Úgy éreztem, az EBEL a legjobb opció számomra

   

Stipsicz Bence egy év után visszatér a tengerentúlról. Miért jön haza? Miért lövünk kevés gólt a kék vonalról? Mi volt az oka a kijevi kudarcnak? Milyen lesz MAC-osként a Fehérvárban játszani? Hogyan fér bele 24 órába a versenysport és a tudomány? Ilyesmikről kérdeztük a 20 éves hátvédet.

Stipsicz Bence az egyik legnagyobb ígéret a magyar jégkorongban. Az 1997-ben született hátvéd pályafutása egyenes vonalban ível felfelé, folyamatosan lép előre, mára a válogatott alapembere, egyik legstabilabb védője lett. Talán némi törést jelent, hogy a tervekkel ellentétben nem a világ legjobb egyetemi ligájában, az NCAA folytatja, hanem Magyarországon, de az EBEL kemény liga egy első éves felnőtt játékos, főleg egy bekk számára. A további fejlődés lehetősége biztosított Benoit Laporte teljesen újjáépített csapatában is. Stipsicz Bence családjában a jégkorong mellett a tanulás ugyanolyan fontos és hangsúlyos szerepet kap, ez nem meglepő: apja, Stipsicz András matematikaprofesszor és kutató. Fia is egyetemre megy, de más irányban folytatja tanulmányait. Alaposan kifaggattuk múltról és jövőről.

Húszéves korodra voltál 9 világbajnokságon ? köztük egy A csoportoson ?, és hússzoros felnőtt válogatott vagy. Ez példátlan a magyar jégkorongban. Minek köszönhető, hogy itt tartasz?

Nagyon sok köszönettel tartozom a MAC-nak, ahol jégkorongozni kezdtem Buzás Norbertnél. Az ottani edzők, Marton Tibor, Keresztury Kristóf, majd amikor idősebbek lettünk, a külföldiek, illetve Kangyal Balázs, Svasznek Bence és Majoross Gergely nagyon sokat segítettek nekem és mindenkinek. A fejlődésemnek ez volt az alapja. Megadták nekünk a lehetőséget, hogy minél jobb bajnokságokban szerepeljünk már fiatalon. Elindítottunk egy fiatal csapatot a szlovák U20-as bajnokságban, ott pár meccset játszottam. Majd az EBEL ifiben és juniorban végig az volt az edzők célja, hogy a játékosok fejlődjenek, akkor is, ha az eredmény nem jött rögtön. Abból a csapatból hárman ? Garát Zsomborral és Terbócs Istvánnal ? ott voltunk a felnőttvébén, de még többen játszanak már profiként a MOL Ligában.

Stipsicz MACAVS SF2

Fotó: Mudra László (MJSZ/jkb.hu)

Fiatalon egy-két korosztállyal feljebb játszottál. Ez jó hatással volt a pályafutásodra?

Igen, ez nagyon jó dolog, ha a klub meg tudja oldani. Nálunk minden korosztályban volt A és B csapat. A fiatalok először a B-be játszottak fel, és ha ott megállták a helyüket, mehettek az A-ba is. Később, az ifi és a junior között már próbálták feljebb nyomni a fiatalokat nagyobb számban, hogy fejlődjenek. Sokat számít, hogy nagyobb és erősebb játékosok ellen játszik az ember. Ugyanígy volt ez a MOL Ligában is. Amikor odakerültem, sokat tudtam fejlődni, mert nehezebb volt ott játszani, mint a junior meccseken. A felnőtt játékosok sokkal képzettebbek, erősebbek, gyorsabban döntenek.

Amikor a MOL Ligában bemutatkoztál, mennyi időre volt szükséged, hogy felvedd a tempót?

Kellett hozzá idő. 10-15 meccsre volt szükségem, hogy el tudjam kezdeni egyáltalán azt a játékot játszani, ami jól megy nekem. A valós tudomásom igazán csak az alapszakasz végére, a playoffra jött ki. Úgy érzem, addigra forrt ki a játékom.

Hogy írnád le a játékstílusodat?

Hátvéd vagyok, de szeretek fellépni a támadásokkal is. Ha van rá lehetőség, szeretem felvinni a korongot, vagy gyorsan felpasszolom, és becsatlakozom a támadásba. Ez az utánpótlásban erős fegyverem volt, de a MOL Ligában az elején nem nagyon mertem megcsinálni, mert nem tudtam olyan gyorsan olvasni a játékot és úgy meghozni a döntéseket, hogy biztonságosan tudjam végrehajtani a feladatokat. Ebbe bele kell szokni.

A legutóbbi szezont a legerősebb amerikai junior ligában, a USHL-ben töltötted. Kevesebb pontot szereztél, mint szoktál. Ennek az volt az oka, hogy nem játszhattad a saját játékodat?

Elég vegyes szerepem volt. Majdhogynem heti szinten változott a feladatom. Mindenki játszott mindent a szezon során. Emberelőny, emberhátrány, öt az ötös szituáció, duplázás, több csere. Ez ott nagyon változó. A csapat összetétele is állandóan változott, ha jól számoltam, 17 játékost cseréltünk az idényben. Nem sikerült úgy a szezon, ahogy szerettem volna, ez igaz a pontokra is. A csapat sem tejesített olyan jól, és hátvédként nehéz ilyenkor jó mutatókat produkálni, ha rengeteg meccset veszítünk.

Stipsicz Cedar 3

Megérte a kaland? Miben fejlődtél a legtöbbet?

A pálya méretéből adódóan gyors a játék, és elég kemény fizikálisan. Amiben fejlődtem: a döntéseket nagyobb nyomás alatt is gyorsabban tudom meghozni. Ez a nagyobb pályán biztos, hogy sokat fog segíteni, ezáltal a csapataimnak is hasznosabb tagja leszek.

Miért van az, hogy a legtehetségesebb magyar fiatalok sem tudnak tartósan kint maradni a tengerentúlon? Az volt a terv, hogy jövőre az NCAA-ben játszol, négyéves ösztöndíjjal. Miért a Volánhoz írtál alá mégis?

Nagy a versenyhelyzet, és az amerikaiak is védik saját utánpótlásukat. Kemény liga a USHL, külföldiként még nehezebb, magyarként pláne. Keveset tudnak a magyar hokiról, nagyobb bizalommal vesznek oda egy cseh vagy finn játékost. Megnézik, hogy ők milyen bajnokságból jönnek, és tudják, hogy mit várhatnak egy finn juniorligában fejlődő csatártól. Sokáig úgy tűnt, NCAA-s egyetemre tudok menni én is, de az összes faktort értékelve ? a hokiban és a magánéletben is ? édesapámmal közösen úgy döntöttünk, jobb lenne hazaigazolnom, és itthon megkezdenem a tanulmányaimat a sport mellett. Amerikában nagy bizonytalanság volt az egész körül, minden folyamatosan változott, úgy éreztük, itthon jobbak az opciók. Azt tudtam, hogy a legmagasabb szinten szeretnék jégkorongozni, ami belefér még az egyetem mellett. Ebből a szempontból a biztos és jó megoldást választottam. Elkezdem itthon a profi karrieremet.

Számodra mindig fontos volt a tanulás a jégkorongozás mellett. Végül milyen egyetemre mész?

Az ELTE-re jelentkeztem, biológia szakra. Remélem, sikerül bekerülnöm, és bírni fogom a hoki mellett. Egyéni tanrendet választok, hiszen a délelőtti edzésekről nem hiányozhatok.

A Fehérváron kívül más magyar vagy európai csapatok érdeklődtek irántad?

A nevelőegyesületemhez, a MAC-hoz szívesen visszatértem volna, de kaptam egy jó lehetőséget az EBEL-ből. Európában másfelé nem nézelődtünk, de még nem is tartok ott, hogy komolyabb ligában vagy csapatnál felmerüljön a nevem. Ahhoz egy-két nagyon jó év és nagyon jó ügynök kell. Enélkül nehéz külföldre igazolni.

Mit vársz az EBEL-től? Többet fejlődhetsz itt, mintha maradtál volna a USHL-ben, vagy ha a MOL Ligába tértél volna vissza stabil első-második soros bekknek?

Mindenképpen számít, hogy az EBEL felnőttliga, szemben egy junior- vagy egyetemi bajnoksággal. Itt rengeteg komoly játékos van, akik elit helyeken játszottak, rutinosak, fizikailag jobban felkészültek. Azért szerettem volna ide igazolni, mert úgy éreztem, hogy nagyon komoly kihívás vár rám. Mind abban, hogy egy jó szerepet tudjak kiharcolni magamnak a csapatban, mind abban, hogy a többi klub a ligában nagyon erős. Remélhetőleg mindez sokat fog segíteni a további fejlődésemben.

Stipsicz HUNSVK

Új szerep lesz számodra, hogy a négy légiós és Szirányi Bence mellett hogyan sikerül pozíciót fognod az EBEL-keretben. Nagyjából a hatodik helyről indulsz. Hányadik sorba pályázol? Nem félsz, hogy háttérbe szorulsz a légiós bekkek mögött? A konkurenciaharctól nem tartasz?

A USHL-ben játszani mindennapos harcot jelentett az előző szezonban. Előfordult olyan is, hogy a vezetőedzőnk a csapatkapitányunkat sem nevezte. Ott általában 7-8 bekkel mentünk a meccsekre, szerintem a Volánnál is így lesz. A játékidő sok mindentől függ majd. Nyilván lesz olyan is, hogy valaki nem játszik egy percet sem. Azt a célt tűztem ki a következő szezonra, hogy minél több jégidőt tudjak az EBEL-csapatban kiharcolni magamnak. Rutinos játékosokkal kell megküzdenem ezért, de az is biztos, hogy nagyon sokat fogok tudni tanulni tőlük, és ez mindenképp fontos ilyen fiatalon.

A MAC?Volán rivalizálás az utánpótlásban évek óta tart. Két éve már felnőtt szinten is. Neked vannak élményeid konfliktusokról a két csapat között? Mennyire voltak ezek komoly csaták, és mennyire voltatok baráti viszonyban az ellenfélnél játszókkal?

Ez összetett kérdés. Abból lett ez a párharc ilyen mostanra, hogy az utánpótlás-bajnokságokban éveken át majdnem mindig ez a két csapat játszotta a döntőt. Az utánpótlás-válogatottak nagy része is a Fehérvárból és a MAC-ból került ki. Volt egy egészséges versengés a két csapat között. Persze mindenki ismer mindenkit, ez még jobban sarkallta a szereplőket arra, hogy a következő edzőtáborban lehessen kicsit szájalni a másik csapat játékosainak. Sokan jóban voltunk és vagyunk egymással, de komoly, mondhatni vérre menő küzdelmek folytak a jégen minden évben. Ez szerintem nagyon jót is tett. Az ilyen kemény és harcos mérkőzésekből lehet a legtöbbet tanulni, így lehet a legjobban fejlődni. Mindenki még jobban fel van spannolva ilyenkor. A szoros csaták, a versenyhelyzetek kellenek, ezekből sajnos még mindig nincs elég idehaza. Ez az egyik, amiben a nálunk jobban hokizó országok előrébb járnak.

A MAC-ból a Volánba menni olyan kicsit, mint amikor a Fradiból igazol valaki Újpestre?

Furcsa lesz. Már az is, hogy lemegyek Fehérvárra, és nem a vendég öltözőben öltözök, nem a vendég cserepadon ülök. 15 évet töltöttem a MAC-ban, furcsa lesz, hogy egy másik magyar csapat színeiben fogok játszani. De most úgy éreztem, az EBEL a legjobb opció számomra, és nagyon jó lehetőséget kínált a Fehérvár. Soha semmilyen problémám nem volt a Volán-játékosokkal vagy a közönséggel. Szeretek keményen játszani, de a konfliktuskeresés nem stílusom. Mindez a profi sport velejárója, gyorsan bele fogok rázódni a szerepbe, és a legújabb csapatom színeiért is ugyanúgy fogok harcolni, mint a korábbiakért.

Stipsicz Kosa Kupa

A magyar játékosok a nemzetközi mezőnyben alig lőnek kapura kékről. Miért nincs olyan bekkünk, aki képes nagyot és pontosan lőni távolról? Nem gyakoroljuk eleget?

Minél magasabb a szint, annál nehezebb dolgunk van a kék vonalról. Nemcsak a góllövésre gondolok, hanem egyáltalán, olyat lőni, amiből lehet esély a gólra. Egy normális felnőtt kapusnak eleve kicsi eséllyel lehet gólt lőni a kékről, ha látja végig a korongot. Azért az messze van. A kapáslövéseknél jobbak az esélyek, ott a kapusnak mozdulnia kell, esetleg van előtte valaki, aki beleér. Ráadásul minél magasabb a szint, annál fegyelmezettebb az ellenfél taktikája is. Tehát az ő szélsői úgy állnak, úgy jönnek ki blokkolni, hogy elvegyék a teret és az időt a hátvédek elől. Ezért sokat kell gyakorolni a keresztbemozgásokat a kék vonalon, hogy egy-két lépéssel olyan pozícióba kerülj, hogy legyen a korongnak és a botodnak sávja, hogy el tudd lőni. Ezt nagyon nehéz megtanulni. Amerikában is arra jöttem rá, hogy borzasztó nehéz egy jól védekező csapat ellen ezt megcsinálni. A világbajnokságon is mindegyik csapat nagyon szervezetten játszott. Ez ugyanígy van az EBEL-ben is, tehát mindenképpen sokat kell gyakorolnom. Persze csapatszinten is ez a helyzet, mert a csatároknak is úgy kell helyezkedniük, úgy kell feladniuk nekünk a korongot, hogy lehetőséget teremtsenek. Nekik is bízniuk kell a hátvédekben, hogy nem fejbe fogjuk lövögetni őket, mert akkor nem szívesen fognak odaállni, ami érthető, hanem beleérésre, kipattanók értékesítésére lesz lehetőségük. Fontos a jó összhang és a bizalom. Jól bejáratott, gyors figurákra van szükségünk. Ebben is sokat szeretnék fejlődni, mert fontos játékelem ez, és valóban nem vagyunk elég jók ebben.

Garát Zsomborral sokat játszottatok együtt. Barátok vagytok?

Jóban vagyunk, most megyünk együtt nyaralni. Köztünk is olyan egészséges rivalizálás folyt és folyik, mint a MAC és a Fehérvár között. Ez plusz motiváció és jó út a fejlődéshez. Ezért van a magyar hoki kicsit nehéz helyzetben, mert nincs elég játékos és csapat, hogy rengeteg ilyen rivalizálás kialakuljon. Nekünk az a szerencsénk, hogy mindig volt ilyen helyzetünk, és tudtuk húzni egymást. Ha együtt játszunk, akkor a múltból is kiindulva jól értjük egymást, ki tudjuk gondolni, hogy a másik mit fog csinálni bizonyos helyzetekben. Erre jó példa az U20-as vb, ahol a szlovén meccsen sokat játszottunk együtt, és szerintem elég hatékonyak voltunk, mert tudtuk, mi következik.

Stipsicz Garat Kiss

Több edző ? de például Szuper Levente is ? állandóan hangsúlyozza, hogy azok a játékosok, akik eljutnak az NHL-ig, elsősorban a kötelező edzésen kívüli pluszmunkának köszönhetik, hogy megelőzik a többieket a versenyben. Hogyan álltok ti ezzel?

Ha a lőpadozásra, a bottechnikára vagy a nyári munkára gondolok, azt látom a környezetemben, hogy ez ma már alap a mi szintünkön is. Mindenkinek van erőssége és gyengesége. Amit az amerikaiaknál tanultam erről, az nagyon fontos. Ők nagyon szeretik, ha a gyengeségeinket felhozzuk, de az erősségeinkkel még többet dolgozunk. Hogy ami jól megy, abban még jobbak legyünk. Ha az NHL-eseket megnézzük, mindenki messze jobb valamilyen játékelemben, mint a legtöbb jégkorongozó. A többiben is nagyon jó, de van egy vagy több specialitása, amivel kiemelkedik. Nehéz megtalálni, kinek mi ez, utána nehéz megtanulni, és még tovább fejleszteni folyamatos munkával. De Magyarországon is elég sok játékos végez pluszmunkát. Ha csak a MAC-os MOL Liga-szezonomból indulok ki, ott is sokan maradtunk edzés után, hogy a saját kis feladatainkat csináljuk, akár a jégen, akár a kondiban. Majoross Gergely nagyon odafigyelt erre, főleg a fiataloknál, sok egyéni képességfejlesztésen dolgoztunk.

Mit tartasz a kiemelkedő képességednek?

Elég jól látok a pályán, és jó pillanatokban tudok jó passzokat adni. Remélem, ezt az EBEL-ben is tudom kamatoztatni. Emellett nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy stabilan védekezzek, ebből sok korongot szerzek a saját harmadunkban, amiből indítani tudok.

Beszéljünk a kijevi világbajnokságról. Hogy értékeled az ottani teljesítményedet és a csapatét?

Nem ezt szerettük volna, nem így gondoltuk el előre a világbajnokságot. Úgy érzem, jó csapatunk volt, nem volt széthúzás vagy bármilyen probléma az öltözőben. De valahogy nem sikerült megtalálnunk a góllövést, és rossz pillanatokban tudtunk gólokat kapni. Sosem jó gólt kapni, de sokszor olyankor kaptunk, amikor a játék képe alapján nekünk kellett volna lőni. Ennek a kettőnek a kombinációja az volt, hogy minden meccs úgy telt, hogy jól játszottunk, nyomtunk, nem tudtunk gólt lőni, kaptunk egyet, attól kicsit megtorpantunk, és utána kergettük az eredményt. Helyzeteket kialakítottunk, csak nem mentek be. Valahogy az egész csapat tompább volt a kapu előtt, mint szokott. Egyéni szinten csalódott vagyok, mert ha a csapat kikap, a játékos sem lehet elégedett a teljesítményével. Mindenkinek többet kellett volna hoznia ahhoz, hogy megnyerjük a mérkőzéseket. Még több erőfeszítést kellett volna tennünk a góllövés érdekében. Ez volt a legnagyobb hibánk, nem találtuk meg azokat a gólokat, amiket ezen a szinten meg kell.

Hátul rendben volt minden?

Ezt külön nehéz értékelni. Mindig öt emberen múlik a védekezés. Ha nem kapunk gólt, az sem csak a kapus és a hátvédek dicsősége. Nem kaptunk kirívóan sokat, de persze védekezhettünk volna jobban. Hiszen ha mindegyik meccset lehozzuk nullára és lövünk egy gólt, akkor nyerünk. Tehát mindenhol hagyott kívánnivalót maga után a kijevi világbajnokság. Ez most nem sikerült. Nagyon sajnáljuk, hogy azoknak a szurkolóknak, akik kijöttek minket buzdítani, nem tudtuk szép élményt adni. Nem úgy, ahogy ők nekünk mindig.

A lengyel?magyar után elmaradt a himnusz. Ezt milyen érzés volt megélni?

Nagyon rossz. Már eleve azt is, hogy kikapunk. Megértem a szurkolók frusztrációját, nem játszottunk jól azon a mérkőzésen. Ők azt akarták, hogy nyerjünk, mi is azt akartuk. Azon a meccsen is úgy éreztem, hogy bennünk van a győzelem, de valahogy megint nem sikerült kihozni magunkból a jó eredményt. Kellemetlen élmény volt. Persze téma volt ez az öltözőben is, de ezeken a világbajnokságokon az a legfontosabb, hogy minél gyorsabban túllépjünk az eseményeken, mert van, hogy 24 óra sincs a következő feladatig. Nem lehet túl sokat merengeni. Most jól is jött, hogy nem rágódhattunk azon, ami történt, menni kellett előre. Másnap másik ellenfél, másik taktika várt ránk, arra kellett minden energiát összpontosítani.

stipsicz2

Szerencsére a Kazahsztánnal játszott mérkőzésen mindkét félnek sikerült túllépnie az előző napi eseményeken…

Nagyon sokat segít, hogy ilyen szurkolótáborunk van. Nem sok sportág mondhatja el magáról Magyarországon, hogy akár veszítünk, akár nyerünk, mindig ott van a meccseinken ez a nagyszámú szurkoló, aki végig buzdít minket. Kijevbe is rengetegen utaztak el, fantasztikus érzés úgy kikorcsolyázni a jégre, hogy ennyien buzdítanak minket.

Azért volt fájó ez a kijevi vb, mert úgy tűnt, ha ugyanazt a játékot tudjuk hozni, mint Krakkóban, itt is ugyanúgy feljutottunk volna. Belülről hogy láttad ezt?

Igen, de ott jó gólokat tudtunk lőni, és mi tudtuk megragadni a fontos pillanatokat. Itt kevésbé. És ott tudtunk fordítani. Itt ha hátrányba kerültünk, lefelé ment a teljesítményünk. A világbajnokságra rányomta bélyegét az is, hogy sok meghatározó embernek nem úgy sikerült a szezonja, ahogy szerette volna. Ezért az önbizalom sem volt a helyén, hiába hajtott mindenki nagyon, a sok kis rossz faktor összeadódott, és nem jó irányba módosította a csapat valós erejét.

Csalódást keltett a felnőtt vébé, de volt egy csúcspontja is a szezonnak: a decemberi junior-világbajnokság. Hogyan emlékszel vissza arra és az utolsó harmadra?

Különleges volt. Az 1997-es korosztálynak ez volt az utolsó utánpótlás-vb-je, és minden mérkőzésen kemény küzdelem zajlott. Sokáig sikerrel vettük az akadályokat. Amikor a lengyelektől kikaptunk a negyedik napon, azt gondoltuk, valószínűleg nem jön össze az álom, a divízió 1/A. Azt gondoltuk, ha minket meg tudnak verni, akkor mindenkit meg tudnak. De az utolsó napon az olaszoktól meglepetésre kikaptak, mi ezek után pedig már úgy álltunk ki a zárómeccsre, az utolsó U20-as találkozónkra, hogy azt nem tudjuk elveszteni. Szerintem ezért volt, hogy a kétgólos hátrány sem ütött meg minket. Egyáltalán nem gondoltuk a második szünetben sem azon, hogy itt mi kikaphatunk, tudtuk, hogy csinálnunk kell tovább a dolgainkat, és be fognak menni a helyzetek. Így is lett, megfordítottuk az eredményt néhány perc alatt, és nyertünk. Óriási élmény volt, hogy sikerült feljutni. Kicsit sajnáljuk, hogy idén már nem játszhatunk a legjobb 16 között, de szurkolunk az 1998/99-eseknek. Kemény dolguk lesz, de van sok rutinos játékos, bízunk bennük.

Azáltal, hogy a következő világbajnokság Budapesten lesz, a szokásosnál is gyorsabban feledtethetitek a kijevi kudarcot. Készen áll erre a magyar válogatott?

Erős csapatunk van, és a nagy része megmarad a budapesti vb-re is. Kevés rutinos, idős játékosunk volt Kijevben, fiatalok vagyunk, egyben maradunk, és fogunk még tudni meglepetéseket okozni a rajongóinknak. Nagyot fogok küzdeni azért, hogy bekerüljek jövőre is a vb-keretbe. Szeretnék ott lenni, mert óriási élmény a Papp László Arénában kilencezer ember előtt jégkorongozni. Erős küzdelem van már a keretbe kerülésért is, rengetegen pályáznak a 22 pozícióra. Nagy pluszt fog adni a csapatnak, hogy hazai pályán játszhatunk.

Mondhatjuk, hogy minden idők legnehezebb divízió 1/A-s vb-je vár ránk?

Igen. Erős ellenfelek lesznek ? de minden évben így van ez most már. Talán kicsivel most még keményebb lesz. De ez egy jó lehetőség az összes magyar játékosnak. Én így fogom fel.

Stipsicz HUNSLO U20

Cimkék: , , , , ,

Nem lehet hozzászólni.

   H I R D E T É S
Eseménynaptár
március 22., péntek
EL 17:30 BRAGYE 5-3VÉGE
EL 18:30 FTCSCC 2-4VÉGE
március 23., szombat
EL 14:05 FTCSCC 6-1VÉGE
    • M4 SPORT+
EL 17:30 BRAGYE 1-2VÉGE
március 24., vasárnap
AL 16:00 ASPLHL 5-2VÉGE
AL 18:30 ETOSZG 8-4VÉGE
március 26., kedd
EL 17:30 GYEBRA 0-2VÉGE
EL 17:30 SCCFTC 4-0VÉGE
március 27., szerda
EL 17:30 GYEBRA 4-1VÉGE
EL 17:30 SCCFTC 1-4VÉGE
március 29., péntek
EL 17:30 BRAGYE INFO
EL 18:30 FTCSCC INFO
március 30., szombat
AL 18:00 SZGETO 
AL 19:00 LHLFTC 
március 31., vasárnap
EL 17:30 GYEBRA 
EL 17:30 SCCFTC 
Partnerünk
Archívum