Gyerehokizni Nem arról van szó, hogy birkák a szülők

Elkészült a Hokis Szülők Etikai Kódexe.

Lődd már el, az istenit, kicsi fiam! Nem látod, hogy üresen van a center? Miért nem passzolsz, te idióta. Az a kis köcsög hátulról ment a fiamnak, állítsd már ki, te csíkos majom. Vak vagy, vagy csak ennyire hülye? Ezt a kétballábas bandát. Az az edző is egy alkalmatlan barom, röhej az előnyös sorunk, a fiamra meg ok nélkül pikkel, meccsek óta pecázik szegény. Semmi koncepciója, szart se csinál. Persze a tao-pénzt elteszi vígan, undorító. Fos ez a keret, még ezek a férgek is simán legyőztek. Egy rakás szar voltál ma, fiam. Előre kellett volna menned, te góllövésben vagy jó, nem értem, miért pont téged pakolgatnak hátra újabban. Nem baj, pár extra óra munkától majd megemberesedsz. Ne rinyáljál, imába foglalod a nevem ezért, ha bejutsz az NHL-be.

Le szeretném szögezni, a szülők legnagyobb része nem ilyen. Azt is tudom, hogy mindegyik a végtelenségig imádja a gyermekét, és bármit megtenne érte. Mindenki igyekszik. És persze a fenti mondatok közül párat felnőtt meccseken is hallottunk már, az viszont egy másik cikk témája, hogy ott mi fér bele a szurkolásba. Szerintem egyébként több, egy kis egészséges szitkozódás, hőbörgés, időnkénti füttyögés akár emelheti is egy meccs élvezeti faktorát. Ott felnőtt emberek érintkeznek felnőtt emberekkel.

Mi a helyzet azonban az utánpótlással? Tegye a szívére a kezét, aki rendszeresen jár utánpótlásmeccsekre (ne adj isten edzésekre), és nyugodtan írjon nekem, ha megesküszik, hogy még életében soha nem hallott semmi bántót egyetlen egyszer sem. Ha még nem találkozott szülővel, aki a nagy hévben olyat mondott, amit nem kellett volna. Vagy átlépte a hatáskörét. Pedig a szülői hatáskör eleve félelmetesen meghatározó. Nagyjából semmi nem fontosabb annál, mint hogy melyik játékos milyen családból jön, főleg fiatal korban. Ez persze kényes téma, mert egyrészt lehetetlen feketén-fehéren eldönteni, mi fér bele, és mi nem, másrészt a saját gyerekkel kapcsolatban nehéz nem elfogultnak lenni.

Edzői szempontból az egyik legfontosabb kérdés, hogy mennyire árt egy-egy téves irányú gondolat sulykolása a gyerekekbe. A MAC-edző Tokaji Viktor szerint meg kell érteni, hogy ?nem ugyanazon a szemüvegen látjuk mi és a szülők, hogy miben lesz jó egy játékos, és azt hogyan lehet a legjobban kihozni belőle. Előfordul, hogy túl nagy nyomás alá helyezik a gyereket, amiből gondok szoktak adódni. Nem olyan egyszerű megértetni, hogy nem biztos, hogy mindenkiből NHL-es lesz. Pedig nem szabadna, hogy csak ez legyen valakinek a célja szülőként, hiszen ez a sport annyi mindenre megtanít. Ahhoz, hogy a lehetőségekhez mérten a lehető legjobbat ki tudjuk hozni valakiből, a gyerek-szülő-edző hármasnak egy irányba kell mennie. Ha a háromlábú szék bármelyik irányba kibicsaklik, az nem jó a gyereknek. A család és az edzők mutatják az irányvonalat neki, ha a két komponens ugyanazt mondja, ő sem fog őrlődni. Nagyon számít az edzőbe vetett bizalom, ha ezt egy apuka vagy anyuka elkezdi aláásni, onnantól kezdve vagy az egyik, vagy a másik fél elveszíti a hitelességét.?

Kovács Zoltán, a Magyar Jégkorong Szövetség szakmai alelnöke is úgy gondolja, nem szabad a szőnyeg alá söpörni a jelenséget, esetenként ugyanis gondot okoz a nem megfelelő szülői hozzáállás. ?Sajnos több probléma jut el hozzánk, ami abból adódik, hogy egyre nagyobb a jégkorongos társadalom. Kétszer annyian hokiznak, mint 5 éve, a problémák száma is kétszer akkora. Állandó jelenségről van szó. Néhányan agárversenynek élik meg a hokit. Ez emberi dolog, kijön az apai-anyai ösztön, vannak, akik annyira szeretnék, hogy NHL-játékost faragjanak a fiukból, hogy mindenki mást eltaposnak, leüvöltenek, a gyereket széthajtják. Tízből egy szülő mindenáron válogatottságot akar, sikeres karriert, ami felé bármilyen módszerrel tolják a gyermeket. Holott a lényeg az lenne, hogy érezzék a játékosok, hogy mekkora öröm hokizni. Nem az a feladata a szülőnek, hogy külön edzessen és magyarázza, hova kell állni előnyben.?

Fotók: Mudra László (MJSZ)

Kovács Zoltán úgy gondolja, a kommunikáción van a hangsúly. A szövetség éppen dolgozik ezzel kapcsolatban egy projekten. ?Nem arról van szó, hogy birkák a szülők. Kommunikációra van szükség, ebben partnerként szeretnénk őket kezelni, nem célunk utasítgatni, megmondani a tutit, hogy ezt vagy azt hogy csinálják, inkább rávezetnénk, tájékoztatnánk. Pont öt éve volt a Relax, just a game (Nyugi, ez csak játék) akciónk, most jött el az ideje, hogy megint előtérbe helyezzük ezt a dolgot. A Gyerehokizni platform segítségével tervezünk elindítani egy kommunikációt a szülők irányába. A Facebook és a honlap mellett nyomtatott plakátok formájában is megjelentetjük majd az anyagokat a közeljövőben. Nem magyar specifikumról van itt szó, és mi sem teszünk úgy, mintha kitaláltuk volna a spanyolviaszt. Kanadai mintát is figyelembe vettünk.?

Tokaji Viktort pont Kanadában értük utol, ahol ugyanezt tapasztalta. ?Nem csak nálunk vannak gondok, ezzel itt, Kanadában is foglalkozni kell. Három hete vagyok itt, beszélgettem edzőkkel, és ők is mondták, hogy az egyik legnehezebb feladat harmonikusan együtt dolgozni a szülőkkel. Mindenhol kifüggesztettek plakátokat, viselkedési szabályzatokat. Felhívják a figyelmet, tájékoztatnak. Egyre nagyobb felelősséget tulajdonítanak itt is a családi háttérnek. A WHL-ben, ahol eltöltöttem egy kis időt, nevelőszülőkhöz kerülnek a gyerekek, akik komoly monitorozáson esnek át, mielőtt kiválasztják őket. Nagyon komolyan veszik, hogy tökéletes legyen a háttér, ahol csak a hokival kell foglalkozni.?

Balogh Tibor, a KSI szakosztályvezetője a megelőzést látja kulcsfontosságúnak. ?Nagyon sok rosszat hallok erről a témáról, de nincsenek személyes szörnyű élményeim. Én a megelőzésre tenném a hangsúlyt. Az egyesületeknek olyan légkört kell kialakítaniuk, hogy megfelelően formálódhassanak ezek a viszonyok. A szülőket nem kell nevelni, mert felnőtt emberek. A tájékoztatás viszont annál lényegesebb. Persze az alapvető emberi hibák megmaradnak, de nálunk ezeket sikerül kordában tartani. Mi az önzetleneket helyezzük előtérbe, azokat, akik sokat tesznek a csapatért. Sokat számít a személyes példamutatás. A gyerekekkel mi úgy beszélünk, ahogy egy szülőtől is szeretnénk, ha más gyerekével beszélne. Sokszor kikérjük a véleményüket, és ha közös a döntés, jobban melléállnak. Az más kérdés, hogy mennyire pozitív vagy negatív egy játékosmúlttal rendelkező apuka. Többféle van, egyesek aktív részesei akarnak lenni az utód karrierjének, ők azok, akiknek semmi sem jó. Valaki pedig az átlagnál is passzívabb, mert tudja, hogy a gyereknek nem tesz jót, ha előtérbe nyomul, és fitogtatja a múltját.?

Összességében mindhárom szakember úgy gondolja, hogy rengeteg jó példát is találni a pályák mellett. ?Nagyon jó, amikor valaki sokat kérdez a gyerekétől ? vallja Tokaji. ? A pozitív attitűdöt is jó látni, amikor nem az ellenfelet szidják, hanem a sajátjuknak szurkolnak, amikor ráhagyják az edzőre a szakmai kérdéseket, és támogatják otthon is, összhangban azzal, amiket kér és mond.?

Balogh Tibor elmesélte, ?a múltkor nálunk egy apuka porszívóval jött az öltözőbe, mondta, hogy ezt most megcsinálja. Sokat segítenek a szülők nekünk, a kicsik öltözőjében a rendet teremtenek, minden csoportban vannak lesifotósaink, akik szuper képeket készítenek, amiket megosztanak velünk, a kommunikációnkat nagyban segítik, tao-támogatásokat vadásznak. Harcos anyukáknak és apukáknak hívom őket, a közösségért sokat tesznek, ezekben a dolgokban ki tudnak teljesedni. Persze mindenki a sajátjáért teszi, de nekünk ezt pozitív értelemben mondva ki kell használnunk.?

Kovács Zoltán szerint ?a szülők tudják biztosítani a megfelelő hátteret. Az ő felelősségük, hogy a javasoltaknak megfelelően megfelelő kajákat adjanak, hogy hiánytalan és megfelelő állapotú legyen a felszerelés, minden rendben menjen az iskolában, ne késsen a gyerek edzésről.? A sort sokáig lehetne folytatni, a család feladatai és felelősségei szinte végtelenek. Néha azonban nem árt megállni, körbetekinteni, ne adj isten engedni kicsit a szeretetünk fájdalmas szorításán, és elvárásoktól mentesen élvezni azt az utánpótlásmeccset.

Jó voltál, te kis szaros, de szeretlek. Na mesélj, te hogy láttad.

És hogy milyen a Hokis Szülők Etikai Kódexe? Itt megtalálják.