• • Beharangozó
  • Tudósítás
  • Nyilatkozatok
  • Táblázat
  • Hozzászólások

Aki csütörtöki meccsünkön nyerni tud, még feljuthat

Ez a magyar válogatottra éppúgy igaz, mint az egyelőre egy ponttal jobban álló lengyelre.

A szerdai kazah–ukránon kiderült, hogy a házigazda Ukrajna búcsúzik a divízió 1/A-tól ebben az évben, így mostantól felszabadultan nézhetünk előre. Bármilyen hihetetlen ugyanis, még a magyar és a lengyel válogatott is lehet feljutó a világbajnokságon. Ehhez nem kell más, mint hogy Dél-Korea az Ausztria elleni mérkőzését is hozva jusson fel az elitbe. Ha ez megvan, akkor a lengyel–magyar győztese a vesztes közreműködésével az elitbe juthat. Leegyszerűsítve: aki csütörtökön rendes játékidőben nyer, majd a másik hátralevő meccsét is hozza 3 ponttal, abban az esetben örülhet, ha a mai a vesztes is győz ötödik találkozóján. A lengyelek számára más út is van még a csoportgyőzelemig is, de ebben ne merüljünk el, koncentráljunk a csütörtöki feladatunkra.

Ötvennegyedszer csap össze a két válogatott, amelyek 1998 óta rendszeres edzőpartnerei és vb-ellenfelei egymásnak. Az azóta eltelt 19 évben 34 meccset vívtunk, csak 2002-ben és 2009-ben nem volt magyar–lengyel ez alatt az időszak alatt. Eddig 17 magyar és 30 lengyel győzelem született 6 döntetlen mellett, és a magyar győzelmek túlnyomó része, egészen pontosan 14,  2006 áprilisa óta gyűlt össze. Előtte évtizedeken keresztül magasan a miénk fölött volt a lengyel hoki. Annyira, hogy a lengyel azon 8 válogatott egyike, amely sosem járt a B csoport (illetve a divízió 1) alatt. A magyar hoki a 2000-es évtized derekán került hajszállal a lengyel fölé, mi azóta kétszer is megjártuk az elitet, míg ők az átszervezést követően hosszabb időre a divízió 1/B-ben ragadtak.

A két válogatott az utóbbi két évtized 34 mérkőzéseinek nagy részén szoros csatákat vívott. Lengyel részről két 6-1-es, magyar részről egy 6-0-s győzelem a legfölényesebb siker, ugyanakkor ebben az időszakban összejött 3 döntetlen, 2 túlórás meccs, illetve 20 olyan összecsapás, amikor egy- vagy kétgólos siker született. 2013 februárja, a tychyi EIHC-torna óta 9 mérkőzésünk volt, a győzelmek aránya 6-3 ide, ezek közül egyet-egyet nyert mindkét csapat ráadásban, és a 9-ből 7-szer egyetlen gól döntött, kétszer pedig kettő.

Ha a hagyományokat és az újkeletű tendenciákat nézzük, akkor rendkívül szoros meccsre számíthatunk. A kiegyenlített erőviszonyok klubszinten is megjelentek, az elmúlt években viszonylag gyakori volt a lengyel és magyar csapatok felkészülési meccsei mellett az is, hogy a Kontinentális Kupában összecsaptak, és itt is váltakozó sikerrel szerepeltek.

Fotó: Mudra László (MJSZ)

Ami a válogatottjaink legutóbbi tétmeccseit illeti, ezek közül a két legutóbbit érdemes felidézni. Ezekre nyilván mindenki emlékszik. 2015 áprilisában Krakkóban egy üres kapus Szirányi-góllal 2-1-re nyertünk, és Szapporo után ismét feljutottunk az A csoportba. Majd alig kilenc hónappal később, 2016 februárjában Budapesten játszottunk ismét döntő meccset a lengyelekkel olimpiai selejtezőn. Ez a találkozó 65 perc játék után is 0-0-ra állt, így büntetők döntöttek, melyek végén a lengyelek örülhettek. Ebből is látszik, hogy közös történelmünk jelen szakaszának tükrében csütörtök délután is bármi megtörténhet.

A lengyel válogatott magja a hazai bajnokságból került ki, ám az igazi húzóemberei jórészt légiósok. A 93,1 százalékon álló és a kazahok ellen szenzációs teljesítményt nyújtó Odrobny kapus például a brit profiligából érkezett. A támadók közül egyelőre egyetlen lengyel sincs a pontlisra élmezőnyében, hiszen csak 4 gólt szereztek, de vannak ismerőseink, akikre külön is érdemes figyelni: Aron Chmielewski a cseh Ocelari Trinec játékosa, Patrik Wronka az EBEL-es Znojmóé, miközben sokan mások is képesek találkozót9 eldöntő megmozdulásokra.

Az ukrán házigazdák által túlgondolt beosztás szeszélye folytán mindkét csapat pihenten érkezik a csatába, így pöröghetnek a lábak. Azon a két meccsünkön, amelyeken pihenten léptünk pályára, magas tempót diktáltunk, és hosszú időn keresztül mi határoztuk meg a játék képét, ami korábban nem volt jellemző ránk. Hogy nyerni tudjunk, a lehetséges fölényünket gólra, gólokra is kellene váltanunk. Nem lesz egyszerű. Jó kapusteljesítményeket láttunk eddig a lengyeleknél, miközben mi továbbra is bőkezűen szórjuk el helyzeteinket. Szerencsére a lengyelek ebben alul tudnak múlni bennünket. Érdekesség, hogy a tornán eddig a miénk a leghatékonyabb emberelőnyös játék 25%-kal, viszont a lengyelek védekeztek a legjobban hátrányban, még nem is kaptak így gólt. A legfontosabb az lenne, hogy végre felszabadultan tudjunk játszani, kerüljenek le a béklyók a lelkekről, amelyek miatt a helyzeteink nagy részét elpackáztuk.

Szétcsúszott a magyar válogatott, átütő erő nélküli támadójátékot nyújtott. Így nem lehet meccset nyerni a divízió 1/A-ban sem.

Nem hozta el az első harmad a várt feltámadást. Hiába kaptunk egymás után három emberelőnyt, felállni is alig sikerült, igazi helyzetet talán egyet alakítottunk ki. Igyekeztünk szaporázni az iramot, de megint sok hiba csúszott a játékunkba, emiatt nem tudtunk korszerű támadásokat építeni. Szerencsére ellenfelünk sem mutatott igazi modern hokit, mintha kicsit tartottak volna tőlünk, emiatt kiegyenlített első harmadot hoztunk le. Bálizs Bence tartást adott a védelemnek, a látottak alapján tökéletes eredményt hozott az első húsz perc.

Sajnos a második maga volt a csőd. Támadgattunk, de nem elég jól, és előbb kontrából, majd emberelőnyből kaptunk gyors lerohanást. Galant és Malasinski nem hibázott, mire eszméltünk volna, 0-2 állt a táblán. 50 másodperc alatt széttörni látszott minden hiú ábránd: mindkét gólt a 26. percben kaptunk. Ekkor időnk még lett volna fordítani a világ kerekén, de erőnk és képességünk már nem volt. Ez a húsz perc az egész kijevi vébénk kvintesszenciája volt. Igazán jó magyar akció, jelenet, összjáték és megmozdulás nélkül ment le két harmad. Ellenfelünk strukturált védekezése elég volt a biztos vezetéshez. De maradt még egy harmad remény.

Ám ekkor sem sikerült megmutatnunk, hogy a nullánál több pont jár nekünk ezen a mérkőzésen. Torokszorító volt nézni, ahogy a lengyelek energiatakarékos műszakokkal védekeztek minket nullára, ahogy honosított első soros csatárunk a jégen fekvő kapust is telibe lőtte, ahelyett, hogy megemelte volna a korongot, ahogy egyetlen felépített akciót nem tudtunk vezetni. Csak azért nem kaptunk még nagyobb pofont, mert egy közepes teljesítményt nyújtó ellenfelet juttattunk az A csoport közelébe.

Ahogy az egész világbajnokság, úgy ez a meccs is csalódást keltő volt. Emberemlékezet óta először fordult elő, hogy egy vesztes mérkőzést követően a magyar szurkolótábor nem énekelte el a himnuszt a válogatottnak. Jelzés értékű találkozó volt ez, sok szempontból. Boldogok lehetünk, hogy nem kell a kieséstől tartanunk az utolsó napon.

Fotó: Fényes Gábor (MJSZ)

Önkritikus magyar nyilatkozatok a csütörtöki, lengyelek elleni vereség után.

Majoross Gergely (edző, Magyarország): “Jól kezdtük a meccset, az első harmadban több komoly helyzetünk is volt, uraltuk a játékot, de gólt nem tudtunk szerezni. Nem tudtuk folytatni a korábbi játékunkat, az ellenfelünk pedig kihasználta a helyzeteit. Lengyelországgal mindig szoros küzdelmet vívunk ez is egy ilyen volt, amit sajnos ők nyertek meg.”

Magosi Bálint (csatár, Magyarország): “Nagyon csalódott vagyok, sajnos az egész világbajnokság nem úgy alakul, ahogy azt szeretnénk. Magamban is csalódtam, mert kétszer kiállítottak. Nagyon nehéz ez után a meccs után nyilatkozni, reméljük, Kazahsztán ellen ki tudjuk szolgálni a közönségünket, mert nagyon megérdemlik, még mindig énekelnek egy ilyen mérkőzés után is. Elképesztően buzdítanak minket, de sajnos azt érzem, hogy ezzel a játékkal nem jó úton járunk.”

Nagy Krisztián (csatár, Magyarország): ”Nem lőttünk gólt, így meg nem lehet meccset nyerni, röviden ez a véleményem. Hiába lövünk kapura, ha a lövések nem mennek be. Meg fogjuk videón nézni az elemzést, és ki fog derülni, miben hibáztunk. Kazahsztán ellen is nyilvánvalóan a győzelem a cél, mindent megteszünk, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból, meglátjuk ez mire lesz elég.”

Garát Zsombor (hátvéd, Magyarország): ”Nem küzdöttünk eléggé, senkire nem szabad mutogatni, sem a bírókra, sem a lengyelekre, sem az edzőkre, nekünk játékosoknak kell ezt a mezt felhúzni és azt érezni, hogy bármit megteszünk a győzelemért. A harmadik harmad előtt azt mondta Rich Chernomaz, hogy van egy választásunk: vagy kimegyünk és küzdünk közösen, akkor össze fog jönni a győzelem, vagy csináljuk azt, amit az első negyven percben. Sajnos nem tudtunk változtatni. Azt gondolom, hogy már az eddigiek alapján sem teljesítettünk úgy, ahogy azt a közönség megérdemli. Ők egyértelműen világbajnokok, mi pedig nem. Kazahsztán ellen ugyanolyan céllal fogunk nekivágni, mint bármelyik másik meccsnek. Összességében úgy gondolom, a feljutást megcélozva jöttünk Kijevbe, de az nem lehet úgy cél, hogy nem lépésről lépésre haladunk. Minden meccset meg kell nyerni, ez lesz a cél Kazahsztán ellen is.

Torbjorn Johannson (edző, Lengyelország): “Nagyon, nagyon kemény meccs volt, az első harmadban nem játszottunk jól, a második harmadban már jobb volt a játékunk, aminek meg is lett az eredménye. A záró játékrészben pedig tudtuk azt a játékot játszani, ami a győzelem megszerzéséhez kellett.”

(Forrás: MJSZ)

A magyar válogatott csütörtöki mérkőzésének legfontosabb jelenetei videón.