Rájuk lesz érdemes figyelni a junior-vb-n
Az U20-asok seregszemléjén az európai tehetségek dominálhatnak. A nagy kérdés: lehet-e ezt mélyebb kerettel kompenzálnia Kanadának és az USA-nak?
December 26-án kezdődik Buffalóban a szezon egyik legizgalmasabb tornája, az A csoportos junior-világbajnokság. Előzetesünk első részében az esélyekkel és a történelemmel foglalkoztunk, most pedig azt tekintjük át, hogy kikre lesz érdemes figyelni leginkább, kikben van meg minden, hogy később a felnőttek között is klasszisokká váljanak.
A címvédő amerikaiaknál Casey Mittelstadt a legelőkelőbb helyen draftolt játékos, akit éppen a Buffalo Sabres vitt el júniusban az első kör nyolcadik helyén. A kiváló center, aki a szélen is otthon érzi magát, jelenleg az NCAA-ben játszik, 17 meccsen 19 pontot termelt. De érdemes lesz figyelni Kailer Yamamotóra is. A mindössze 173 centiméteres játékost az Edmonton Oilers draftolta a 22. helyen, 9 meccsen három asszisztig jutott az NHL-ben, mielőtt visszaküldték volna a WHL-be, ahol 13 meccsen 12 pontnál jár. Mellette Logan Brown képviseli az őserőt, a 19 éves, közel kétméteres és 100 kilós játékosra az Ottawa csapott le 2016-ban a 11. helyen, idén egyelőre négy meccs jutott neki a legnagyobbak között, első gólpasszát már kiosztotta. Az OHL-ben 15 meccsen 24 pontnál ját. A nyári felkészülési találkozókon ő volt Yamamoto és Mittelstadt centere, amivel korosztályuk legdominánsabb sorát alkották. Brady Tkachuk neve ismerősen cseng ebben a sportágban, papája 1201 meccsen 1065 pontot termelt. Nagyobbik fia, Matthew a Calgary Flames játékosa, agresszív játékával az őrületbe kergeti az ellenfelet, de a pontszerzés sem idegen tőle: 34 meccsen 21-nél jár idén. A legkisebb gyerek, Brady élete első junior-világbajnokságára készül, ő egyelőre a Boston University csapatát erősíti az NCAA-ben, minden valószínűség szerint benne lesz az első tízben a következő drafton, jelenleg a 3-6. helyet jósolják neki az erre szakosodott oldalak.
A kanadaiak nagyon készülnek a visszavágásra, hiszen a tavalyi döntőben hazai pályán már 4-2-re is vezettek, de az USA kiegyenlített, majd jött Troy Terry, aki az előző napi elődöntőben három büntetőt is bevert az oroszok elleni szétlövésben, és nem tett másként Kanada ellen sem, ellopva a hazaiak örömét. Az idei keretben nincsenek olyan szupersztárok, mint korábban Connor McDavid vagy Mitch Marner, ehelyett a sebességben, a mélységben és a csapat összetartásában bízik a szakvezetés. A védelem lehet a legerősebb egység, hiszen olyan játékosokat találunk ott, mint Cale Makar vagy Victor Mete. Utóbbi a Montréal Canadiens színeiben már 27 meccset játszott az NHL-ben, és annak ellenére +5-ön áll, hogy a csapat kimondottan szenved. Utóbbi két meccsén 17-17 percnyi jégidőt kapott, ami mindenképpen tiszteletet parancsoló, ahogy az is, hogy Shea Weberrel alkotják az egyes számú bekkpárt. Makart a Colorado draftolta az idei draft negyedik helyén, ő egyelőre az NCAA-ben játszik, a védekezés mellett a támadásokból is aktívan kiveszi a részét, 16 meccsen 8 asszisztot szerzett. A csatárok közül Sam Steel a legnagyobb név. Tavaly kihagyták a keretből, ami nagy felhördülést váltott ki. Érthetően, hiszen később a szezont 66 meccsen 131 ponttal zárta a WHL-ben. Idén egyelőre 27 meccsen 35 pontnál jár.
A torna egyik legnagyobb sztárja a svéd csapatban található, mégpedig az idei draft 1/1-es favoritjának számító Rasmus Dahlin személyében. A hátvéd már 16 évesen az SHL-ben játszott, idén egy évvel idősebben 26 meccsen öt gólnál és hat asszisztnál tart, hihetetlen megoldásai rendszeresen benne vannak az összefoglalókban. Messze nem ő az egyetlen, akire érdemes lesz figyelni. Elias Pettersont 2017-ben draftolta a Vancouver Canucks az első kör ötödik helyén. A 188 centis csatár az SHL-ben fejlődik, ámbár lassan nem lesz hova, hiszen 19 évesen 26 meccsen 35 pontot szerzett, és jó úton van afelé, hogy a svéd első osztály valaha volt legeredményesebb juniorjává váljon. Nem kell mondani, ez mit jelent. Ezzel azonban még nincs vége, hiszen ott lesz a csapatban az az Alexander Nylander, akinek az apja élő legenda, csaknem ezer meccset játszott az NHL-ben, közel 700 pontot szerezve, bátyja pedig jelenleg is a világ legjobb ligájában játszik, a Maple Leafs csatáraként 37 meccsen 25 ponttal áll. Szintén a Toronto játékosa Timothy Liljegren, aki csak a sérülései miatt nem ismert annyira, tavaly is emiatt hagyta ki ezt a tornát, és bár a drafton az első ötbe várták, mononukleózisa miatt a 17. hellyel kellett megelégednie. Idén az AHL-ben játszik, 17 meccsen 9 pontig jutott a liga legfiatalabb hátvédjeként.
Ha most rendeznék a draftot, akkor Dahlin mögött a második helyen az orosz válogatott Andrej Szvecsnyikov kelne el. A kazanyi nevelésű szélső két éve játszik a tengerentúlon. Tavaly a USHL-ben 48 meccsen 58 pontot szerzett, idén a kanadai juniorligában ahol 16 meccsen 21 pontnál jár. A Detroitban játszó Jevgenyij Szvecsnyikov öccse azonban október végén kézsérülést szenvedett, emiatt hosszabb kihagyásra kényszerült, meglátjuk, ez mennyire hátráltatja. Az orosz válogatottnak idén amúgy is meggyűlt a baja a sérülésekkel, hiszen a dinamós hátvéd, Jegor Zajcev vállproblémákkal küzdött, Grigorij Dronov, a Metallurg Magnyitogorszk bekkje pedig nem is lehet ott Buffalóban. Sérülés nehezíti Klim Kosztyin karrierjének kibontakozását is. A 18 éves csatár tavaly jóformán az egész szezont kihagyta, de már ekkor bemutatkozott a KHL-ben. Nyáron az AHL-be igazolt, a San Antonio Rampage csapatában 26 meccsen 11 pontot szerzett. Ő az AHL második legfiatalabb játékosa. Andrej Altibarmakjant nyáron draftolta a Chicago a harmadik kör 70. helyén, de a szentpétervári születésű játékosnak még fejlődnie kell, a KHL-ben eddig 13 meccset játszott, pontot nem szerzett, a VHL-ben 20 meccsen 13 pontnál jár.
A finnek tavaly nagy csalódást okoztak azzal, hogy mindössze a kilencedik helyen végeztek, idén mindenképpen szeretnének javítani. Ehhez minden feltétel adott, hiszen korosztályos tehetségek egész sora áll rendelkezésükre. Ott van rögtön a 2017-es draft első körének harmadik helyén választott játékos, Miro Heiskanen, aki szeptemberben ugyan agyrázkódást szenvedett, de azóta hátvéd létére 20 meccsen 14 pontot termelt a HIFK-ben. A finn védelem hihetetlenül bombaerős, a hátvédek közül nem kevesebb, mint öt játékos kelt el az első körben az elmúlt két drafton: Olli Juolevi (Vancouver Canucks, No. 5, 2016), Juuso Valimaki (Calgary Flames, No. 16, 2017), Urho Vaakanainen (Boston Bruins, No. 18, 2017) és Henri Jokiharju (Chicago Blackhawks, No. 29, 2017). Közülük Juolevi már a harmadik junior vb-jére készül, az elsőn parádézott, Zach Werenskivel holtversenyben nyerték a legponterősebb hátvéd címéért zajló versenyt. Tavaly ő is csődöt mondott, idén bizonyíthatja, hogy melyik az igazi arca. Hiába azonban a betonkemény védelem, az egész torna talán legnagyobb sztárját mégsem ott, hanem a csatárok között találjuk.
Eeli Tolvanen ugyan csak a 2017-es draft 30. helyén kelt el, mégsem volt csalódott, nem kis részben talán azért, mert az egyik legjobb helyre, a döntőt játszó Nashville-hez került. Az ifjú csatár kedvét az sem szegte, hogy a draft előtti éjszakán kiderült, a Boston College felvételi bizottsága a kreditpontokkal kapcsolatos mizéria miatt elutasította kérelmét, így a tervekkel ellentétben mégsem folytathatja pályafutását az NCAA-ben. Az utánpótlásligák valamelyike helyett a KHL-es Jokeritbe igazolt, ahol hamar magasra rakta a lécet, hiszen első meccsén mesterhármast ért el. Egy hónappal később újabb háromgólos estét produkált. Azóta is sokszor szólnak róla a hírek, a KHL tízéves történetének ő lehet a legponterősebb 18 éves játékosa. Az eddigi csúcsot Jevgenyij Kuznyecov tartja 32 ponttal, míg Tolvanennek 39 meccsen sikerült ugyanennyit termelnie. Teljesítményéről mindent elmond, hogy 18 ponttal is ott lenne minden idők legjobb ötösében, a már említett Kuznyecovval, Taraszenkóval, Kirill Kaprizovval és Pavel Bucsnyeviccsel együtt. Az idei Karjala Kupát Finnország nyerte: Tolvanen három meccsen két gólt lőtt, emellett adott egy gólpasszt is.
A kisebb nemzetek értelemszerűen kevesebb tehetséget tudnak felmutatni, de közülük az élre kívánkozik a 18 éves cseh csatár, Filip Chytil. Klim Kosztyin kapcsán emeltük ki, hogy ő az AHL második legfiatalabb játékosa, nos, Chytil, aki 15 meccsen 12 pontnál tart, négy hónappal előzi meg őt. A Rangers draftoltja idén beleszagolt az NHL-be is, két meccs jutott neki. Sajnos nála is közbejött egy sérülés, így egyetlen felkészülési meccsen sem játszott, de a szakvezetés biztos benne, hogy a vb-re felépül. A csehek egyébként nem állnak rosszul csatárokkal, hiszen náluk játszik az a Martin Necas, aki tavaly szeptemberben azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy egy felkészülési mérkőzésen mesterhármast ütött a Znojmónak. A Kometa Brno nevelését az idei draft 12. helyén vitte el a Carolina, egy meccset már játszott a csapatban, azóta hazája bajnokságában jégkorongozik, 12 meccsen 5 pontot termelt. De Filip Zadinától is sokat remélhetünk. A pardubicei születésű fiatalember az előzetes draftlistákon a 3-5. hely környékén szerepel, jelenleg a QMJHL-ben játszik, 32 meccsen 46 pontot ért el, ezzel a liga második legerősebb játékosa.
A svájciak keretében 9 olyan játékos található, akik a hazai első osztályban játszanak, közülük a hatalmas termetű hátvéd, Tobias Geisser és Nando Eggenberger érdemel említést, mindketten 1999-es születésűek, tehát a következő drafton lesznek választhatók. Akárcsak a svájci-orosz kettős állampolgár, Philipp Kurashev, aki tavaly az ötödik legponterősebb újonc lett a QMJHL-ben, idén 33 meccsen 31 pontot írt fel a táblára ugyanott.
A fehéroroszok idén kerültek fel a legjobbak közé, nagy részben annak a Vladiszlav Jerjomenkónak köszönhetően, aki már tavaly is ponterős játékosa volt a válogatottnak, egy divízióval lejjebb öt meccsen három pontot ért el, idén egy évvel idősebben, de még mindig nem utolsó éves juniorként próbálkozhat korosztálya legjobbjai között. Ebben segítségére lehet Makszim Szusko, aki az OHL-es Owen Soundban 28 meccsen 26 pontot rakott a közösbe. A kanadai juniorligák legkisebb, ám legelszántabb közösségéről tudni kell, hogy példátlanul sikeresek, futószalagon szállítják a drafton elkelő játékosokat annak ellenére, hogy egy mindössze 21 ezres lélekszámú városkáról van szó.
A kapusok külön versenyt vívnak, így róluk külön is említést teszünk. A kanadai vasak között minden valószínűség szerint az a Carter Hart kezd, aki tavaly is védett. Nem lehet rá panasz idén sem, a WHL-ben nincs nála jobb a legfontosabb mutatókban: a meccsenkénti kapottgól-átlagban (1,32), a védési hatékonyságban (96,1%) és a shutoutok számában (5). Az amerikaiaknál Jake Oettinger tavaly csak harmadik számú kapus volt, de a drafton így is az első kör 26. helyén csapott le rá a Dallas. Ő az NCAA-ben játszik, a Boston Universityt erősíti, 2,91-es átlaggal és 90,2%-os védési hatékonysággal. Az oroszoknál minden bizonnyal Mihail Bergyin kezd, aki a USHL-ben kergeti őrületbe az ellenfeleket 93%-os védési hatékonysággal. Korongkezelése kivételes, idén már gólt is szerzett ennek köszönhetően, mikor a Muskegon Lumberjacks elleni mérkőzésen saját kapuja mögül emelt az ellenfél üresen hagyott hálójába. A dánok ugyanazzal a Kasper Kroggal állhatnak ki, aki már tavaly is védte a kapujukat, 90%-os hatékonysággal, de a finnek elleni 3-2-es győzelemből 34 védéssel vette ki a részét. Mivel a csapat a cseheket is legyőzte, így meglepetésre második helyen végzett csoportjában, hogy aztán a negyeddöntőben 4-0-ra kikapjon az orosz válogatottól. A kiscsapatok közül Szlovákia is erősen támaszkodhat kapusára. Dávid Hrenák második évét tölti a tengerentúlon, a USHL után idén az NCAA-ben játszik, ahol hat meccsen 1,82 gólt kap és 94,7%-kal véd.
A felsorolt fiatalok mellett természetesen bárki előléphet valami figyelemre méltó teljesítménnyel, a válogatás teljesen szubjektív, amelynek összeállításában főként a Sportsnet.ca írására támaszkodtunk. A játékosokról minden információ megtalálható az eliteprospects.com tematikus oldalán.
