyitott volt. Gratulálok a brit csapatnak, megérdemelték, hogy ilyen jó eredményt érjenek el. Ami a magyar válogatottat illeti, a jövő biztató, rengeteg fiatal tehetségünk van, akik előbb-utóbb beérnek és át tudják majd venni a stafétát a jelenlegi válogatottaktól. Ennek a stábnak ez volt az első éve, nekem a szezon végével lejárt a szerződésem, nyilván beszélni kell a jövőről. De először szeretnék két-három hetet pihenni, megterhelő szezon van mindannyiunk mögött.

Pete Russell, szövetségi kapitány, Nagy-Britannia: “Nem kezdtünk jól, szenvedtünk a magyarok ellen, problémáink voltak a védekezéssel. Aztán igyekeztünk változtatni. Próbáltunk nagyobb hangsúlyt helyezni a fizikai játékra, amiben jók vagyunk, az volt a célunk, hogy minél több káoszt okozzunk a magyar kapu előtt, hátha akkor valami bemegy. Ez végül össze is jött, el kell ismerni, hogy szerencsénk is volt, de a hokihoz kell a szerencse is. Nagyszerű torna volt, élveztük minden percét, óriási élmény volt mindannyiunknak. Úgy jöttünk ide, hogy jól akartunk játszani, jól akartuk érezni magunkat, és ez így is történt. Azt mondtam a csapatnak a torna előtt, hogy merjünk álmodni. És lám, az álmok olykor valóra válnak. Nem találom a szavakat. Olyan torna volt, amelyen tényleg minden megtörténhetett és annak az ellenkezője is. Egyelőre még fel sem fogom, mi történt velünk. Kell egy kis idő ehhez. Most először is szeretnék beszélni a családommal, bedobni néhány sört, később, talán holnap, vagy majd ha hazaértünk, fel tudjuk fogni, hogy mit értünk el.