A csapat fejlődésének mostani iránya nagyon jó

Amiben a legjobbak akarunk lenni, az a hatékonyság ? mondja Azari Zsolt. Sorozatunkban ezúttal a DAB elnökével értékeltük a szezont és tekintettünk előre.

“Elég nagy traumából álltunk fel az elmúlt két évben ? kezdte blogunknak Azari Zsolt, a Dunaújvárosi Acélbikák klubelnöke. ? Elvesztettük a főszponzorunkat, ami miatt pénzügyileg a korábbiaknál jóval nehezebb helyzetbe kerültünk. Ehhez képest nagyon elégedett vagyok az elmúlt idényünkkel. Úgy érzem, a meglevő lehetőségeinket majdnem maximálisan kihasználtuk. Persze voltak hibák is, amelyek miatt maradt bennünk kis hiányérzet is a szezonnal kapcsolatban.

Néhány kritikus mérkőzést azért buktunk el, mert nem figyeltünk oda eléggé. Éppen én voltam az, aki arról beszéltem egy interjúban, hogy ebben a szezonban egészen apró dolgokon dőlhetnek el fontos kérdések. Talán nem kell ecsetelnem, mekkora különbség az, ha egy csapat a 6 helyen végez, vagy bejut az elődöntőbe, és végül például negyedik lesz. Gyakran hajszálnyi dolgokon múlik ez. Az utolsó négy fordulóban buktuk el azt a 3 pontot, ami véül ahhoz hiányzott, hogy az alapszakaszban ne hatodikak, hanem negyedikek legyünk. Kevés kellett volna a sikerhez. Azt nem nagyon kell ecsetelnem, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy a legjobb nyolc csapat között pályaelőnnyel, a negyedik helyről van, csak a hatodikról kezdjük a rájátszást. Hogy ez nem sikerült, azt csak magunknak köszönhetjük.

Ugyanakkor a rájátszásban szenzációs párharcot vívtunk az újpestiekkel, nem álltunk messze a továbbjutástól. Nagyon büszkék vagyunk az ott nyújtott teljesítményünkre. A hetedik, mindent eldöntő összecsapásra sikerült is megtöltenünk az ellenféllel közösen a Megyeri úti csarnokot, amire már nagyon régen volt példa. Az a mérkőzés is méltó volt az egész negyeddöntőhöz, a hosszabbítás legutolsó percében dőlt el a továbbjutás az ellenfél javára. Ennek ellenére nagy élmény volt, hogy a mérkőzés végén az egész csarnok felállva tapsolt, és úgy érzem, nemcsak a saját csapatát tapsolta meg a két tábor, hanem az izgalmat, a látványt, a küzdelmet, a két csapat közös teljesítményét ismerték el.

A szezon végén úgy döntöttünk, az összességében jó szereplés ellenére is új edzőt keresünk Heikki Malkia helyére. Véleményem szerint az edző teljesítményét nem lehet leszűkíteni kizárólag csak az általa vezetett csapat eredményeire. Sokat beszélgettünk a játékosokkal arról, hogy milyennek képzelnének el egy ideális szakvezetőt. Olyan edzőt szerettünk volna, aki igazán nekünk való. Fiatal, agilis, értelmes, megértő, emberileg is vezető szerepre való szakvezetőben gondolkodtunk. Úgy érezzük, David Musial személyében ilyen vezetőedzőt sikerült találnunk.

Fotó: Mudra László

A csapat fejlődésének mostani iránya azt gondolom, nagyon jó. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem lenne min dolgoznunk. Jó irányban indultunk el, és ha tudjuk ezt tartani, újra lehetnek majd nagy sikereink. Az elmúlt két évben nem a miénk volt a legnagyobb költségvetésű csapat, és ez a következő idényben sem lesz másként. Amiben viszont a legjobbak akarunk lenni, az a hatékonyság. Mi akarjuk a leghatékonyabban felhasználni a rendelkezésünkre álló összeget. Azt akarjuk, hogy a játékosaink fejlődjenek. Jó játékosokat akarunk nevelni. Megmutatni nekik, mit szeretnénk látni a jégen. Természetesen az eredményességben is szeretnénk előre lépni, elődöntőbe akarunk jutni a végén.

Ami a ligát illeti, ott kézzel fogható a fejlődés. A döntéseinkben, amelyek meghatározzák a liga jövőjét, nagyon fontos az ösztönösség és a tudatosság közötti arány. Azt szeretném, és abban látom a fejlődés zálogát, ha a tudatosság erősödne, miközben természetesen nem nélkülözhetjük az ösztönös elemeket sem. A tudatosság erősítéséhez viszont szükség lenne arra, hogy jobban megalapozzuk a döntéseinket.

Régóta és folyamatosan mondom, hogy a papírmunkában vagyunk a leggyengébbek. Meg kellene alapozni előterjesztésekkel, termékeny vitákkal a döntéseinket. Hogy olykor indulatosan vitázunk, az is belefér ebbe, hiszen a nézeteinket ütköztetni kell. Jelenleg az a helyzet, hogy nincsenek szakmai elemzések, amelyek előkészítenék a döntéseket. Nincsenek vitafórumok sem. Évek óta tervezzük, hogy egy hétvégét eltöltünk együtt, és ott megpróbálunk irányt szabni a közös ligánknak. de ez mindig elmarad. Pedig az érvekkel alapuló viták nagyon fontosak.

A ligaüléseken először mindenki indulatból érvel, aztán mire elérkezhetnénk odáig, hogy megfontolnánk a másik mondandóját, elgondolkodhatnánk egymás érvein, már mennünk kell tovább. Sok mindent el lehet olvasni könyvekből, cikkekből, van rengeteg külföldi tapasztalat. Ám azok egy az egyben nem alkalmazhatók a mi viszonyainkra, hiszen minden országban más és más szabályok határozzák meg a környezetet. El kellene tehát jutnunk oda, hogy mások tapasztalataiból levonjuk a speciálisan magyar viszonyokra érvényes következtetéseket.

Olykor hiányoznak az elemzések is. Itt van például a honosítás vagy a légióskorlátozás kérdése. Az utóbbi években számos játékost honosítottunk, ám soha nem vizsgáltuk ennek az erkölcsi vagy a szakmai következményeit, azt, hogy mindez mennyit segített a magyar jégkorongnak. Pedig számos objektív statisztikai adatot vizsgálhatnánk, hogy eldöntsük, milyen mértékben használ ez nekünk. Például, hogy X vagy Y megkapta a magyar útlevelet, segített bejutni az A csoportba, és aztán mi történt.

Ugyanígy levegőben lóg a légiósok kérdése is. Most éppen 6 légióst engedünk, de ha valaki a 4 vagy a 8 légiós mellett érvel, és döntést kellene hoznunk, jó lenne, ha ehhez rendelkezésünkre állna némi segítség, ami elhelyezi az egész kérdéskört a sportszakmai környezetben. Ha tehát a döntés-előkészítésben sikerülne előrelépnünk, megalapozottabb döntéseket hoznunk, akkor véleményem szerint még határozottabban fejlődhetne a bajnokságunk.”