• • Beharangozó
  • Tudósítás
  • Nyilatkozatok
  • Táblázat
  • Hozzászólások

Sorsdöntő mérkőzés a lengyelek ellen

Aki nyer, a feljutásért, aki veszt, a kiesés ellen küzd tovább.

Emlékezetes tornát hoz össze a budapesti divízió 1/A csoportos világbajnokság hat résztvevője. Csak kapkodjuk a fejünket, az előzetesen megtippelt erőviszonyok máris felborultak. Totális a körbeverés, három fordulót követően még mindenki fel is juthat és mindenki ki is eshet. Az előzetesen a mezőny leggyengébbjének tippelt britek alaposan beleköptek a fotelstatisztikusok levesébe, és Szlovénia valamint Lengyelország legyőzésével mindent összekavartak. A kazahok elleni meccs előtti beharangozónkban arról írtunk, a magyar válogatott három borzasztó nehéz, egy nagyon nehéz és egy meglehetősen nehéz ellenféllel szemben kell felvegye a harcot. Nos, túl vagyunk a három borzasztó nehéznek tartott csapaton, amelyek ellen végül 3 pontot gyűjtöttünk, és ez tulajdonképpen elfogadható. Közben viszont kiderült, hogy a másik két ellenfél sem lesz cseppet sem könnyebb. Át kell programoznunk az agyunkat, bár tudtuk, hogy öt nehéz meccs vár ránk, de azt nem gondoltuk volna, hogy mind egyformán nehéz lesz.

Csütörtök este lengyel barátaink ellen sorsdöntő csatára kerül sor. Aki nyer, az a feljutásért küzd majd, aki veszít, a kiesés ellen harcol tovább. Minden kérdés csak az utolsó játéknap legvégén fog eldőlni, elképzelhetetlen olyan helyzet, hogy a szombati meccsek közül egynek se legyen tétje. De hogy pontosan mi lesz ez a tét, az csütörtökön és pénteken fog többé-kevésbé kikristályosodni.

fotó: Mudra László (MJSZ)

Mind a magyar, mind a lengyel válogatott három pontot gyűjtött eddig a tornán. A lengyelek Szlovéniát győzték le, és vereséget szenvedtek az olaszoktól és a britektől, a mieink a kazahok és szlovének elleni vereség mellett Olaszországot győzték le. Mindkét válogatott tehát a nagyvadak ellen szedte össze eddigi egyetlen sikerélményét. és mindkettejük legnagyobb gondja az, hogy eddig képtelen volt három harmadon keresztül jól játszani. “A britek megérdemelték a győzelmet. Mi is azt kaptuk, amit megérdemeltünk” – nyilatkozta a britektől elszenvedett vereséget követően Ted Nolan lengyel szövetségi kapitány. Mint az NHL-t is megjárt szakvezető elmondta, “a meccs három harmadon keresztül tart, és úgy nem fog összejönni a győzelem, ha csak a 60 perc bizonyos szakaszaiban játszunk jól.”

A magyar válogatottnak pedig a kazahok ellen az utolsó, az olaszok és a szlovénok ellen az első harmadban voltak masszív gondjai. Az olaszok ellen sikerült korrigálni, de a kazahok és a szlovénok ellen ez a meccsbe került. Ráadásul több gólt is védekezési bizonytalanságból, illetve a támadóharmadban történt korongvesztésből kaptunk, ezek pillanatnyi dekoncentráltságról árulkodnak. 9 gólt kaptunk, ami nem kevés, de vannak még hárman hasonló cipőben, de csak 4-et lőttünk, ezzel viszont egyedül árválkodunk a mezőny végén. A helyzeteink pedig megvannak, megvoltak Kazahsztán és Szlovénia ellen is, de nem tudjuk értékesíteni azokat. Ennyire nem lehetünk gálánsak az ellenfelekkel, hiszen nagyon komoly erőfeszítésbe kerül egy-egy helyzet kialakítása, jobban meg kell becsülnünk ezeket, ha szeretnénk valamit elérni.

Hatalmas energiákat mozgósítva nyerte meg második mérkőzését a budapesti divízió 1/A-s világbajnokságon Magyarország.

A sérült Sofron István nélkül, ismét Vay Ádámmal a kapuban, illetve némiképp felforgatott sorokkal lépett jégre a magyar válogatott. A védelemben Szirányi Bence lett Gőz Balázs párja – Garát Zsombort hetedik bekként vették a jegyzőkönyvbe, de kapott lehetőséget ő is bőven –, elöl Sebők és Hári újabb szokás szerint Erdéllyel, Galló viszont Bodóval és Vas Jánossal, Nagy Gergő és Kóger Sarauerrel, Nagy Krisztián Magosival meg Benkkel ment. Első lövésünket az első cserében összehozta Erdély, utána az előre bulizó Bodót akasztották, megkaptuk az emberfórt. Nem lacafacáztunk sokáig, Galló mamutról visszacsorgó korongját Sebők Balázs emelte be okosan, 1:04-nél vezettünk. A lengyelek megzavarodtak, és bár próbálták átvenni a játék irányítását, ez csak rövid időszakokra sikerült, jórészt az történt a jégen, amit mi akartunk. Többet volt a pakk a lengyelek harmadában, ügyesen tettünk-vettünk, helyzeteket is kialakítottunk szép számmal. Előnyünket a 10. percben dupláztuk meg, a nagyot küzdő Magosi kísérlete után felperdülő játékszerbe a gyorsan reagáló Benk András paskolt bele, bement az elfekvő Odrobnyról, 2-0. A folytatásban is inkább mi akcióztunk, ellenfelünk talán egy igazán veszélyesnek tűnő szituációt hozott össze, a további, nem túl nagy számú – összesen hétig jutottak – próbálkozást magabiztosan hárította Vay. Jó úton járunk, ezzel a tudattal mehetett pihenni a csapat.

A második felvonás ugyanúgy Erdély Csanád-lövéssel kezdődött, de utána már alig emlékeztetett az elsőre. Egyszer csak azt vettük észre, hogy a lengyelek dominálnak, mind több és több időt töltöttek a harmadunkban. Nem mondhattuk meglepő fejleménynek, hogy a 26. percben megszületett a szépítő góljuk, akkor sem, ha viszonylag szerencsés – azaz a mi szempontunkból szerencsétlen – körülmények között ment be. Kis híján felszabadítottunk, de mégsem, és az összevissza pattogó pakkot bekotorta Komorski. A lengyelek támadásban maradtak, ijesztő akciók sorát vezették. Egyenlítésüket megelőzően bár mi akcióztunk, de korongot vesztettünk, a klasszis Chmielewski meglódult, átverte a védőjét, és azzal a lendülettel bevágta, 2-2, a 33. percnél tartottunk ekkor. Tökéletesen ellentétes harmadokat látunk, konstatálhattuk, a kérdés csak az volt, hogy belövik-e ők a harmadikat, ami nekünk előzőleg nem sikerült. Szerencsére nekik sem. A harmad krónikájához tartozik, hogy voltak azért lehetőségeink, egy Hári–Sebők megugrásnál előbb utóbbi kísérletét védte Odrobny, előbbi rögvest lecsapott a korongra a kapu mögött, ám hiába húzta vissza, ismét ott volt a lengyel mamut. Kógernek is volt egy pár centit tévesztő lövése, Galló is impulzívan mozdult jó néhányszor, összességében azonban elégedettnek kellett lennünk az ikszes állással, illetve bíznunk benne, hogy a stáb fel tudja rázni a csapatot. Vagy akár a fiúk önmagukat.

A harmadik harmad álomszerűen kezdődött: Hári János lőtte középre a korongot élesen, hogy védő ért-e bele korcsolyával, vagy Erdély Csanád, majdnem mindegy, a 41. percben ismét vezettünk. Innentől nem hagytuk dominálni a lengyeleket, próbálkoztak minden erejükkel, alakítottak ki veszélyes helyzeteket is, de mi sem maradtunk adósaik, talán közelebb álltunk a negyedikhez, mint ők a harmadikhoz. Az emberhátrányokat is kivédekeztük önfeláldozóan, akár jogosak voltak, akár nem tűntek annak. Az utoló néhány percek egy részében inkább csak bekkeltünk, érthető módon, kontrákra ritkán futotta. A legvégén ezzel együtt okosan tartottuk elöl a korongot, Bodó és Erdély ebben is kitűntek, nem véletlenül választották utóbbit a meccs játékosának magyar részről. A kapuslehozatallal sem ért semmit ellenfelünk, fel sem tudtak állni, végül Galló szerezte meg a pakkot, de a dudaszó után lőtte be egy másodperccel, maradt a 3-2, elég volt nekünk ez is.

Ezzel 6 pontosak vagyunk, és még akár fel is juthatunk – matematikailag mellesleg ki is eshetünk, de ezzel hadd ne foglalkozzunk, hiszen a valószínűsége elég szerény –, persze más eredményeknek is úgy kellene alakulniuk a sikerhez. Pénteken kazah–szlovén és olasz–brit meccsekkel folytatódik a vb negyedik fordulója. A torna záró találkozóját a britekkel játsszuk szombat este. Akkorra már tudni fogjuk, hogy pontosan mi a tét.

Fotó: Mudra László (MJSZ)

Igazi hullámvasúthoz hasonlított a lengyel–magyar mérkőzés az edzők értékelése szerint is.

Ted Nolan, szövetségi kapitány, Lengyelország: “Az első harmadban osztálykülönbség volt a két csapat között a magyarok javára, a második harmadra viszont feljavultunk, az egyértelműen a miénk volt. A harmadik harmad szerencsés góllal kezdődött a magyarok számára, de csak annak van szerencséje, aki megdolgozik érte. Kemény kihívás előtt állunk, Kazahsztán lesz az ellenfelünk az utolsó fordulóban.Most az a legfontosabb, hogy rendesen kipihenjük magunkat és aztán igyekszünk a lehető legjobban felkészülni ellenük. Abból dolgozunk, amink van, ez a torna azt is megmutatja, hogy mi az, amiben javulnia kell a lengyel játékosoknak, mit lehet tanulni, fejlődni, hogy szintet lépjünk.”

Jarmo Tolvanen, szövetségi kapitány, Magyarország: “Ezúttal az előző két meccsel ellentétben jól sikerült az első harmadunk, erre igyekeztünk külön is odafigyelni. Nagyon fontos volt ez. A szünet után, a lengyelek nagyon keményen jöttek ki, óriásit javultak, és nagy gondokat okoztak nekünk. A harmadik harmadban nagy csata folyt a jégen, amiben a szerencse is döntött. Nagyon örülök, hogy sikerült nyernünk. Nem tudom, milyenek az esélyeink arra, hogy az első kettőbe kerüljünk, de mindenképpen fontos meccs előtt állunk, ki kell pihennünk magunkat.

Sofron István állapotáról az orvosok folyamatosan tájékoztatnak. Bár magam nem vagyok orvos, de az információk alapján jelenleg 50% esélyt adok arra, hogy szombaton játszani tud majd. A könyökében van egy gyulladás, minden szükséges kezelést megkap. A helyére lépett Benk Andrással nagyon elégedett vagyok. Mindenki tudja hogy ő egy nagyon keményen dolgozó játékos, igazi küzdő. Nagyon keményen dolgozott a letámadásunkban, és fontos gólt szerzett. Minden meccs előtt az egyik legfontosabb döntés, hogy ki védjen. Folyamatosan megbeszéljük a kapushelyzetet a kapusedzőkkel és a stábbal, néha magukkal a kapusokkal is. Vay Ádám nagyon kemény szezont dolgozott végig, folyamatosan óriási terhelést kapott, hozzászokott ehhez. Jó értelemben teljesen fel van pörögve, óriási formában van, teljesen mértékben megbízunk benne, és tudjuk, hogy a holnapi pihenőnap után szombaton is készen fog állni a meccsre.

A védekezés a támadással párban jár, ha a támadásokban nem hibázunk, akkor a védekezés is könnyebb. Ha jól támadunk, könnyebb a korong kihozatala is. A második harmadban nagyon nem ment ez, elvesztettük a ritmusunkat, lelassultunk, és így nem tudtuk úgy kihozni a korongot a védekező zónából, mint a szünet előtt. Emiatt elkezdtük a kapunk közelében egyszerű megoldások helyett cifrázni a játékot. Szóval, ezzel a 20 perccel nem lehettünk elégedettek, nagyon komoly munka eredménye volt, hogy onnan visszajavultunk a harmadik játékrészre. Ami a szombati ellenfelünket illeti, valamennyire ismerem a brit hokit, nem lep meg, hogy ilyen jól szerepelnek. Amikor elvállaltam ezt a posztot a magyar válogatott mellett, tanulmányozni kezdtem az ellenfeleket. A britek klubhokija alapján várható volt, hogy nem lesz senkinek könnyű dolga ellenük, és ezt be is bizonyították. Tiszteljük őket, és ezzel a tisztelettel megyünk majd fel ellenük a jégre.”