• • Beharangozó
  • Tudósítás
  • Nyilatkozatok
  • Táblázat
  • Hozzászólások

Külön téttel bír a decemberi örökrangadó

A Vígh Balázs Vándorkupáért játszik csütörtök este 8 órától az UTE és a Ferencváros.

A tragikus veronai buszbalesetben elhunyt, korábban mindkét klubban megfordult játékos, Vígh Balázs emlékére a Ferencváros, az UTE és az MJSZ vándordíjat alapított, amelyet ezentúl kettejük decemberi rangadójának győztese kap meg mindig a következő évre.  A két csapat egyébként ez év február 2-án az FTC kezdeményezésére már játszott egy jótékonysági emlékmérkőzésnek szentelt bajnokit egymással, a Tüskecsarnokban telt ház előtt rendezett meccsen a Ferencváros 3-2-re győzött. Ezúttal is sok néző várható. A mérkőzéssel kapcsolatos fontos tudnivaló, hogy a vendégszurkolók a mérkőzés helyszínén nem tudnak belépőt váltani.

Az UTE–Ferencváros örökrangadók mindig nagyon fontosak, de a csütörtökinek még nagyobb jelentőséget ad az, hogy mindkét csapatnak égető szüksége van a pontokra a felsőházba kerülésért folytatott küzdelemben. Az UTE jelenleg az ötödik helyen áll a Csíkszeredával azonos pontszámmal, de rosszabb gólkülönbséggel, viszont egy mérkőzéssel kevesebbet játszott. Mivel a Szereda az egymás elleni összevetésből jobban jönne ki a két csapat holtversenye esetén, ezért a liláknak mindenképpen pontelőnyt kell kiharcolniuk a csíkiakkal szemben. Egy nullapontos erdélyi túrát követően négy meccset nyert sorban a lila-fehér gárda, legyőzve a DVTK Jegesmedvéket és a MAC-ot is. Legutóbb Miskolcon 3-1-es vezetésről kapott ki egy góllal a listavezetőtől. Hetek óta tartalékosan játszik a csapat, egyre másra dőltek ki a játékosok rövidebb-hosszabb időre. Legutóbb Miskolcon Varga Arnold már pályára léphetett, és bár még kímélő módban kevesebb jégidőt kapott, biztatóan mozgott. Szilassy Zoltán ígérete szerint a Ferencváros ellen már elfoglalja az őt megillető helyet a védősorban. Hogy mégse legyen egyszerű az élet, ezért most Kiss Dániel dőlt ki a sorból. A csapatkapitány már Miskolcon is betegen játszott, így fellépése az örökrangadón erősen kérdéses. A többi beteg és sérült visszatéréséről pedig egyelőre még nem is lehet szó.

Remekül kezdte a szezont a Ferencváros, de decemberben elpártolt tőle a szerencse. Utoljára december 1-én győztek a zöld-fehérek, azóta hat bajnokin és egy kupameccsen is vesztesen hagyták el a jeget. A miskolciak elleni bajnokik és a MAC elleni kupameccs kivételével mindegyiken egyetlen gól döntött. Ráadásul rendkívül kétarcú a csapat, a remek hazai mérleghez csapnivaló idegenbeli eredmények párosulnak. Összesen kétszer hoztak el pontot idegenből, Bécsben még a harmadik játéknapon nyertek, Fehérváron pedig október 20-án, büntetőkkel. Ráadásul a gólerős ferencvárosi játékosok is elvesztették a fonalat decemberre. Aztán a Titánok ellen megtalálták, megérkeztek a ferencvárosi gólok, de ezzel együtt a katasztrofális védelmi hibák is. A fehérvári farmcsapat gólzáporos meccsen győzött, Greg Lindqvist pedig vakarhatja a fejét, hogy hogy rakja össze a támadást és a védekezést egyszerre. A Ferencvárosban is van egy fontos hiányzó. Virág Tamás megsérült a Miskolc ellen és biztosan nem játszhat nevelőegyesülete ellen, de rajta kívül mindenkire számíthat a svéd mester.

Fotó: TSH fotó

“A Miskolc ellen csak magunknak köszönhetjük, hogy végül pont nélkül távoztunk – mondta blogunknak Szilassy Zoltán, az UTE vezetőedzője. – A harmadik harmad elején nem voltunk eléggé rámenősek, a Miskolc meg megérezte a vérszagot, és megfordította a meccset. Ennek ellenére jó sorozatban vagyunk, egy 4-3-as vereséget Miskolcon nem kell szégyellni, az előtte lejátszott két meccsünkön pedig legyőztük őket és a MAC-ot is. Nagyon kiegyenlített lett a liga, mi idén már számoltunk azzal, hogy a Dunaújváros és a Csíkszereda is újra vetélytárs lesz. Korábban két kiemelkedő csapat volt, a Miskolc maradt, de a többiek úgy tűnik, közelebb kerültek a MAC-hoz. Iszonyú tömör a mezőny, a MAC előnye a Dunaújvárossal szemben alig több, mint egy mérkőzésnyi, és mi is ugyanannyira vagyunk a DAB-tól, a Ferencvárossal szemben pedig szűk két meccsnyi az előnyünk. Egyre inkább igaz az, hogy mindenki legyőzhet mindenkit. Ez jót tesz a küzdelemnek, az utolsó pillanatig éles meccsek vannak.

A legfontosabb cél a felsőházba kerülés. Ott aztán újra kezdődik minden, a bónuszpontokkal mindenki újra a saját kezébe kapja a sorsát. Nekünk sajnos volt egy olyan időszakunk, amikor pontínségben szenvedtünk. Nem mondhatom, hogy hullámvölgybe kerültünk, mert a játékunk képével nem igazán volt baj, de nem a mi oldalunkra billent a mérleg pár mérkőzésen. Ezért nagyon igyekeznünk kell, minél több pontot kell szereznünk, hogy meglegyen a felsőházi helyünk, nincs olyan meccs, amelyen bármiféle lazítást megengedhetnénk magunknak. A korábban elhullajtott pontokat vissza kell szereznünk. A Ferencváros elleni meccs mindig különös jelentőségű. Ennek a két klubnak a rivalizálása Európában is a legnagyobbak közé számít. Ezért egészen biztos, hogy minden játékos úgy megy jégre, hogy nem kell magyarázni neki erről. Egyébként is azt tartom, hogy egy játékost ne kelljen külön motiválni. A csapat erőnléte jó, azzal bírni fogjuk. Ami nagyon lényeges, az az, hogy ne engedjük a ferencvárosiakat helyzethez jutni. Az utóbbi időben többször is lőttünk 4, 5, 6 gólt, de ez nem lesz mindig így ebben a ligában, tehát nem engedhetünk sok gólt az ellenfélnek. Márpedig a Ferencvárosban rengeteg olyan játékos van, aki nagyon érzi a kaput, bármilyen kis lehetőséget képes gólra váltani. Fegyelmezetten kell játszanunk, és nem szabad, hogy elvigyen bennünket a hév, a várhatóan nagyon sok néző előtt sem.”

“Az elmúlt hetekben valóban nem ment olyan jól nekünk a játék, mint szerettük volna – mondta blogunknak Greg Lindqvist, a Ferencváros edzője. – Remekül kezdtük a szezont, jobban, mint azt bárki is várta tőlünk. Most pedig talán egy kicsit annak az ellentéte történik. Nem tartozunk a legjobb csapatok közé. A játékosaink gyakran úgy kerülnek hozzánk, hogy az előző csapatuknál nem kapnak újabb szerződést. Nincsenek olyan top játékosok nálunk, mint Miskolcon vagy a MAC-ban. Velük próbálunk meg a lehető legjobban szerepelni. A játékoskeretünk alapján inkább az 5-7. hely a realitás a számunkra. Az utóbbi időszakban nincs szerencsénk. A MAC elleni kupameccs csúnya volt, de azt leszámítva a játék képére nem lehet panaszunk. Viszont nagyon nagy gondjaink voltak a góllövéssel. Aztán kedden lőttünk hat gólt a Titánoknak, amivel meccset kellene tudni nyerni, de most meg kaptunk hetet. De nem lehet panaszom senkire sem, mindenki igyekszik. Most talán nem ment úgy a kapusoknak sem, de az egész idényben parádéztak, és nekik is joguk van időnként egy-egy rossz meccsre. Mindkettejükben 110 százalékig megbízom.

Most az UTE ellen kell megpróbálnunk kiköszörülni a csorbát, ráadásul idegenben, ahol idén eddig nem igazán megy nekünk. Ha visszaemlékszem azokra a derbikre, amelyeken már én irányítottam a csapatot, az első, ami eszembe jut, hogy szinte kivétel nélkül minden örökrangadó a végletekig kiélezett és nagyon szoros volt. Az UTE ellen nem kell külön motiválni a csapatot, mindenki pontosan tudja, mit jelentenek ezek a mérkőzések a két nagy rivális klub és a szurkolók számára. Az UTE is túl van egy nehezebb perióduson, sok a sérültjük, nincs már Cseter és Becze sem náluk, és mégis, a nehézségek ellenére megmutatták, hogy nagyon jó csapatuk van, ennek a Miskolc és a MAC is a kárát látta már. Nagyon nehéz dolgunk lesz nekünk is, de az biztos, hogy az első pillanattól az utolsóig mindent meg fogunk tenni azért, hogy a miénk legyen a győzelem. Túl sok újat nem fogunk tudni mutatni egymásnak, nem a taktika fogja eldönteni a pontok sorsát, hanem az apróságok. Hogyan állunk bele egy ütközésbe, mennyit dolgozunk a jégen, hogyan sikerülnek a blokkolások, a kapu előtti takarások, ezek lesznek azok, amiken múlni fog a végeredmény. Izgalmas meccset várok a lilák ellen.”

Az UTE végig vezetve biztosan nyerte az örökrangadót.

Kezdésre szinte teljesen megtelt a Megyeri úti jégcsarnok, úgy tűnik, jó ötlet az örökrangadót a téli szünetre időzíteni. A mérkőzés egy perces gyászszünettel kezdődött a veronai buszbalesetben elhunyt, korábban mindkét klubban játszó Vígh Balázs emlékére, az UTE pedig köszöntötte az 50 éve a klubnál levő Pék Györgyöt illetve a közelmúltban 50. válogatott mérkőzését játszó Kiss Dánielt.

Álomszerűen kezdődött a meccs az újpesteik számára, hiszen a 10. másodpercben máris a Ferencváros kapujába került a korong, Caladi kiugrása nyomán. Az újpestieket sem nyugtatta meg a hamar jött vezetés, kisvártatva Kiss Dániel emelte ki a korongot a nézőtérre úgy, hogy senki sem zavarta. A kiállítás újpesti szempontból nyugodtan telt, a vendégek még a korai gól után a gondolataik rendezésével voltak elfoglalva. Nem így Sikorcin, aki egy kiugrásból majdnem megszerezte a második hazai találatot is még a kiállítás ideje alatt. Ezt követően csendes mezőnyjátékra váltottak a felek, nem sok izgalmas dolog történt a jégen, egészen a 10. percig. Ekkor Jászai emelt oldalról, a palánk mellől kapura, Sila kissé elaludt, szencsétlenül nyúlt a koronghoz, ami Tendler elé pattant, a ferencvárosiak kanadai gólzsákja pedig nem hibázott. Válaszként Sikorcin került nagy helyzetbe, majd az ellentámadásból Szappanos lőtt óriási csengő kapuvasat középről. A 13. percben az UTE negyedik sora okozott meleg pillanatokat, majd Varga A. kapott kiállítást térdhasználatért. Nem ment jól a Fradi az előnyben, sőt. A 14. percben Ropret vitte be a korongot nagy cselekkel a jobb szélen, Sikorcinhoz passzolt, aki a kaput megkerülve húzta be a kapuba. Videózás után megadták a találatot, emberhátrányból szerzett góllal vezetett ismét az UTE. Az előny lejártakor nagy helyzetet akalított ki a Ferencváros, de nem lett belőle gól. A 19. percben Sikorcin küzdött nagyot, hogy a kapu elé kerüljön, a harmadik újpesti gól lett a jutalma.

Nem sok hiányzott ahhoz, hogy a Ferencváros úgy kezdje a második harmadot, ahogy az Újpest az elsőt. Ritka álmos első cserét produkáltak a lilák, de aztán felpörögtek, és egyértelmű fölényt harcoltak ki. Ennek egyik jele volt a Sikorcin által kapáslövésre letett korong, ám Ropret lövése elkerülte a kaput. Ezt követően az UTE negyedik sora mutatta meg, mit tud, Pichler került nagy helyzetbe. Az újpesti fölénynek Sági kiállítása vetett véget, amely alatt egy furcsa góllal szépített a vendégcsapat. Tendler lövése úgy tűnt, hogy elakad Silában, azonban a kapus nem birtokolta a korongot, a játékvezetők kivártak, és jól tették, a kapus vállán átpörgő pakk ugyanis a kapuba esett. 21 másodperc múlva jött az újpesti válasz, Caladi ütötte be a Benk lövése utáni kipattanót. Ezt követően kettős előnybe került a Ferencváros. Az első kiállítást talán kicsit könnyű szívvel adták meg, de a másodikon vitatkozni sem lehetett. Óriási lehetőséget kaptak a zöldek, két percig játszhattak 5 a 3 ellen. Azt sem lehet mondani, hogy nem játszották meg jól a kettős előnyt, de az UTE ritkán látható mázlival sorra úszta meg a nagyobbnál nagyobb helyzeteket. Legalább öt-hat alkalommal üthettek volna gólt a vendégek, ha kicsit több szerencséjük van. Miután kiegészült az UTE, ismét átvette az irányítást. a Fradi sokszor csak kereste a korongot, nem volt tehát váratlan, hogy ötödször is mattolták Sevelát a lilák. A 33. percben Caladi lőtt a kapu elé egy korongot, ami Sikorcin fonákjáról pattant a keresztvas alatt a kapuba. Időt kért Greg Lindqvist, és kapust cserélt, Pleszkán érkezett Sevela helyére. Az új kapust is hamar felavathatták volna, a 15. percben Sikorcin és Frolik próbálta ezúttal tudatosan lemásolni az 5. UTE-gól előtti helyzetet, ám a cseh csatár ütőjéről a kapu mellé került a korong. A szünet előtt nem sokkal még Frolikék hoztak össze egy óriási helyzetet, majd zárásként Rafaj eresztett el a kék vonalról különösebb meggyőződés nélkül egy lövést, amit Sila senkitől sem zavartatva benézett.

A harmadik harmad első perceiben a korábbiaknál lassabb, nyugodtabb mezőnyjáték folyt, amelyet két ferencvárosi kiállítás jellemzett. Az elsőből nem lett komolyabb baj, a másodikból, amelyet Sikorcin kiugrása következtében hoztak össze a zöldek, viszont igen. Frolik lövésébe Ropret tette bele az ütőjét, és a korong a hálóban kötött ki. A játékvezetők ismét videóztak, hogy nem volt-e túl magasan az ütő a koronghoz éréskor, de végül szabályosnak ítélték a találatot. A 10. percben egy Ságiról lepattanó korong jutott majdnem a ferencvárosi kapuba, Pleszkán a gólvonalról tudta kihúzni a bárddal. Ezt a helyzetet jó másfél perccel később tudták megnézni a játékvezetők, a videózás után helyben hagyták az eredeti ítéletet, nem született újabb gól. Tóth Renátó kiállítása érdekes módon a vendégeknek tett inkább jót, két nagy helyzetben is veszélyeztettek, a hazaiak csak Ropret révén kerültek közel a gólszerzéshez, de Pleszkán védett. Az utolsó perceket lepörgette az UTE, amely végül biztos győzelmet aratott.

A FTC trénere szerint olyan gólokat kaptak, melyeknek nem lett volna szabad megszületniük.

Szilassy Zoltán (vezetőedző, UTE): “Jól kezdtünk, de aztán volt négy nagyon rossz percünk, a Ferencváros ebből ki is egyenlített. Két fordulópontja volt a meccsnek. Az egyik az emberhátrányból szerzett gólunk, amellyel visszavettük a vezetést az egyenlítés után, a másik pedig a kivédekezett két perces kettős kiállításunk. Elismerem, ekkor igen nagy szerencsénk is volt, de nagyon sokat dolgoztunk azért a kettős hátrányban korcsolyázással, blokkokkal, hogy megérdemeljük ezt a szerencsét. Miután másodszor is megszereztük a vezetést, úgy érzem, már végig kézben tartottuk a meccset, nem engedtük egyszer sem egyenlíteni az ellenfelünket. Születtek szerencsétlen gólok, követtünk el hajmeresztő hibákat, de összességében a játék képe alapján is úgy érzem, megérdemeltük a győzelmet. Közeledik a rájátszás, ilyenkor már fel kell tudni mutatni ott hasznosítható tulajdonságokat, aki ebben jobb, az fog nyerni az alapszakasz vége felé.”

Greg Lindqvist (vezetőedző, Ferencváros): “Mintha még tartana nálunk a karácsony, legalább négy gólt ajándékoztunk az ellenfelünknek. Rengeteget hibáztunk, a két csapat közötti minőségi különbség döntött. Mi olyan gólokat kaptunk, amelyek nagy részének egyszerűen nem lett volna szabad megszületnie, ugyanakkor szerencsénk sem volt. Az 5 a 3 elleni játékban például több ajtó-ablak helyzetben sem sikerült a kapuba találnunk. Nem lehet panaszom a csapatra, hajtottak, küzdöttek a játékosok hatvan percen keresztül, de nem volt elég jó a játékunk. Az Újpest jobb csapat nálunk, ezt el kell ismerni.”