Kék vonalas nehéztüzérség Nashville-ben

Folytatják-e a pontok termelését a Predators hátvédjei, vagy minden erejüket felemészti majd, hogy megállítsák Crosbyékat?

Május 30-án kezdődik a Stanley Kupa döntője a címvédő Pittsburgh Penguins és a fennállása során először finalista Nashville Predators között. Felvezető sorozatunkat a hátvédek összehasonlításával folytatjuk.

Nem árulunk el nagy újdonságot, ha azt mondjuk, a Nashville védelme az offenzív tulajdonságokat figyelembe véve messze az NHL legjobbja. Talán nem az övék a legjobb játékos hátul, de ha mind a hatukat együttesen vesszük, ennek a fél tucat embernek nincs párja a ligában. A Roman Josi vezette alakulat már az alapszakaszban is számolatlanul termelte a pontokat. A hat legtöbb meccset felmutató hátvéd több mint 170 pontot rakott a közösbe, amiből a már említett svájci 49-et vállalt. A pontgyártó kedv a playoffban sem csökkent, az Ellis, Subban, Josi, Ekholm kvartett 16 meccsen 39 pontot gyűjtött, a meccsenként majdnem 2,5 pedig óriási szám. Jégidőt tekintve a négyes átlagban 50 percet tölt a pályán, ami nem hagyott sok lehetőséget az ellenfeleknek arra, hogy rácseréljenek az amúgy nem gyenge Y. Weber, Irwin duóra.

P. K. Subban teljesítményét érdemes alaposabban is szemügyre venni. A játékos offenzív potenciáljáról mindig ódákat zengtek. Ugyanakkor nem véletlenül nyomatékosította vezetőedzője az egyik meccse után, hogy ő a csapat legjobb védekező hátvédje. Bennfentes hírek szerint ebben szerepet játszhat az is, hogy porckorongsérvvel játszik idén, ezért a korábbiakhoz képest kevesebb figyelmet fordít a támadásokra, inkább a védekező és semleges zónákra összpontosít. S playoffban játszott szerepe jobban hasonlít a klasszikus hátvédekéhez: Jonathan Toewst, Vlagyimir Taraszenkót és Ryan Getzlafot egyaránt levette a pályáról. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy a három csatárfenomén 16 meccsen összesen három gólra volt képes. De nem csak a topjátékosok ellen védekezik feszesen Subban, Ekholmmal mindössze hat kapott gólnál voltak jégen egyenlő létszám mellett. A statisztikai mutatókból az is kiderül, hogy rengeteg korongért vívott csatát nyer a védekező és a támadó harmadban, és a passzai is kiemelkedően jó százalékban sikerülnek az említett két harmad területén. Összességében foghatják a fejüket Montrealban: ezek a mutatók a legnagyobb hátvédek közé emelik Subbant. Az alábbi grafikon ezeket foglalja össze egyetlen létszám mellett a csapattársaihoz viszonyítva. Érdemes az eredeti cikket is elolvasni, alapos elemzést készített Andrew Berkshire a Sportsnettől.

Hátrányként annyi mondható el a nashville-i védelemről, hogy túl sok lövést engedélyeznek az ellenfeleknek. A hat hátvédre meccsenként mindössze másfél blokk jut, ami azt jelenti, hogy Rinnének több munkája van, mint alapesetben bármelyik kapusnak. Peter Laviolette vezetőedző ennek ellenére eddig megtalálta a balanszt a támadás és a védekezés között, de ne feledjük, hogy most a címvédő a következő ellenfél, és ha Malkinék ugyanúgy 35-40 alakommal lőhetnek kapura meccsenként, mint az Anaheim, akkor aligha menti meg a hátvédeket Rinne.

Kevesen gondolták volna, hogy Kris Letang sérülését ilyen simán átvészeli a Pittsburgh védelme. Sőt még azt is elbírja, hogy meccsekre kidőljön Justin Schultz vagy Trevor Daley, Mark Streitet pedig ne is használja Mike Sullivan.

A Pens védelme ? Schultzot kivéve ? korántsem olyan ponterős, mint a Predatorsé. Az Edmontontól megszerzett bekk 10 pontot hozott eddig, tehát őt lehet tekinteni Letang helyettesének az idei rájátszásban. Schultz főleg emberelőnyben érzi magát elemében, összesen nyolc pontot szerzett fórban a kék vonalról. A semlegesítése korántsem lesz egyszerű feladat.

Messze a Pittsburghé a legjobb öt a négy elleni játék, így ha a bekket tudnák is semlegesíteni, akkor is ott maradna Crosby, Malkin vagy Kessel. Ha a trióra áll rá a Preds védelme, akkor a hátvéd léphet elő, ami rengeteg kellemetlen percet okozhat Rinnének. Schultz mellett elsősorban Olli Maatta vihet színt a Pittsburgh védekezésbe. A finn bekk a rájátszásban sokáig észrevétlen maradt, de az Ottawa elleni párharc során látványosan javult a teljesítménye, így Sullivannek van módja Schultzot tehermentesíteni.

Ha már szóba került a tehermentesítés, akkor látszik, hogy a bajnoknak sokkal hosszabb a padja, mint az ellenfelének. A hat hátvéd között jobban eloszlik a jégidő, átlagban 19-22 percet töltenek a pályán, nincsenek annyira járatva, fizikálisan biztosan jobban bírhatják a gyűrődést, mint Josiék. Ezzel azonban mindent jót el is mondtuk a bajnok defenzív egységéről. A Pittsburgh védelme nem tud úgy kompenzálni, mint a Preds a második oldalon. A pittsburghi védőknek a támadásbeli hiányosságok mellett tényleg csak a védekezéssel kellene törődni, ezzel szemben messze az ő kapujukra megy a legtöbb lövés. Bátran kijelenthető, hogy a Pens védelme simán átjátszható, és nem a védőkön múlt egy-egy győzelem, hanem Fleury és Murray kapusok fantasztikus teljesítményén.

Összességében elmondható: a védelem és a hátvédek abszolút a Nashville javára billenthetik a párharc kimenetelét. Egyszerűen minden tekintetben jobbak. A nagy kérdés az, hogy a Pens csatárai valóban nagyobb feladat elé tudják-e állítani a Preds védelmét, mint eddigi ellenfeleik, és ha igen, arra hogyan reagálnak Ekholmék. Malkin, Crosby és Kessel formáját elnézve az első kérdésre minden bizonnyal igen a válasz. A második kérdés összetettebb. Hiába van a Nashville-nek négy olyan hátvédje, amilyenből a legjobb csapatokban is egy vagy maximum kettő található, egyikük sem a fizikai játékáról híres, mind a négyen “játsszák” a hokit. Ez a Pittsburgh kreatív támadóinak könnyebbséget jelenthet, hiszen az eddigieknél kevesebb testi megpróbáltatásra számíthatnak. De ez kétélű fegyver, mert minden eddigi védelemnél sokkal aktívabb hátvédekre kell számítaniuk támadásban, akik legalább olyan jól bánnak a koronggal, mint a liga elitjéhez tartozó csatárok. A párharc legérdekesebb része a két egység egymásnak feszülése lesz, ki mennyire képes semlegesíteni a másikat, és hogy meccsek között milyen változtatásokat eszközölnek harcmodorban, taktikában, játékstílusban.