Shattenkirk a Rangersben, Bonino a Predatorsban

Nem vesztegették az idejüket az általános menedzserek a szabad piac nyitónapján. Már az első négy óra alatt 72 szerződést írtak alá, 400 millió dollár értékben. A nap végére a szerződések száma ennek is a duplájára emelkedett, ezek közül ismertetjük a legfontosabbakat. Általánosságban elmondható, hogy a fizetési plafon minimális emelkedése takarékosságra ösztönözte a klubokat, úgy tűnik, vége a felelőtlen költekezésnek. A másik általános tanulság, hogy a legnagyobb kereslet a hátvédek iránt mutatkozott.

A nap kérdése az volt, hol landol Kevin Shattenkirk, aki Brent Burns, Kris Letang és Erik Karlsson mögött a negyedik legdinamikusabb hátvédje a ligának. Mint kiderült, ez a kérdés a játékos fejében sokkal korábban eldőlt, hiszen New York-iként gyerekkori álmát váltotta valóra, és a Rangershez igazolt. A kontraktus értelmében a 28 éves hátvéd négy évre összesen 26,6 millió dollárt kap. Az ügylet egyértelmű nyertese a klub: Shattenkirk az évi 6,65 millió dolláros fizetést akár 8 évre is elkérhette volna, őt azonban a pénznél jobban érdekelte, hogy a Rangersben játsszon. Ezzel Jeff Gorton általános igazgató hosszabb távú elköteleződés és az ebből adódó teljesítménycsökkenési kockázatok nélkül szerezte meg a liga egyik legjobb bekkjét.

A másik nagy kérdése az volt a szombatnak, hogy hol folytatja pályafutását az elérhető legjobb center, a Pittsburghgel két Stanley Kupát nyerő Nick Bonino. Nem akármelyik klub lett a versenyfutás nyertese, hanem éppen a döntőben a Penguinsszel szemben alulmaradó Nashville, amely két legyet ütött egy csapásra: nem csupán saját kerete erősödött, de mindezt az ellenfél kárára tette. Márpedig a Predsnek óriási szüksége volt egy második-harmadik számú centerre Ryan Johansen mögött, a fiatalok mellett. Bonino ilyen játékos, bárhol és bármikor bevethető, minden helyzetben igen gyors. Négy szezonra írt alá évi 4,1 millió dollárért. A Nashville másik szerzeménye Scott Hartnell, akinek nem volt túl jó szezonja, de egyrészt hazatér, hiszen a kétezres évek legelején karrierje első hat szezonját az őt draftoló Nashville-ben töltötte. Másrészt Peter Laviolette edzőnél kevesen ismerik jobban a veterán játékost: nála futotta eddigi legjobb szezonját a Flyersben. Egy évre egymillió dollárért megéri a kockázat.

Egy másik pittsburghi játékos is nagy ellenfélhez került, a veterán Chris Kunitz Tampában folytatja. 37 évesen már nem a régi formáját idézi, de tapasztalata az öltözőben és a harmadik sorban nagy hasznára lehet a többnyire fiatalokból álló csapatnak. Öregember nem gyorsvonat, ám az elmúlt három szezon mindegyikében legalább 200 ütközése volt, ami sokat elárul az energiaszintjéről. Steve Yzerman általános igazgató egy másik keleti riválistól is elhozott egy nagy múltú játékost a 33 éves Dan Girardi személyében. Ez már kockázatosabb vállalás, hiszen két évre szezononként 3 millió dollárért legalább az első négy hátvéd között kellene helytállnia, miközben korántsem biztos, hogy ez sikerülni is fog. Az idő eldönti, hogy Yzerman zseni vagy lúzer volt, amikor leigazolta a szerény támadópotenciállal rendelkező hátvédet.

Ugyancsak kérdéses, hogy megérte-e a Montréalnak öt szezonra hozzáláncolnia magát a stay-at-home típusú és nem is fiatal Karl Alznerhez. A Washington 28 éves hátvédjének tavaly a legkeményebb ellenfelekkel szemben kellett felvennie a versenyt, és a statisztikák szerint ez nem nagyon sikerült neki. Ehhez képest az évi 4,6 millió dollár nem kicsit tűnik soknak. Pláne ha mindehhez hozzávesszük, hogy a csapatnak még olyan játékosokat kellene maradásra bírnia, mint Andrej Markov vagy Alekszandr Radulov. Elsőre nem nagyon látni, hogy Alzner mit fog hozzátenni a támadásokhoz, ami a Habs egyértelműen leggyengébb pontja volt az elmúlt években. Az érte rajongók főként két dolgot említhetnek meg, ami a csapatvezetés döntése mellett szól: egyrészt a kétszeres junior világbajnok és Calder Kupa-győztes kanadai kiválóan egészítheti ki Shea Webert, másrészt munkabírása páratlan, sorozatban lejátszott 540 NHL-meccsnél tart.

Az új szerzemények mellett jelentős marasztalások is történtek. A Pittsburgh szerződést hosszabbított az elmúlt szezon egyik legfontosabb játékosával, Justin Schultzcal. A 26 éves hátvéd újabb három évet tölt a Pensnél, amiért szezononként 5,5 millió dollár üti majd a markát. San Joséban is örülhetnek, hiszen újabb egy évre a klubnál marad a veterán center, Joe Thornton. Az üzlet egy évre szól, jövőre 6,5 millió dollárt fog keresni a kiváló játékos. A takarékos pénteken Marc-Edouard Vlasic és Martin Jones kereste a legtöbb pénzt, mindkettejükkel a Sharks hosszabbított, mielőtt jövőre elérték volna az UFA-státust. Vlasic a második hátvédpár vezére, kulcsfontosságú a szerepe, nem csoda hát, hogy 8 évre szezononként 7 millió dollárt adnak neki. Jonesban nagy potenciált lát a szakvezetés, két évvel ezelőtt került San Joséba, 130 meccsen 91,5%-kal védett, meccsenként 2,33 gólt kapott. Ehhez képest hat szezonra írt alá évi 5,75 millióért.

Nem volt ilyen szerencsés Jaromír Jágr, akivel a Florida nem akar hosszabbítani, így 45 évesen új klubot kell keresnie. A cseh csatárnak hozzávetőleg két szezonra van szüksége ahhoz, hogy elérje a kétezer pontos álomhatárt, ám ezt nem a Panthersnél fogja megtenni, ahova a nála közel tíz évvel fiatalabb, de így is 36 éves honfitársát, Radim Vrbatát hozták. Jágrt leszámítva a cseh játékosok kelendőek voltak szombaton, Martin Hanzal is klubot váltott. Az utóbbi időben kissé sérülékeny hokis tavaly tíz év után váltott, és Arizonából Minnesotába tette át székhelyét. Nem a gólgyáros centerek közé tartozik, tavaly lőtt először húszat, de ettől még nagyon hasznos lehet a csapat számára. Magas a hokis IQ-ja és elképesztően jól hozza el a bulikat. Emellett nagy taktikai variációs lehetőségeket biztosít Ken Hitchcock vezetőedző számára, hiszen így Tyler Seguin vagy Jason Spezza is kitehető a szélre, ha a helyzet úgy kívánja.

Ezek voltak a legfontosabb üzletek szombaton. Aki a teljes listát szeretné áttekinteni, az ide kattintson.