Spiller Goalie Mitől más a német hoki?

Spiller István az év eleje óta dolgozik Münchenben. A szakkommentátor-kapusedző összefoglalta blogunknak eddigi tapasztalatait.

Az EHC Red Bull München kötelékében döntő részben a kapusok képzésével foglalkozom, de besegítek az U12-es, 14-es, 16-os és 19-es csapatok mindennapjaiba, utazom is velük szükség esetén. Mindig is szerettem volna a lehető legjobban megismerni a közeget, amely befogadott engem és 2002-es születésű kapus fiamat. Érdekel, mitől más a német hoki, hiszen jelenleg is vannak világsztárjai, akik az NHL-ben játszanak, és nem kiegészítő emberek. Mit csinálnak  a németek másként, mint mi, magyarok? Szó sincs arról, hogy kritikákat fogalmaznék meg a jelenlegi magyar utánpótlás-nevelési rendszerrel kapcsoltban, egyszerűen csak szeretném bemutatni a német szisztémát.

Egy klasszikus összehasonlítás eleve sántítana, hiszen egy 80 milliós országot nem lehet összehasonlítani egy 10 millióssal. Németországban közel hatszor többen jégkorongoznak, mint Magyarországon. Így a bajnoki rendszer is más. Felsorolásom sem fontossági sorrenden alapul. Elöljáróban kiemelem: az iskolai nevelésre mindig is odafigyeltünk a családban, ami egybecseng a Németországban tapasztaltakkal, és nagyon tetszik.

Azonnal szemet szúrt, hogy bajnoki mérkőzéseket szinte kizárólag hétvégén rendeznek. Magyarországon az egymást követő korcsoportoknak a feljátszások miatt külön napokon vannak fordulóik, és sok bajnoki esik hétköznapra. Németországban elv, hogy a nagy számok törvénye alapján minden csapatból jó, ha egy-két igazi tehetségből lesz profi. Így akik elhanyagolják a sulit, kevesebbet tanulnak, a saját szintjükhöz képest a hoki miatt gyengébb sulit választanak, azok nagyon nehezen indulnak el később a nagybetűs életben, ha nem lesz belőlük hivatásos jégkorongozó. De az is kérdés, hogy hivatásos játékosként keres-e annyi pénzt, hogy abból elkezdhessen egy normális életet, és gondolhasson arra, hogy leválik a szülői pénztárcáról, úgy, hogy a családalapítás is járhasson a fejében.

Tehát a legfontosabb, hogy a hoki ne ütközzön az iskolával. Így csak rendkívüli esetben lehet hétköznap játszani. Péntek délután-este már lehet, de akkor is csak 100 kilométeren belül. Amennyiben egy csapat több mint 300 kilométerre utazik, akkor már ott alvós a történet. Indulás szombat reggel, délután-este meccs, vasárnap délelőtt újabb meccs ugyanott, és haza. A fiam legmesszebbi meccse 600 kilométerre volt Münchentől. Január elején költöztünk ki, és a hoki miatt egyetlen napot hiányzott a suliból, azt is a villachi nemzetközi Rookie Cup miatt. Magyarországon szeptembertől december végéig majdnem 15-öt ? klubelfoglaltság és korosztályos válogatott összetartás miatt. Az egy- vagy kéthetes iskolai szünetben sincs tétmérkőzés Németországban. Az irány fontos: a hoki támogatja a sulit, és nem a sulit kérjük mindig, hogy támogassa a tanuló hokiskarrierjét.

A másik szempont, hogy egy adott korosztályban miként osztják be a csapatokat. Itthon és ott is erősorrend van, ám a németeknél a nagy távolságok miatt területi alapú beosztás is. Németországban több kisebb, maximum 8-12 csapatos divíziókra bontják a közel 60-70 csapatot korosztályonként. Magyarországon most a 12-es a bűvös szám. Németországban döntő részben tartományi szinten megvívott selejtezők után darabokra szedik a mezőnyt.

Az első két szint a Bundesliga, az országos bajnokság, a többiek tartományi szinten folytatják. Azaz a hosszú utazásokat kiiktatták a rendszerből alsóbb szinten. A felső két osztály eltérő erejű. A felső nyolcas nagyon erős, innen az első hat jut be az országos nyolcas döntőbe, a második csoport 12 csapatos, innen a legjobb kettő. Azaz az országos döntő nyolccsapatos.

Ezzel el is dőlt, hogy az adott divízióban közel azonos képességű csapatok játszanak, így nagyon ritka, amikor egy meccs sima, mondjuk minimum 4-5 gól a különbség. Nálunk nem így néz ki. Magyarországon előfordul, hogy az adott csoport legjobbja két számjegyű különbséggel nyer a vele azonos csoportban küzdő ellen. A fiamat január közepe óta 16 meccsre nevezték, 13-szor védett, ebből 11-szer olyan meccsen, amikor vagy hosszabbítás volt, vagy egy-két gól volt a különbség. Azaz végig kell figyelnie neki és a társainak is.

Magyarországon a korosztály legjobbjai döntő részben néhány csapatban koncentrálódnak. Elsősorban a Fehérvár és a MAC a két célpont, de vannak más csapatok is, pl. az UTE, ahol egy-egy évfolyam legjobbjai szerepelnek. Németországban egy klub már örül annak, ha egy vagy két játékost ad a válogatottba. Így amikor nemzetközi szünet van, akkor sincs bajnoki leállás. Persze ha érkezik halasztási kérelem, elfogadják, de ez ritka.

Néhány hete ért véget az ifjúsági divízió 1/A-s vb, és a németek elleni mérkőzést ? amely meghatározta a magyar kiesést ? a kollégákkal követtük. Reméltem, hogy megverjük a németeket. Úgy lett 10-0 oda, hogy az első harmad már 5-0 volt. A német csapatba a Köln adta a legtöbb játékost, szám szerint ötöt, de így is tíz klubból rakták össze a teljes keretet. A magyar keretet hétből, de a Fehérvár, a MAC és az Újpest összesen 18 játékossal képviseltette magát. Erre utaltam a koncentrálódással. Ez a három csapat a magyar bajnokságban szoros meccseket vív egymással, de a többiekkel nem. Ezért kell elmenni határokon átnyúló bajnokságokba ? csak kérdés, hogy az mennyire iskolabarát szisztéma.

A már említett Rookie Cupon a Fehérvár 8-3-ra verte a Münchent. A magyar bajnok verje is a német 12. helyezettet. Ezen a szinten a Fehérvár sok válogatott hokist ad, az EHC egyet-kettőt. Klubszinten az első három magyar klub van olyan erős, hogy a Bundesligában beférjen a legjobb hatba-nyolcba, ám amikor egy egész válogatott jön szembe, a magyar szelekció már nem lesz sokkal erősebb, mint a mondjuk a Fehérvár, de a német válogatott durván erősebb, mint a München.

Eddig az iskolai támogatást és a bajnoki rendszert feszegettük. Előbbihez tartozik, hogy ha egy gyereket a csapat elutaztat a mérkőzésre, játszatja is. A gyerek nem csak a padot koptatja. Nem azért nevezik, hogy legyen meg a létszám, különben büntetést ró ki a szövetség. Ha két kapussal utazunk, akkor is véd mindkettő, kétmeccses túránál 1-1 meccset. Ha utazott, de nem messzire, és nem játszott, a következő meccsen biztos jégen lesz.

Attól mindig a fejemet fogtam, bántott is, ha egy magyar csapat elutazik hétköznap vidékre, a gyerek kap kikérőt, eljön a suliból, elutazik, de nem játszik. Megjön a csapat éjfélkor, a szülő érte megy, és másnap a suliba megint nem megy a gyerek, vagy csak késve. Sem nem tanult, sem nem játszott, agyrém.

Az edzéseken hetente kétszer egyéni képzések is vannak. A Münchennél hétfőn kapusedzés van minden korosztálynál, és ezzel párhuzamosan a mezőnyjátékosoknak egyéni edzés. 2-3-4 gyerekkel foglalkozik egy edző csoportos bontásokban. Szerdán szintén. U12-től fölfelé minden edzésen ? ismétlem: minden edzésen ? kapok 15-20 percet, hogy a kapusokkal dolgozhassak. Eleve úgy állítjuk össze a napi edzést az adott korosztályi vezetőedzővel.

Hétköznap van egy szünnap, ekkor rendszerint otthon játszik a bajnoki címét sikeresen megvédő Red Bull München, arra ingyen bemehetünk. Hétvégén egyik nap meccs. Ha ott alvós a túra, azaz két meccs van, a következő hétvége szabad! Ez családbarát.

Magyarországon a meccsszám már rendben van, de véleményem szerint szorosabbá kell tenni az összecsapásokat. Több magyar edzővel is napi szinten tartom a kapcsolatot, ők is ezen az állásponton vannak. Nálam a hétköznapi utazások és az elutaztatott gyerekek szerepeltetése is sarkalatos pont. Ha nem játszik, ne utazzon. Végezetül annyit, hogy a magyar sajátosságok miatt több minden nem vehető át a németektől, de törekedni kell arra, hogy izgalmasabb meccseket rendezzenek a bajnokságban, és a gyerekek tanulása ne sérüljön.

Hajrá Magyar Hoki!