Vay Ádám a 10. magyar az AHL-ben

Vagy az ötödik ? ahogy vesszük. Az mindenesetre biztos, hogy mérföldkőhöz érkezett a magyar kapus.

A Minnesota Wild kötelékéhez tartozó Vay Ádám tavaly a szezon nagy részét az ECHL-ben töltötte, de ott sem volt első számú hálóőr. Igazából az év második felében találta meg önmagát, ám a rájátszásban végül nem jutott szóhoz a Quad City Mallardsban. Ehhez képest jelentős előrelépésnek mondható, hogy a nyári edzőtáborok után az NHL-csapat közvetlen farmja, az Iowa Wild keretében tartották. Itt a korábbi nyolc bajnokin csak öltözött ? a KHL-ből igazolt kiváló svéd, Niklas Svedberg tartalékaként ?, mígnem szombaton elérkezett az éles bevetés ideje. Vay Ádám vesztes meccsen debütált a Tucson Roadrunners otthonában, 85,3%-os teljesítménnyel. Ez nyilván nem a legfényesebb mutató, ugyanakkor reméljük, hogy a folytatásban lesz még módja javítani AHL-átlagán.

A mérföldkő elérése alkalmából összeszedtük, kik azok a magyarok, akik eljutottak már erre a szintre. Tudni kell, hogy bár az AHL csak a második számú liga a tengerentúlon, így is roppant erős bajnokság, az európai pontvadászatok közül a legjobbakkal is állja a versenyt minden összevetésben, maximum az orosz bázisú KHL helyezhető egyértelműen magasabbra. Ott játszani tehát kifejezetten jelentős siker egy magyar hokis életében.

Ezt illusztrálja, hogy eddigi történelmünk során viszonylag kevesen tudták ezt megcsinálni. Hogy tízen vagy öten ? megítélés kérdése. Vagyis: az olyan AHL-esek, akik itthon nevelkedtek, öten voltak-vannak, valamint szintén öten előbb jutottak szóhoz a második számú észak-amerikai ligában, és utána kaptak magyar állampolgárságot és játszhattak válogatottunkban.

Zömük a legújabb honosítási hullámnak köszönhetően képviselhette a magyar nemzeti színeket. Ilyen az NHL-t is megjárt Frank Banham (természetesen ő a legeredményesebb, az AHL-ben alapszakaszban 304 meccs és 89+99 pont, rájátszásban 16 találkozón 3+3), továbbá Andrew Sarauer (20 meccs, 1+1 pont) és Keegan Dansereau (26 meccs, 4+3). Vannak közöttük régebbi motorosok is. Először a magyar jégkorong ezredforduló környéki első nagy sikereinek részese, Frank Kovács, aki 88 meccsig és 13+15 pontig jutott, másodszor pedig Mihály Árpád, aki székelyként és még román állampolgárként csinált karriert odaát. A magyar válogatottban számításba egy ideje már nem vett, de a Corona Brassóban még aktív támadó nem kevesebb, mint 158 AHL-találkozóig jutott, amelyeken 15+19 pontot ért el.

Itthonról indulva ugyancsak öt játékost kell említenünk Vay Ádámmal együtt. Az első két helyen az egyaránt az NHL-be draftolt Szuper Leventét és a DVTK Jegesmedvék Erste Liga-pontkirályjelöltjét, Vas Jánost emelhetjük ki. Szupernek négy idényben összesen 116 meccse volt, néhány kivételtől eltekintve jórészt a St. John Flamesben. A Calgary farmjának hokisaként 2001-ben Calder Trophyt, AHL-bajnoki címet is nyert eddigi legsikeresebb kapusunk. (Szuper 9 alkalommal az NHL-ben is öltözött, jégre sajnos nem lépett.) Vas Jánosnak ennél több meccs jutott: szám szerint 204. A legerősebb szezonja a 2007/08-as volt, amikor is 80 találkozón 17+24-et teljesített. NHL-behívót annak ellenére sem kapott, hogy nagyon közel állt hozzá ekkor.

Az utóbbi években aztán a fehérvári Kóger Dániel és a most épp csapat nélküli, de a tengerentúlra visszatérni készülő Nagy Gergő is átlépte az AHL kapuját. Alapvetően mindketten az ECHL-ben, illetve a CHL-ben voltak stabil, legjobb időszakaikban pont/meccs környékén teljesítő támadók. Éppen ennek köszönhetően hívták fel őket néhány alkalommal az AHL-be, különböző csapatokhoz. Két-két asszisztig jutottak ? Kóger 17, Nagy 8 meccsen ?, gólt ellenben nem sikerült szerezniük. Vay Ádám mögöttük lett a 10. a sorban. Ahhoz, hogy legyen 11. magyar AHL-esünk is, alighanem Sofron István áll a legközelebb pillanatnyilag. Az ECHL-es Wichita Thunder támadója a Vay-féle mérföldkővel lényegében egy időben kezdte el a pontgyártást odaát.

Fotó: Mudra László (MJSZ/jkb.hu)