Nem volt komplettebb csapat a Pittsburghnél

Ezer sebből vérzett a Penguins az egész rájátszásban, a győzelem tudományában mégsem tudta velük felvenni a versenyt senki.

A sikerek legfontosabb kovácsa Mike Sullivan vezetőedző. A 49 éves szakember pályája legelején máris a Boston Bruins kispadján találta magát, ezt követően azonban tízéves szünet következett. Ez idő alatt volt asszisztedző Tampában, a Rangersnél és Vancouverben, majd a Chicago-játékosok fejlesztésért felelős trénere lett. A 2015/16-os szezonban tért vissza a kispadra főnökként, ekkor lett a Pens AHL-es farmcsapatának a vezetőedzője. Nem sokat időzött az alacsonyabb ligában, december 12-én át kellett vennie Mike Johnstontól a nagycsapat irányítását. A Penguins rettenetesen szenvedett ekkor, 28 meccséből mindössze 15-öt tudott megnyerni. Az a csapat volt bajban a góllövéssel, amelyben ott volt Sidney Crosby, Jevgenyij Malkin és Phil Kessel. Azóta 18 hónap telt el ? és a pittsburghi vitrinben máris kettővel több bajnoki cím pihen, mint annakelőtte.

Ennyi elég is ahhoz, hogy érzékeltessük, a mester mennyit tett hozzá a csapathoz. Az NHL szintjén ennyire nem elég összevásárolni vagy -draftolni a jobbnál jobb játékosokat. Sullivan az első amerikai edző lett, akinek egynél több Stanley Kupa-győzelme van, és Toe Blake-kel ketten vannak, akik első két szezonjukban duplázni tudtak ugyanannál a csapatnál. A Montréal Canadiens legendás edzőjét nehéz lesz utolérni, hiszen ő öt bajnoki címmel kezdett, de az egy másik éra volt. A rájátszás során szinte mindig elmondjuk, hogy nagyon sokat számít, mennyit tudnak tanulni és változtatni a csapatok egy-egy szérián belül. Nos, a Penguins az elmúlt két playoffban mindössze három alkalommal kapott ki két egymást követő meccsen, ezt leszámítva egy vereség után szinte garantált volt, hogy a következőt nyeri a csapat.

Ez is arról árulkodik, hogy Sullivan erőssége az apróbb módosítások, csiszolások képessége az ellenfél játékának megfelelően. A döntőben ezt a legélesebben az ötödik meccsen láthattuk. A negyediken elszenvedett 4-1-es vereséget követően Sullivan sok ponton változtatott, és ezek a húzások mind bejöttek, ennek is volt köszönhető a 6-0-s diadal. A ManGamesLost kimutatása alapján az alapszakasz végére a Pittsburgh volt a hetedik a sérülések által leginkább sújtott csapatok sorában. A szakvezetés azonban olyan kulcsfontosságú hokisok pótlását oldotta meg, mint Kris Letang, és rövid időre még Crosbyt is sikerült eredményesen helyettesíteni.

A döntőben arra is fény derült, hogy ezt a játékot hosszú távon nem lehet világszinten is elitnek számító centerek nélkül játszani. Crosby és Malkin kivételes párost alkotnak, remekül egészítik ki egymást jégen és azon kívül egyaránt. Három Stanley Kupát nyertek, és mindháromszor el is hozták a rájátszás legértékesebb játékosának járó Conn Smythe-trófeát. 2009-ben Malkin kapta, tavaly Crosby, és bár a kanadai tabella élén ismét Malkin végzett, a döntőben mutatott extraklasszis teljesítménye alapján megkérdőjelezhetetlen volt, hogy idén is Crosbyé legyen az elismerés. A Pens csapatkapitánya olyan örökséget kezdett felépíteni, amihez csak a tulajdonosé, Mario Lemieux-é hasonlítható. Ez nem akármi, hiszen kevés olyan legendás alakja van egy városnak, mint Lemieux Pittsburghnek.

Ő 1984-ben érkezett Pittsburghbe, később közel két évtizeden keresztül volt a csapat kapitánya, két Stanley Kupát nyert, hogy később megmentőként térjen vissza. Először 1998-ban, amikor a klub felé fennálló 32,5 millió dolláros bértartozását tulajdonrésszé konvertálta, majd 1999-ben segített további befektetőt találni, akivel teljes mértékben átvették az irányítást. A pénzügyi gondokra ezzel együtt sem sikerült hamar megoldást találni, még a kétezres évek közepén is felmerült a csapat Kansas Citybe költözése. Végül csak a Consol Energy Center felépítésével sikerült a városban tartani a franchise-t. Nem csoda tehát, ha Pittsburghben úton-útfélen Lemieux lenyomataiba botlunk, hol egy szobor, hol egy óriásplakát formájában, de az egészségügyi és szociális szervezetek is rengeteget köszönhetnek alapítványának. Crosby ehhez teheti hozzá most a magáét.

Visszatérve a döntőre, lehetetlen csapategységenként elemezni a siker okait. Mindenki hozzátette a magáét, az olyan nagy öregek, mint a korábbiakban sokat kritizált Marc-André Fleury, vagy ha háromgyerekes hokisapuka, Matt Cullen csakúgy, mint a rutintalan fiatalok: a meccs-száma alapján még mindig újoncnak számító Matt Murray, aki 93%-kal védett a döntőben, vagy Jake Guentzel, aki megint csak romba döntött jó pár újoncrekordot a csatároknál.

Amire megtanított minket ez a döntő, az az, hogy ha klasszis centerek nélkül nem is, kevesebb lövésszámmal igenis lehet Stanley Kupát nyerni. Az idei Pittsburgh személyi állományát tekintve nem sokban különbözött a tavalyitól, a 22 éves Jake Guentzelt leszámítva, játékban azonban annál inkább. Tavaly Malkinék szinte lelőtték a pályáról a nyugati bajnok San José Sharkst, idén viszont majdnem minden mérkőzésen alulmaradtak ebben a mutatóban a Nashville-lel szemben. A számok nyelvén ez azt jelenti, hogy a 2016-os döntőben az összes kapura lövés 60%-a pittsburghi ütőről érkezett, míg idén ez az arány mindössze 45% volt. Az elmúlt 12 évben csak egy csapat tudott ilyen alacsony lövésszámmal bajnokságot nyerni: 2006-ban a Carolina Hurricanes.

Két dolgot érdemes ezzel kapcsolatban kiemelni. Egyrészt ezért jutott fontos szerep a centereknek, ugyanis a szignifikánsan kevesebb lövés ellenére a kapu előtti igazán veszélyes területekről a pittsburghieké volt az előny. Oda csakis olyan szintű játékosok kiemelkedő teljesítményével tudnak keveredni, mint Crosby és Malkin. A másik faktor a szerencse, és a nashville-i szurkolók számára ez lehet az igazán fájó. Murray korát meghazudtoló magabiztossággal védett, de az kétségtelen, hogy ha a kritikus pillanatban nem szegődik a szerencse a pittsburghiek mellé, még menne a sorozat, vagy már a Predators első címéhez írnánk laudációt.

Ez a Penguins tehát egyvalamit nagyon tudott, sokkal jobban, mint bárki más: mégpedig győzni. A csapat a döntő első meccsén, 3-0-s vezetése birtokában valósággal összeomlott, a 60-ból közel 40 percen keresztül képtelen volt kapura lőni, majd az ellenfél egyenlítése után az első kapura lövéséből visszavette a vezetést 22 éves újonca révén, három perccel a rendes játékidő vége előtt. Ez volt az idei Pittsburgh. A legfontosabb pillanatokban volt a legerősebb, akkor mindig demonstratívan jelezte, hogy lehetetlen megroppantani. És ezen dőlt el a párharc.

Adódik a kérdés, hogyan tovább. A 2010-es évtizedben majd minden bajnoki cím után azt firtatták a szakírók, hogy vajon képes-e az aktuális bajnokcsapat dinasztikus fölényre szert tenni a fizetési plafon korában. Meglepő, de az elmúlt tíz évben csak egyszer fordult elő, hogy a Chicago, Los Angeles, Pittsburgh alkotta trió valamely tagja ne jutott volna be a döntőbe. Három bajnoki címével az idei évig egyértelműen a Blackhawks volt a dinasztikus cím birtokosa. Most már a Pens is háromnál jár, és ha vetünk egy pillantást a csapat szerkezetére, felmerül a kérdés, hogyan NEM fog folytatódni a hagyomány.

A csapat magja adott: Malkin, Kessel és Kris Letang szerződése 2022-ben jár le, Crosbyé 2025-ben. Ők négyen 32 millió dollárnál is többet fogyasztanak el a bérkeretből, de mellettük ott vannak a fiatalok: Jake Guentzel, Bryan Rust, Tom Kühnhackl, Scott Wilson és Carter Rowney egyike sem fog 750 ezer dollárt keresni jövőre. Marc-André Fleuryt feltehetően elviszi a Las Vegas, vagy más módon esik a bővítési draft áldozatává, de Matt Murray még három évig biztosan a csapat rendelkezésére áll: négymillió dollár alatti fizetésének ár/érték aránya az egyik legjobb a ligában. Persze vannak megoldandó házi feladatok, Nick Bonino ingyen igazolható center lesz a nyáron, akárcsak Trevor Daley és Ron Hainsey a védelemből, Conor Sheary, Brian Dumoulin és Justin Schultz szerződése is most jár le. De egyrészt a kétszeres bajnokcsapat mágnesként vonzza majd a játékosokat, másrészt így is van még 13 millió dollárnyi hely a plafon alatt, amihez hozzájöhet Fleury közel hatmillió dolláros bére. Ebbe Bonino aligha fog beleférni, de Sheary, Dumoulin és Schultz megtartására jó esély van. Melléjük kell találni egy 3. és egy 4. soros centert, plusz még egy hátvédet, és máris kész a csapat. Mindeközben az ellenfelek a keleti konferenciában sokkal nagyobb nehézségekkel szembesülnek. Várhatóan mindenki gyengülni fog, kivéve talán a Columbust és a Tampát.

A világ legerősebb és legkiegyenlítettebb ligájában persze nehezen megjósolhatók a dolgok, ráadásul a projektnek számos gyenge pontja is van. Ezek közül a legfontosabb Crosby egészsége. Ha a csapatkapitány még egyszer agyrázkódást szenved, aligha tudja folytatni a játékot, nélküle pedig máris nem ugyanaz lenne a csapat. Ha a Maple Leafs ilyen ütemben fejlődik, mint idén, újabb veszélyforrás lehet, bár 1-2 évig talán még nem szólnak bele a döntőbe jutásért folytatott küzdelmekbe. Szintén nagy kérdés, hogy az AHL-es farmcsapat, a Wilkes-Barre/Scranton Penguins továbbra is tudja-e szállítani azokat a játékosokat, akik képesek megállni a helyüket az NHL-ben. Közülük Derrick Pouliot lehet az egyik ilyen hátvéd. Őt 2012-ben az első kör 8. helyén draftolta a Pens, az utóbbi három évben 67 meccsen lépett pályára a nagyok között, de megragadnia nem sikerült.

Összességében kivételes teljesítményeket láttunk kivételes képességű játékosoktól az idei Penguinsben, akik a vízhordókat is magukkal tudták ragadni, így a legfontosabb pillanatokban extázisban játszott az egész csapat. Öröm volt nézni a játékukat, megérdemelten vitték el a Stanley Kupát. A mesék dramaturgiájából már csak egy csúnya és gonosz ellenfél hiányzott. Ezzel szemben az embernek vérzett a szíve ezért a Nashville-ért, lehetetlen volt nem drukkolni nekik is. Akik a lehető legkomolyabb kihívás elé állították a világ legjobb csapatát. Crosbyék ellen idén nem volt orvosság, meglátjuk, jövőre sikerül-e valakinek megállítani őket. Máris alig várjuk.