Így nyerte meg George McPhee a draftot

A Las Vegas általános igazgatója 30 rutinos öreg rókát tartott féken az elmúlt hetekben. De a java csak most jön.

?Egyszerűen örülök, hogy vége. Az elmúlt két hétben úgy éreztem magam, mintha túszul ejtettek volna.? Ezt az egyik NHL-es csapat GM-je nyilatkozta a TSN-nek a bővítési draft lezárultával, és ennél nagyobb bókot aligha kaphatott az új franchise szakmai főnöke. A siker titka a pontosan kidolgozott stratégia, a rugalmasság és a precíz végrehajtás volt. Min alapult ez a stratégia?

Mint arról már írtunk, első körben a bizalmi légkört kellett megteremtenie maga körül. Ez korántsem volt egyszerű, hiszen bár a tulajdonosok örültek az új partnernek és az általa fizetett félmilliárd dolláros csatlakozási díjnak, menedzseri szinteken kevésbé voltak elragadtatva a gondolattól, hogy érkezik valaki, aki rögtön meg is sebzi a csapatokat. McPhee ezért mindenkit biztosított afelől, hogy egyetlen játékost sem visz el, akire klubja igényt tart, bár természetesen megkéri a tartózkodás árát tehetségek és draftjogok formájában. Másodszor nem várta meg a draftot, csapata egész évben gyártotta az elemzéseket és a forgatókönyveket, felkészülten álltak bele a folyamatba. Már hetekkel a procedúra előtt közvetlenül is felvette a kapcsolatot mindenkivel, üzleteket kötött, amelyeknek a hírek szerint fontos része volt, hogy az ellenfeleknek meg kellett ígérniük: más csapattal nem kötnek dealt. Mindennek eredményeként a draft előtt egyetlen nagyobb üzlet köttetett, a Tampa vált meg Jonathan Drouintól, cserébe az újonc Mihail Szergacsovért. Egyikük sem volt a potenciális jelöltek között: Drouin túl jó csatár, így mindenképpen védve lett volna, Szergacsov nem is volt választható. A terv sikerült: az egész játékospiac megbénult már a háromnapos befagyasztása előtt.

Miután megteremtette 72 órás egyeduralmát a piacon, McPhee nekiállt a cseréknek. Eleve helyesen mérték fel, hogy a szabályok adta kereteken belül lehetetlen versenyképes csapatot összehozni. Ehelyett sokkal fontosabb, hogy hosszabb távon a legjobb feltételeket harcolják ki a rájátszás elérésére is alkalmas állomány kialakításához. A rájátszást egyébként három éven belül akarják elérni, 6-7 év múlva döntős csapatot szeretnének. Minderről McPhee a következőt nyilatkozta az említett cikkben: ?Két célunk volt az elejétől fogva. Az egyik, hogy olyan csapatot rakjunk össze, amely szórakoztató és versenyképes játékra képes, és amelyre az NHL és Las Vegas is büszke lehet. A másik az volt, hogy további draftjogokat szerezzünk, amelyek segítségével hosszú távon is sikeresek lehetünk. Azt hiszem, mindkettőben jók voltunk.?

Nehéz lenne vitába szállni az értékeléssel. Az NHL története során még sosem volt új belépő, aki egynél több első körös joggal vágott volna neki első újoncdraftjának. A Vegas kasszájában szerda estére három landolt, mindhárom az első 15-ben van (6., 13., 15.). 2020-ig összesen tíz új draftjogot szereztek, ami nem kis teljesítmény. Egyetlen példát mondunk McPhee és csapata zsenijének érzékeltetésére. A Golden Knights átvette a Columbustól David Clarkson szerződését, amelytől az szabadulni akart, cserébe egy első körös draftjogért, amivel a 24. helyen választhattak volna. Ezután McPhee a Winnipeg Jets csapatához fordult, mondván, nem bántja a rutinos hátvéd Tobias Enströmöt, ha a Columbus első körös draftjogát elcserélik a sajátjukéval. Ez az üzlet is megköttetett, amivel 11 helyet léptek előre, és a semmiből varázsoltak egy 1/13-as jogot. Clarksonnak ugyan van egy hároméves, évi 5 millió dollárnál is többet érő szerződése, azonban hátproblémái miatt aligha fog játszani, hosszú távú sérültlistára tehető. Így működött a McPhee vezette kereskedőház a határidő lejárta előtti 72 órában.

A fenti példa azért is kiváló, mert a kereskedelmi stratégia másik két alappillérére is rávilágít. Miután a csapatok hat kivétellel az 1 kapus, 3 hátvéd és 8 csatár opciót választották, amikor a védett játékosokat kellett kijelölni, és nem az 1 kapus, 8 mezőnyjátékos kombinációt, a Vegas egyértelműen a hátvédekre ment rá. Jó okkal tette, hiszen egyrészt egy negyedik hátvéd általában értékesebb, mint egy 9. csatár, másrészt ? részben ebből is következően ? a piacon is nagyobb a kereslet irántuk, ami több és előnyösebb üzlet lehetőségével kecsegtet. Ha megnézzük a végül kiválasztott 30 játékos listáját, fel is tűnik a farnehézség: 14 csatár mellett nem kevesebb, mint 13 hátvéd szerepel. Mindez azt is előrevetíti, hogy a biznisz a határidő lejárta után sem áll le, további cserék bejelentése várható azok után, hogy magyar idő szerint délután kettőkor feloldották a kereskedelmi stopot. A hátvédek fontossága mellett McPhee felismerte azt is, hogy a draft nemcsak a többi csapat lerablására ad lehetőséget, hanem arra is, hogy jövőbeni értékekért cserébe a csapatok megszabadulhassanak egy-egy rosszabb szerződéstől. Nem zéró összegű játszmákban gondolkodott tehát, hanem ahol csak lehetett, kereste a win-win szituációt eredményező megoldásokat. Mint Clarkson esetében is láttuk.

A hangsúly természetesen itt is az egyensúlyok megtalálásán volt. A tehetségek mellett fontos volt, hogy a lehetőségek adta kereteken belül versenyképes, a nézőket szórakoztató játékot játszó csapat alakuljon ki. Erre minden esélyük megvan már most, a további cserék nélkül is. A Tampa Bay Lightning a Drouin-csere ellenére is azon csapatok közé tartozott, amelyeknek főhetett a feje a bővítési draft okozta veszteségek miatt. Ehhez képest a Vegas Jason Garrisont választotta, aki az elmúlt szezonban 70 meccsen 9 pontot ért el, 32 éves, és jövőre 4,6 millió dollárral terheli a bértömeget. Miközben a Tampának már tavaly is az volt a legnagyobb problémája, hogy hogyan tudja egyben tartani a legjobb korba és ezzel a legmagasabb bérkategóriába lépő döntőre esélyes magot: Nyikita Kucserov, Victor Hedman, Andrej Sustr, J. T. Brown, Tyler Johnson, Vlagyimir Namesztnyikov, Ondrej Palat, Steven Stamkos és a többiek mind 1990-ben vagy azután születtek. Most kaptak egy négy és fél milliós enyhítést, viszonzásul egy idei második és egy 2018-as negyedik körös draftjogért, illetve Nyikita Guszev transzferkártyájáért.

A cserében éppen ez utóbbi a legérdekesebb, hiszen Sipacsov már a Vegasé, de nem hivatalos információk szerint Dadonov is a sivatagi városba tart. Ha Guszevet is sikerülne megszerezni, azzal egy KHL-bajnok első sora lenne a Golden Knightsnak, akik a mögöttünk álló szezonban egy sorban játszottak, úgy győzték le 4-1-re a Metallurgot a Gagarin Kupa döntőjében. Ezzel a trojkával nagyon nem lehet melléfogni. Guszev ügynöke máris bejelentette, hogy bár nem akarnak feltétlenül azonnal aláírni, mielőbb személyesen is felkeresik a csapatot játékosával, és meghallgatják McPhee ajánlatát. Ha a támadótrió harmadik tagját is sikerülne megszerezni ? ami az NHL nélküli olimpia évében azért nem olyan magától értetődő ?, akkor azokat az orosz törekvéseket is beárazzák, amelyek a játékosok elszivárgására irányulnak ebben a kulcsfontosságú szezonban.

Az tehát látható, hogy egyelőre messze vagyunk attól, hogy az új NHL-csapat végleges keretéről bármi bizonyosat tudjunk mondani. Az biztos, hogy a franchise egyik arca a Pittsburghből elhozott Marc-André Fleury lesz, akit a szerda esti show előtt napra pontosan 14 évvel draftolt a Pittsburgh 1/1-esként, és aki azonnal ki is jelentette, hogy alig várja már, hogy legyőzze egykori klubját. Mellete Erik Haula és Deryk Engelland szabadon igazolható játékosokként írtak alá, ők feltehetően maradni akarnak. Griffin Reinhart, Nate Schmidt és Shea Theodore személyében van egy fiatal mag hátul, akik máshol nem nagyon kellhetnek még, de akikre lehet építeni. A legnagyobb sztárok viszont, mint James Neal, Jonathan Marchessault, Marc Methot vagy Trevor van Riemsdyk, kapósak lehetnek a piacon, így lehet, hogy áruba bocsátják őket.

A továbbra is rengeteg bizonytalansági tényező mellett az biztos, hogy a Las Vegas szakmai stábja elképesztően nagy munkát végzett. Egy ember életében nem sokszor adódik akkora lehetőség, hogy a semmiből új NHL-csapatot építhet, de McPhee-ék megragadták az esélyt, és maximálisan kihasználták a helyzet adta lehetőségeket. Mi sem érzékelteti ezt jobban, mint az év menedzsere díját átvevő David Poile nyilatkozata, aki még kedden a következőket mondta kollégájáról: ?George pontosan tudta, hogy mit akar. Meg kell hajolnunk az ő és csapata teljesítménye előtt, amit és ahogyan tettek.? Hogy mikorra lesz ebből a franchise-ból valóban döntőre esélyes csapat, az persze sok mindenen múlik. Például hogy a draftjogokkal megszerzett tehetségekből milyen százalékban válnak meghatározó játékosok, vagy hogy milyen további cseréket tudnak nyélbe ütni. Na de Rómát még a műfajban egyébként kimondottan jártas Las Vegasban sem lehet egy nap alatt felépíteni. Arra azért fogadni mernénk, hogy szerda este két év menedzsere díjjal kitüntetett szakembert láthattunk a színpadon: David Poile, a Nashville GM-je az ideit nyerte meg, George McPhee pedig jó eséllyel a következő évit fogja.