Szolgáltató szövetségként tekintek az MJSZ-re

Új főtitkára van a Magyar Jégkorong Szövetségnek. Kovács Zoltán 19 év után távozott a posztról, szakmai alelnökké választotta őt a küldöttgyűlés. Helyét és munkájának egy részét Sipos Levente vette át. Meginterjúvoltuk az új szakembert.

A gazdasági területről érkező új főtitkár bevallottan nagyjából ismeretlen közegbe érkezett, de a közeljövőben tervezi közelebbről megismerni a szövetség tagszervezeteit. Elődjével, Kovács Zoltánnal jó a viszonya, nagyra értékeli azt a munkát, amit végzett, és azt a tudást, a felbecsülhetetlen kapcsolatrendszert, amit az évtizedek során felhalmozott. Mint mondja, sokat beszélgetnek, igyekszik tehermentesíteni az évtizedek óta éjjel-nappal a jégkorongért dolgozó sportvezetőt.

Annyit tudunk, hogy gazdasági, pénzügyes vonalon dolgozott eddig. Mit fontos tudnunk még?

Valóban gazdasági területről jöttem. Kontrolling és pénzügyi vezetői állásaim voltak korábban. Vállalati pénzügyi tanácsadással is foglalkoztam, az utóbbi években átvilágítások, cégértékelések, hatékonyságnövelő csomagok kidolgozása és nem utolsó sorban válságkezelés voltak a fő tevékenységeim. Végigjártam a ranglétrát, junior kontrollertől kezdve. Van néhány évnyi hokis múltam, de ez kamaszkor előtti élmény, az NSZE-ben játszottam. Nem mondanám, hogy az  évszázad reménysége voltam: ahogy mondani szokták, rekreációs sportként szerepelt a hoki az életemben. Szerettem, de más sportok felé fordultam utána.

Amikor Such Györgyöt választotta elnökké az MJSZ, akkor felkért, hogy a cégemmel világítsuk át a szövetséget, hogy kiderüljön, milyen állapotban van a szervezet gazdálkodása. Hogy amikor átveszi a vezetést, tudja, milyen erőforrások, kockázatok, működések jellemzik az MJSZ-t. Kívülről néztük ugyan, de a belső szakemberekkel is interjúzva áttekintő képet készítettünk. Amikor megvoltunk a munkával, beszélgettünk a javaslatainkról. Ezt követően felmerült, hogy nem lenne-e kedvem ebben jobban elmélyedni, és a javaslatokkal, azok megvalósításában komolyabban is részt venni. Igazából tavaly ősszel kezdtem külsősként közvetlenül foglalkozni bizonyos dolgokkal, a stratégia megírásában például részt vettem, elmélyedtem az aktuális problémákban, így a szervezetet is jobban megismertem.

Mikor merült fel először, hogy az MJSZ-ben dolgozna?

Már a stratégia elfogadását követően operatív igazgatóként kezdtem dolgozni ? hiszen amikor az abban leírt feladatokra felhatalmazást kaptunk, világos volt, hogy ez részemről is teljes elkötelezettséget kíván. Amikor elődömet, Kovács Zoltánt az elnök felkérte szakmai alelnöknek, akkor vetődött fel élesben, hogy a munkáját átvenném-e első számú vezetőként, és megszervezném-e az MJSZ életét az új keretek között. A főtitkári posztra Such György jelölése alapján szavazott bizalmat a szövetség elnöksége. Olyan fejlődés valósult meg az elmúlt években, ami már kinőtte az évtizedek alatt kialakított szervezetet, ezt a változást organikus úton nehéz volt kezelni. Ezért aktualizáljuk a működés kereteit, kialakítjuk a közös munka szabályait. Nem azt mondom, hogy rossz, ami van, de azt gondolom, a sportág mérete iszonyatosat nőtt ahhoz képest, ahol 5-10-15 éve volt. Kiszámíthatóan vállalatszerű működést próbálok kialakítani. A feladat hatalmas megtiszteltetés és kihívás, hiszen ez egy zárt közeg, ahol sok éves együttműködés keretében ismerték meg egymást a felek. Ebben én kívülálló voltam, de az elmúlt egy évben azon dolgoztam, hogy ez megváltozzon.

A főtitkár valójában az elnököt képviseli a mindennapokban?

Nem könnyű jól definiálni a szerepkörömet (bár szerencsére az alapszabály ezt megteszi helyettem), de úgy fogom fel, hogy ez tulajdonképpen vezérigazgatói pozíciónak feleltethető meg. Annyi különbséggel, hogy a vezérigazgatónak alapvetően a vállalat minden vetületét, szakmai feladatait is ismernie kell. Én ebben a pozícióban a sportszakmai kérdésekben nem vagyok megmondóember, és semmiképp sem vindikálom magamnak azt a jogot a jövőben sem, hogy határozott véleményt alkossak, vagy akár csak beleszóljak olyan témákba, amelyekben nem vagyok kompetens. Most például joggal foglalkoztat mindenkit a majdani szövetségi kapitány személye ? de hogy kivel hogy állunk, hiába is kérdezné tőlem. A viccet félretéve: előnyöm viszont, hogy friss szemmel magára a működőképességre, a konfliktushelyzetekre másként tudok nézni. Ilyen értelemben folyamatosan mediálnom kell a sportszakma, a jogszabályokat rigorózusan betartó és betartató számvitel, pénzügy és ellenőrzés közt. Nem beszélve arról, hogy a szervezet életében egyre jelentősebb szerepet kap a rendezvények, sportesemények szervezése, amely a szurkolók öröme mellett jelentős konfliktus forrás is lehet.

Természetesen folyamatosan egyeztetek az elnökkel, megbeszéljük, hogy ő mit szeretne, hogy hová is szeretnénk eljuttatni a magyar jégkorongot. Alapvetően ezt a stratégia tartalmazza is. Ezen belül magának a szervezetnek az irányításába nem szól bele az elnök. Van felhatalmazásom, hogy kikkel, hogyan, milyen formában dolgozzunk együtt, milyen szerepköröket, hatásköröket alkossunk meg. Ez az elnökségtől eredő jogosítvány, nyilván az elnökség kontrollálja ezt. A felfogásom szerint olyan hátországot kell teremtenünk a sportszakmának, amelyben a szakemberek által kijelölt és eldöntött irányok ténylegesen kivitelezhetőek. Célom, hogy szervezeti hiányosság, nem megfelelő folyamat ne akadályozhassa, hogy a jégkorong érdekében bármilyen fontos szakmai lépés megtörténhessen. Az erőforrások álljanak készen, és szolgálják ki a rendszert.

Mik a középtávú céljai a szervezettel? A javítható folyamatokra mondana példát?

Főtitkárként úgy tekintek erre a szervezetre, amit MJSZ-nek hívunk, mint egy szolgáltató szövetségre. Meglátásom szerint a jégkorongszövetség olyan országos hatáskörű szerv, aminek a lobbiereje, alkupozíciója, tárgyalóképessége ? pláne a fizetett és elkötelezett kollégák, szakemberek útján ? erősebb, mint egy-egy csapat érdekérvényesítő képessége. Azt gondolom, a szövetségnek felelőssége van abban, hogy folyamatosan felkutasson és a csapatok rendelkezésére bocsásson olyan megoldásokat, know-how-t, szerződéses rendszert, tudást vagy bármit, ami energiát spórol meg a kluboknak, pontosan annak érdekében, hogy ők arra tudjanak fókuszálni, ami a dolguk, amihez a legjobban értenek: a szakmára. Ez azt jelenti, hogy kifejezetten úgy tárgyalunk minden beszállítóval, hogy amikor nekünk ajánlatot ad, akkor az olyan legyen, amit közvetíthetek az egyesületek felé, és azt mondhatom nekik, hogy nem tudom, eddig ezt a feladatot kivel hajtottátok végre, de itt van egy rendszer, amibe mi energiát tettünk, jogászok megtárgyalták, az árat megversenyeztettük, lealkudtuk, a feltételeket tisztáztuk. Ha szeretnél ehhez csatlakozni, egy aláírásodba kerül. Olyan ez, mint egy beszerzési közösség. Osszuk meg azokat az előnyöket, amelyet eddig nem osztottunk meg. A több tucatnyi szervezet, klub eddig önállóan, többtucatnyi formában, feltételekkel és árakon szerződött dolgokra, szolgáltatásokra, amelyeket egyébként együttesen jobban, olcsóbban tudtunk volna megoldani. Ebben a fajta hatékonyságban az MJSZ-nek van felelőssége, mert itt ül olyan szakképzett, főállású alkalmazott, akinek ez munkaköri dolga.

Milyen változások várhatók még?

A stratégiában rengeteg feladatot fogalmazott meg a szövetség, amelyek a kivitelezésére nem alkalmas jelenleg a szervezet, hiszen sosem foglalkozott hasonlókkal. Példának a mentoredző-, a szakmaierőtér- vagy a csarnokok fejlesztésére vonatkozó átfogó programot említhetem. Emiatt több kollégával bővítettem az MJSZ stábját, hogy a megfelelő kompetenciákat behozzam a szervezetbe. Ezekkel a kérdésekkel most már tudatosabban fogunk foglalkozni. Most egy kis bővülést lehet észlelni. Nyilván nagyobb a szervezet, hiszen több feladatot kell ellátnia, mint korábban, de erre lehetőséget biztosít a keretrendszer.

Fotó: Fényes Gábor (MJSZ)

Mennyivel nőtt az MJSZ dolgozói létszáma Such György elnöksége idején?

Ezt nem lehet pontos számmal meghatározni, mivel vannak napidíjasok, illetve olyanok, akik megbízási szerződéssel vagy egyéb jogviszonyban dolgoznak az MJSZ-nek. Az biztos, hogy a főállású munkavállalóink száma öt-nyolc fővel nőtt. Alapvetően ez arról szól, hogy a tapasztalataim és a tavaly nyári átvizsgálásunk alapján is az jött ki, hogy itt nagyon elkötelezett, régóta a jégkorong érdekében dolgozó szakemberek több időszakban is csúcsra járatva, teljesítőképességük határára kitolva dolgoztak. Nem volt mögéjük téve az a rendszer, hogy a munkát jobban osszák el, ezért sok kollégát kizsigerelt a szervezet. Némileg ad hoc módon zajlottak az események, ami feladat adódott, azt megoldotta a szövetség azokkal a munkavállalókkal, akik ott voltak, de bizonyos emberek rengeteget túlórázták, extra felelősséget húztak magukra. Ezért minden területen egy-egy fővel pusztán azért bővítettem a stábot, hogy mindenki értelmesen el tudjon menni szabadságra, betegség esetén ne álljon meg az élet, ne torlódjanak fel a munkák. Egyfajta fluktuáció egy új vezető érkezése esetén amúgy is természetes ? voltak cserék fontos pozíciókban ?, de a nagyobb átalakulást az előbb ismertetett okok hozták magukkal.

A rendelkezésre álló erőforrások elegendőek a tervek megvalósításához?

Napi probléma nincs, de bizonyos területeken folyamatban van a bővülés. A folyamatos működés biztosítása is mindennapos munkát igényel. Benyújtottuk a tao-pályázatainkat, de azt még nem hagyta jóvá a minisztérium, elfogadás alatt állnak. A stratégiánkat is benyújtottuk, jóváhagyták, bízunk benne, hogy a megvalósításához minél hamarabb megkapjuk az anyagi fedezetet. Hozzá kell tennem, hogy egy sportszervezet költségvetésének a tervezése mindig dinamikusan történik. Tehát a jóváhagyott és elérhető források függvényében a programok módosulhatnak, időben eltérhetnek, esetleg a tervektől is különbözhetnek. Egy hagyományos vállalatnak módja van arra, hogy hitelt vegyen fel, vagy felélje tartalékait, ez itt nem opció. A programok elindításának a feltételei amúgy adottak.

A költségvetés továbbra is növekvő pályán marad?

Igen, igyekszünk az állam által biztosított lehetőségeket jól kihasználni. Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy az eddigieknél tudatosabban bővítsük a forrásaink körét.

A felelősség kérdését említette például a közös beszerzések területén. A tao-források elosztása és felhasználása tekintetében milyen felelőssége van az MJSZ-nek?

Amikor a szolgáltató szövetséget említettem, akkor ennek arra a vetületére is gondoltam, hogy szeretnénk olyan rendszert kialakítani ? sőt ez már folyamatban is van ?, aminek eredményeképpen benchmark adatokat gyűjtünk a tagszervezetektől, amiből kiderül, hogy mi az, ami működik, és mi az, ami nem. A hatékony felhasználást eredményező tudást ez alapján megosztjuk azokkal, akiknek azon a területen vannak problémáik. Nyolcvan szervezet nyolcvanféleképpen old meg bizonyos problémákat, miközben az lenne a jobb, ha a leghatékonyabb verzióról mindenkinek tudomása lenne, és mindenki ingyen és gyorsan hozzájuthatna ehhez a tudáshoz. Ezért ezeket közkincsé szeretnénk tenni, a gyerekszállítástól a biztosításon át a jégidő szervezéséig és tovább, bármilyen fontos területen. Ezen a rendszeren keresztül tudjuk mérni, hogy mennyire sikeres az adott program, melyik pénzköltés milyen fejlődést váltott ki, illetve milyen változást hozott a játékosok életében.

Egy gyakorlati példával megvilágítaná a működést?

Nagyon konkrétan az is felmerült már, hogy rendszeresen felmérjük a gyerekek fizikai teljesítőképességét, állóképességét, fejlődését, és megnézzük, hogy melyikük edzője milyen módszertannal dolgozott velük. Az adatgyűjtés után lehet majd látni, hogy mi működik jobban, mi kevésbé. A tao- és egyéb pénzek megfelelő és ideális elköltése valóban nagy felelősség számunkra és a klubok számára is. Fontos, hogy mérni tudjuk a hatékonyságot.

Az állam bizonyos elosztó és finanszírozó feladatokkal bízza meg a szakági szövetségeket a tao-rendszeren keresztül. Lehet-e az MJSZ-nek olyan irányító szerepe, amikor az egységes módszertan vagy bármilyen közös szempontrendszer érdekében akár bizonyos klubok véleménye ellenében is előír feladatokat, tevékenységeket, irányvonalat, amihez a forrást is biztosítja?

Elég szabályozott terület ez, a jogszabály meghatározza, mit és hogyan kérhetünk számon az egyesületeken, illetve hogy mivel és hogyan kell elszámolniuk.

A gyakorlatból hozok példát. Ha egy nemzetközi bajnokságban való részvétel mellett dönt az MJSZ szakmai és stratégiai vezetése, amihez biztosítja a pénzt, esetleg részt vesz a szervezésben, akkor ha a csapatok között van olyan, aki azt mondja, ez nem érdekli ezért meg azért, akkor mondhatja-e például azt a szövetség, hogy márpedig a részvételhez bizonyos támogatások folyósítását köti feltételül?

Ez nehéz ügy, ebben a formában nem is hozzám tartozó kérdés, inkább a sportigazgató és a sportszakma feladata és kérdésköre. Viszont ha másik oldalról nézzük, vagyis megfordítjuk, akkor már érintett vagyok. Azt gondolom, ha segítünk plusz forrásokat, megoldásokat behozni a rendszerbe, azok megszerzését köthetjük bizonyos feltételekhez. Hasonlóan, mint ahogy az MLSZ-nél működik, ahol bizonyos jogokat a szövetség kvázi megvásárol a kluboktól, és azokért pénzt ad. De nemcsak pénzt ad érte, hanem cserébe elvárja, hogy minden csapatnál teljes körűen prudens elszámolás valósuljon meg. A tao ilyen szempontból megköti a kezünket. Ott csak a tao-támogatások felhasználását nézhetjük. Jelenleg például az MJSZ nem ellenőrizheti, nem is láthatja ? az utólagosan közzétett nyilvános adatokon kívül ?, hogy egy egyesület egészében hogyan gazdálkodik. Mivel csak a taós költésekre látunk rá, nem látjuk a teljes képet. Nyilván vannak információink, de nem teljes körűek és nem minden klubról. Szerintem ez nem jó. Az fontos irány, hogy ezzel többet foglalkozzunk. Mondjuk szerezzünk több forrást a kluboknak, segítsünk ligaszponzorokat, csapattámogatókat kiközvetíteni, mert minden jégkorongba érkező forint fontos. Nem húznám magunkra ezt a felelősséget egyes klubok vonatkozásában, de minden rendelkezésünkre álló eszközzel segítenünk kell megtalálni a támogatásokat és a forrásokat. Ezért cserébe viszont megállapodhatunk a gazdálkodás átláthatóvá tételében.

A Debrecen aktuális csődje jó példa ennek szükségességére. Elképzelhetőnek tartja, hogy ha egy komolyabb monitoringrendszer működött volna, akkor hamarabb látták volna a gondokat, és esetleg még időben be lehetett volna avatkozni?

Igen, azt gondolom, hogy a már említett benchmark és monitoringrendszer működése esetén láttuk volna előre, hogyan áll a klub likviditási helyzete. A folyamatokat valóban el lehetett volna kapni idejében. Egy ilyen monitoringrendszer kialakításán dolgozunk. De az fontos, hogy az eddigi működési mechanizmusok után ilyen terheket nem lehet csak úgy a klubok nyakába tenni, valószínűleg vagy forrásokat kell biztosítanunk hozzá, vagy szakmai segítséget kell nyújtanunk ahhoz, hogy a leghatékonyabban végezhessék az ezzel kapcsolatos feladatokat. Debrecen kapcsán elmondhatom, hogy bár mi is a klub által kiadott közleményből értesültünk a helyzetről, nagy energiákat mozgósítottunk a megoldási lehetőségek kidolgozására. A liga segítségét is kértük, illetve egyeztettünk az önkormányzattal, egyéb stakeholderekkel ? tehát egyfajta válságkezelés történt. Bízom benne, hogy a kiváló szakmai munkát végző és kétszáznál is több fiatallal dolgozó műhelyt sikerül megmenteni. Hamarosan kiderül, de egy biztos: a jövőben jobban fogunk figyelni, hogy ilyen helyzet ne állhasson elő.

A magyar hoki fejlődésének mi a további iránya, útvonala? Ötéves távlatban gondolkodva ideális esetben hová érne el a szervezet a főtitkári tevékenysége eredményeképpen?

Ami számomra a sikeres közreműködést jelentené, az az lenne, hogy az ország bármely pontján a jégkorong iránt érdeklődő fiatal vagy a jégkorongra akár csak rekreációs sportként gondoló amatőr sportoló értelmes, tolerálható közelségben, elfogadható áron, szakmai segítséget is kapva űzhesse ezt a valóban erőt, technikát, kitartás kívánó sportot. Ezáltal minden olyan fiatal becsatornázásra kerülne a rendszerünkbe, akikből a jövő válogatottjának és klubcsapatainak a játékosai tudnak lenni. A piramist muszáj szélesítenünk, a falait pedig egyenesítenünk, hogy minél többen bekerüljenek, és ami ugyanilyen fontos, minél többen bent maradjanak, eljussanak magasabb szintre. Akik érdeklődnek irántunk, ne válasszanak másik sportágat, legyen a közelükben megfelelő jégfelület és lehetőség. Nem csak az infrastruktúra fejlesztésének kérdése ez, edzőket, kiszámítható finanszírozást és még nagyon sok egyéb elemet kell mellé tennünk, hogy a puzzle összeálljon, a célkitűzés megvalósuljon. Ha sikerül, akkor szeretném, hogy öt év alatt megint megduplázzuk a játékoslétszámot, és stabil, jól átlátható rendszert alakítsunk ki. Még több játékos, még több fiatal sportolásának és fejlődésének a biztosítása, ami ugyanakkor nem veszélyezteti a működőképességet. Emellett a mérkőzésekre, rendezvényekre örömmel látogassanak el a szurkolók egyre nagyobb számban. Legyenek ezek családbarát, élvezhető események, ahol méltó körülményeket talál (és visszajár!) a sportszerető közönség, lásson jó hokit, szurkoljunk együtt a lányoknak, fiúknak! Ezek a célok lebegnek előttem és munkatársaim előtt.