• • Beharangozó
  • Tudósítás
  • Nyilatkozatok
  • Táblázat
  • Hozzászólások

40 éve nem vertük az osztrákokat tétmeccsen

A kijevi divízió 1/A-s világbajnokságon minden meccs fontos a számunkra, de a hétfő esti különösen is az.

Főként azt követően, hogy Dél-Korea hatalmas meglepetésre legyőzte vasárnap este a csoport legjobbjának tartott Kazahsztánt. Persze ha a feljutást tekintjük feladatunknak, akkor Ausztriát így is, úgy is muszáj lett volna elintéznünk, tehát csak annyi változott, hogy szinte bizonyosan komoly tétje lesz az utolsó összecsapásunknak is pénteken. Legalábbis az egyik, de inkább mindkét csapat számára. Magyarország, mint mindenki tudja, kezdésként fordulatos találkozón múlta felül a házigazda Ukrajnát, Ausztria viszont bár helytállt, kikapott a kazahoktól, így nemigen hibázhat a továbbiakban. Nekünk ellenben az a dolgunk, hogy erre a hibázásra rákényszerítsük régi jó szomszédainkat.

Nem lesz könnyű dolgunk. Azért is, mert Ausztria jó csapat, és azért is, mert bár elismerésre méltó győzelmi szériában vagyunk épp ellenük, tétmeccsen azonban 40 éve nem nyertünk. Utolsó ilyen győzelmünket 1977-ben arattuk, akkor a tokiói B-csoportos világbajnokságon 7-4-re nyertünk. Három éve Gojangban közel álltunk a sikerhez, de végül a hosszabbításban ellenfelünk javára dőlt el a csata.

Ahogy a labdarúgásban, úgy a jégkorongban is – a történelmi kapcsolatok és a szomszédság okán – egyik tradicionális ellenfelünk az osztrák válogatott. 90 éve íródik közös hokitörténelmünk, amely 1927. január 24-én, a magyar válogatott első hivatalos mérkőzésén kezdődött. A bécsi Európa-bajnokságon Ordódy – Bethlen, Krempels, Lator, Minder, Oláh, Révay, Weiner összetételű válogatottunk 6-0 arányú vereséget szenvedett az osztrákoktól. Azóta még 44-szer találkoztunk velük, és ezeken a találkozókon jobbára mi maradtunk alul. Az osztrákok Románia, Dánia, Franciaország, Lengyelország, a már nem létező Jugoszlávia és Bulgária után a hetedik leggyakoribb ellenfeleink.

Az 1927-es debütálást követően többször is hosszabb szünet állt be a kapcsolatokban. 1933 és 1946, 1947 és 1959, majd 1985 és 2009 között egyetlen alkalommal sem játszottunk. Olykor a politika volt ebben a ludas, de a legutóbbi hosszú pauza alapvetően azért történt, mert egyszerűen nem volt azonos súlycsoportban a két válogatott. A legújabb kori kapcsolatok felvételére 2009. május 1-jén, a kloteni Kolping Arénában került sor, az A-csoportos világbajnokságon. Akkor 6-0-ra kaptunk ki, hogy kéz a kézben búcsúzzunk a világbajnokságtól, hiszen a védett németek nem eshettek ki, hiába előzte meg őket Ausztria. Azóta ismét rendszeresek a randevúk, csak 2013-ban nem játszott egymással a két válogatott, de 2010-ben például háromszor is.

A rendszeres osztrák győzelmeket időről időre megszakította egy-egy magyar siker. A leghosszabb piros-fehér-piros széria 14 mérkőzésen át tartott, 1979-ben kezdődött, 2014-ben ért véget. Az utolja tájékán lehetett már érezni, hogy egyre közelebb kerülünk, hiszen 2014 áprilisában Budapesten, majd a gojangi világbajnokságon is csak túlórában tudtak győzni. “Egyáltalán nem vagyunk jobbak a magyar csapatnál” – nyilatkozta akkor Gojangban Manny Viveiros osztrák kapitány, és ezt az azóta lejátszott négy mérkőzésen be is bizonyítottuk, hiszen éppen négyes győzelmi szériában vagyunk. Természetesen mindannyian azt szeretnénk, hogy ez a történelmi sorozat még hosszabb legyen, ehhez hétfőn este Kijevben lehet megtenni az újabb lépést.

Fotó: Mudra László

Az osztrákok viszont arra készülnek, hogy napra pontosan három évvel a gojangi sikerük után megtörjék a magyar győzelmek sorát. Azt mondják, ismerik is a receptet, amely ehhez szükséges.

“Igazi derbi lesz a magyarok elleni mérkőzésünk, rendkívül kiélezett csatát várok – nyilatkozta Roger Bader, az osztrákok szövetségi kapitánya. – Remélem, hogy mi fogunk nyerni. Jól ismerjük a magyarokat, ők is jól ismernek bennünket. Nem tudjuk egymást nagy titkokkal meglepni. Nem olyan virtuózak a játékosaik, mint a kazahok, de vannak más erősségeik. Hárman is a svéd és a német élvonalból jönnek. Nagyon fontos lesz, hogy elkerüljük a kiállításokat, és rájuk tudjuk kényszeríteni a játékunkat. A kazahok ellen sok felesleges kiállítást szedtünk össze, pedig előre elmondták, hogy az ütővel történő szabálytalanságokat, amelyeket a hazai ligákban esetleg nem fújnak be, itt következetesen meg fogják büntetni. Szoros és kemény csatára számítunk, de készen állunk rá.”

“Egy ilyen tornán minden csapat ellen nehéz dolga van mindenkinek. Nem számít, hogy ki milyen ligából érkezik, az dönt, hogy ki mennyire áll készen a csatára” – mondta Thomas Raffl.

Konstantin Komarek szerint:”Az egyes játékosokat nézve a kazahok a legerősebbek, de talán éppen ezért nem voltak olyan jók a védekezésben. Bármi is lesz a vége, nagyon kemény küzdelem lesz.”

“A saját tempónkban kell játszanunk – mondta Martin Ulmer. – Nekünk kell foglalkoztatnunk az ellenfelet, és nem fordítva. A kazahok ellen ez sajnos nem sikerült, túl sok kiállítást szedtünk össze.”

A vb-újonc Alexander Rauchenwald úgy vélte, “egy ideig eltartott, mire megtaláltuk a ritmusunkat. Harmadról harmadra javultunk, szerintem rendben volt a játékom, de további javulást várok magamtól. A magyar csapat ismerős ellenfél számunkra. Nincsenek titkaik előttünk. Ha úgy játszunk, ahogy a felkészülés során, és a lábaink jobban mozognak, jó esélyeink lehetnek.”

Negyvenöt percig jobb csapatnak mutatta magát a magyar válogatott, de ez a meccs az utolsó harmadban dőlt el.

Komoly Bartalis-helyzettel kezdődött, majd Terbócs-kiállítással folytatódott a rangadó, és ekkor még csak fél percnél tartottunk. A magyar csatár kivette a történetből Viveirost, örülhettünk, hogy megúsztuk két perccel. Ahogy annak is, hogy kivédekeztük a hátrányt, noha az osztrákok kapuvasig jutottak közben. Nem védekeztük ki ellenben az első emberelőnyünket, Raffl korongot szerzett, meghúzta a bal oldalon, Wehrs mellől lőtt, bement. Szerencsére újabb előnyöket kaptunk, kétszer is mehettünk öt a három ellen, és egy másodperccel azután, hogy lejárt a második ilyen, Dansereau bevágta, kollégájához hasonlóan Starkbaum sem zárta tökéletesen a rövidet. Ezekben a percekben kicsit hektikus és pontatlan, de tempós játékot láttunk. Szerencsére mi nyugodtunk meg hamarabb, örömmel figyelhettük, ahogy sorra hozzuk el a bulikat, nyerjük a párharcokat, ráadásul lényegesen gyorsabbnak és elszántabbnak látszottunk ellenfelünknél. Ez újabb gólokat nem eredményezett, noha Dansereau mesterhármasig is juthatott volna, és Kóger ütőjében is benne volt a dupla. Benne is maradt ekkor. Lendületünket a hosszabb idő után kapott újabb kiállítás sem törte meg, miután lejárt, ott folytattuk, ahol előtte abbahagytuk. A kapura lövések közel egyenlő aránya húsz perc után nem tükrözte dominanciánkat.

A második harmadot néhány erőteljesebb támadással vezették fel az osztrákok, több területet és levegőt hagytunk nekik, de összességében nem tudtak élni vele. Sokkal folyamatosabb felvonás volt ez, egyetlen kiállítást sem volt okuk kiosztani a bíróknak, mind a két csapat fegyelmezetten tette a dolgát, játékmegszakítás is alig fordult elő. A felvonás utolsó részében megint megragadtuk a kezdeményezést, az osztrákok jó néhányszor csak tilosra tudtak menteni, erősebbnek tűntünk. Több remek lövést is megeresztettünk, Szirányi, Wehrs, Stipsicz is komoly bombákkal kínálta meg Starkbaumot, ám a rutinos hálóőr eszén egyikük sem bírt túljárni. A két legnagyobb helyzet azonban Galló és Bartalis előtt adódott. Előbbi maga szerzett korongot a támadóharmadban, a hosszút célozta, elakadt a kapus vállában, utóbbi egyedül lépett ki három tétova védő között, a lepkésben ért véget az akció. Természetesen az osztrákoknak is voltak lehetőségeik, nem tagadható, ám összességében változatlanul tudatos és felkészült magyar csapatot figyelhettünk meg, amelyet kimondottan jó volt nézni.

Az utolsó menet elején is tetszetős volt a játék képe, egészen addig, amíg Sarauert ki nem állították a 45. percben a támadóharmadban. Akkor még nem tudhattuk, hogy ez a momentum újraírja a sztorit. Az emberelőnyt ugyanis viszonylag rövid idő alatt kihaszálták az osztrákok Hofer révén, úgy, hogy Rajna kétszer védett nagyot, ám harmadjára bement. Innentől minden máshogyan alakult, mind addig. Még mielőtt felszívhattuk volna magunkat, a piros-fehérek sorozatos akciói nyomán újabb kiállítást kaptunk, amit megint gólra váltottak, 3-1-re módosítva az állást. Ausztria a kétgólos fór birtokában sokkal összeszedettebben kezdett hokizni, mi ezzel szemben tanácstalanná váltunk. Az összjátékunk jószerével megszűnt, nyomtunk, hasztalanul, miközben Rafflék a tökéletes védekezés mellett ügyes ellentámadásokat vezettek. Ha adódott lehetőségünk, egyéni megmozdulásoknak volt köszönhető. Bő hat perccel a vége előtt Hári csinálta meg magának a ziccert, a befejezés nem sikerült. Rich Chernomaz kockáztatott, az 57. percben lehozta Rajnát, de hiába mentünk hat emberrel, több gólt ezen az estén nem szerezhettünk. Szerencsére ők sem.

Ausztria ezzel szintén 3 pontos, utolért bennünket, megtörve vereségszériáját, illetve folytatva a másikat, miszerint tétmeccsen negyven éve nem tudjuk felülmúlni őt. Kedden az ez ideig hibátlan meglepetéscsapat, Dél-Korea ellen folytatjuk, huszonnégy óránk sincs addig, muszáj összekapnunk magunkat, ha feljutásban gondolkodunk, nem veszíthetünk. Természetesen elérhető még az első két hely bármelyike, mindazonáltal kifejezetten nehéz dolgunk lesz mostantól.

Fotó: Fényes Gábor (MJSZ)

24 óránk sincs a Korea elleni mérkőzésig, készen kell állnunk minél hamarabb – mondta az 1-3-as magyar–osztrák után Majoross Gergely. Nyilatkozatok.

Rich Chernomaz, szövetségi kapitány, Magyarország: ”Mindkét csapat remekül kezdte a mérkőzést, kaptunk egy elkerülhető gólt, de a kettős emberelőnyünket kihasználtuk. A második harmadban kiválóan dolgoztunk a semleges harmadban, megállítottuk az osztrákok támadásait. Az utolsó játékrész elején, 1-1-es állásnál felesleges kiállítást kaptunk a támadóharmadban, ellenfelünk belőtte a helyzetét, majd nem sokkal később ugyancsak emberelőnyből volt eredményes. Az utolsó öt percben mindent megpróbáltunk, hogy gólt lőjünk, alapvetően a két csapat közti különbséget az jelentette, hogy az osztrákok okosan játszottak, mi pedig túlkombináltuk a helyzeteket.”

Majoross Gergely, másodedző, Magyarország: ”A támadójátékunk nem volt elég hatékony a mérkőzésen, illetve ismét volt egy-egy felesleges kiállításunk, ami megpecsételte a sorsunkat. Ezt a meccset gyorsan el kell felejtenünk, hiszen 24 óránk sincs a Korea elleni mérkőzésig, készen kell állnunk minél hamarabb.”

Roger Bader, szövetségi kapitány, Ausztria: “Ahogy vártuk is, nagyon kemény meccset játszottunk. Nagyot harcoltunk, hogy ezt a fontos győzelmet meg tudjuk szerezni. Nehéz első harmadunk volt, sok kiállítást szedtünk össze. Így aztán nem volt meglepő, hogy a magyaroknak sok lehetőségük volt, de a kapusunk remekül védett. A középső harmadban rengetegszer vesztettük el a korongot, a magyar válogatott erősebb volt, megérdemelte volna a vezetést. Egyáltalán nem voltam boldog attól, amit láttam a csapatomtól. A második szünetben aztán néhány változtatást eszközöltünk. Onnantól jobban szervezett volt a játékunk, és szerencsénk volt, hogy két emberelőnyt sikerült jól megjátszanunk.”

Bartalis István, csatár, Magyarország: ”A pozitívumokat kell a mérkőzésből magunkkal vinni, hiszen megvoltak a helyzeteink, csak nem mentek be. Emberhátrányban a védőink fél másodperccel maradtak le, átment rajtunk a korong, ezeken az apró dolgokon kell javítani. Gyorsan el kell felejtenünk ezt a meccset, új erőket gyűjtünk, és igyekszünk kiszolgálni csodálatos közönségünket.”

Nagy Krisztián, csatár, Magyarország: ”A végén nekik volt több lehetőségük a góllövésre. Az elején viszont nekünk volt sokkal több. Játszottunk 5 a 3 ellen, 5 a 4 ellen, és ezekkel jobban kellett volna élnünk. Az emberelőnyös és az emberhátrányos játék meghatározta a mérkőzés kimenetelét. Ha az egyik csapat nem használja ki a lehetőségeit, akkor a másik fogja kihasználni a sajátjait, ilyen egyszerű ez. Az osztrákok így nyertek.”

Stipsicz Bence, védő, Magyarország: ”Sarauer kiállítása előtt nyomtunk, keményen mentünk, de azzal, hogy belőtték a helyzetüket, megtörték a lendületünket, aztán nem sokkal később ugyanez megismétlődött. Az emberelőnyös-emberhátrányos szituációkon még dolgoznunk kell, mert ezen a szinten ez jelenti a különbséget, öt az öt ellen nem is született gól.”

Garát Zsombor, védő, Magyarország: ”A harmadik harmadra talán nagyobb tűzzel jött ki az osztrák csapat, és ez meg is látszott abban, hogy két gólt tudtak lőni. Ekkor talán megrezgett a léc nálunk, és nem tudtunk felállni. Az utolsó 20 percben nem úgy játszottunk, ahogy azt kérték tőlünk az edzők, de az első negyven perc nagyon jó volt, erre kell építenünk. Ha a következő három mérkőzésen hatvan percen keresztül játszunk így, akkor minden a terv szerint fog alakulni.”

Bernhard Starkbaum, kapus, Ausztria: “A testjátékukkal akartak nyomás alatt tartani bennünket, és ez részben jól is sikerült nekik. Keményen küzdöttük, az utolsó játékrészben pedig dörzsölten játszottunk, ezzel a kezünkbe vettük a mérkőzést, és emberelőnyökből megérdemelten szereztünk gólokat.”

Dominique Heinrich, védő, Ausztria: “Van még hova fejlődnünk. Saját magunknak tettük nehézzé az életünket, elsősorban az első két játékrészben, amikor a saját harmadunkban rengeteg korongot vesztettünk, és rendszeresen elvesztettük a párharcokat. A kiállításokat is el kellene kerülnünk végre, minden csapat veszélyes a speciális játékokban.”

Manuel Ganahl, csatár, Ausztria: “Meg kell köszönjük a magyaroknak, hogy elsősorban az első két harmadban annyi lehetőségüket kihagyták. Akkor egyáltalán nem úgy játszottunk, ahogy akartunk. Nem sikerült betartanunk a játékrendszerünket, védekezésben rendkívül sokat hibáztunk, sok nehéz keresztpasszt próbáltunk játszani, ők pedig ezt úgy olvasták le, mint egy könyvet. De volt tartásunk, és az utolsó 20 percben megtaláltuk a játékunkat is.”

Fabio Hofer, csatár, Ausztria: “Nagyon meg akartuk nyerni ezt a meccset. Rendkívül szoros, kemény csata volt. Rengeteget hibáztunk az első két harmadban, ezen mindenképpen javítanunk kell. nem engedhetünk meg magunknak ennyi rossz passzt a saját zónánkban. Úgy kell játszanunk, ahogy a harmadik harmadban tettük. Végre lőttünk gólt emberelőnyből is, ez nagyon fontos egy ilyen tornán.”

(jegkoronszovetseg.hu)

A magyar válogatott második kijevi mérkőzésének legfontosabb jelenetei videón.