Döntőhöz méltatlan körülmények a Tüskecsarnokban

Aki azt gondolta, a dupla jegyárért az eddigieknél magasabb színvonalú kiszolgálást kap az ország legszebb jégcsarnokában, az tévedett.

A döntő minden bajnokság legfontosabb eseménye, a feszültség, az izgalmak a tetőfokon, minden cserének, minden mozdulatnak óriási a jelentősége. A játékosok elszántsága az egeket ostromolja, a szakvezetés rojtosra elemzi a videókat, a szurkolók igyekeznek csodás hangulatot varázsolni sajátjaiknak, pokolit az ellenfeleknek, akár idegenben is, a csapatvezetés pedig igyekszik mindehhez méltó körülményeket biztosítani. Akciók, kiegészítő programok szervezésével, szurkolói buszok indításával, bármivel.

Nem mehetünk el azonban a problémák mellett sem. Az ország jelenleg legszebb jégkorongos létesítményében, a Tüskecsarnokban a döntő első meccsén komoly hiányosságok voltak tapasztalhatók. Ideje beszélnünk erről is.

Amikor a csapat vezetése a rájátszásban előbb 1500, majd a döntőre 2000 forintra növelte a belépők árát, a magunk részéről egyetértőleg bólogattunk. Ilyenkor mindig fáj a szívünk azokért a szurkolótársakért, akiknek ez az 500 vagy 1000 forint komoly érvágást jelent, de egyrészt az emelés nem érintette a bérleteseket, tehát a hardcore rajongókat, másrészt legalább ennyire fontos szempont, hogy a sportág sikeres legyen. Ennek egyik fokmérője, hogy a négy nyert meccsig tartó dráma egy-egy felvonására el lehessen kérni annyi pénzt Budapesten, mint egy mozijegyért. Ami ingyen van ? az annyit is ér. Ráadásul az M4 Sport a döntő összes mérkőzését közvetíti, így tényleg ?csak? a helyszíni szurkolás élményéről kell lemondania annak, akinek nincs erre pénze, az eseményeket ettől még élőben követheti.

Bíztunk ugyanakkor abban, hogy a megemelt jegyárak mellett a szolgáltatás színvonala is emelkedik, a jégen kívül is kapunk cserébe valamit a pénzünkért. Vagy legalább már nem találkozunk azokkal a kellemetlen hiányosságokkal, amelyekkel az alapszakaszban egyébként rendszeresen. Nos: ez nem így történt, sőt a helyzet rosszabbodott.

Az érthetetlen okból az egész szezonban lezárt szektorokkal, ami a tüskecsarnokos MAC-meccsek egyfajta védjegyévé vált, számos baj van: egyrészt növelik a zsúfoltságot, másrészt csökkentik a mellékhelyiségek kapacitását. A legfontosabb azonban az, hogy minden jégcsarnokban limitált a teljes horizontú rálátást nyújtó ülőhelyek száma. Hatványozottan igaz ez a Tüskére, amelynek építésekor számos kihívással kellett megküzdeni. Ha továbbra is lezárják a szektorokat, akkor a nézők azzal szembesülnek, hogy az alapszakaszbeli jegyár kétszereséért olyan helyekre ülhetnek le, ahonnan korlátozott komfortfokozatú élményt kapnak. Magyarán: alig látnak valamit.

Nem úgy a VIP-vendégek, akiknek viszont dupla komfort járt. Ez így is van rendjén, de azért megítélésünk szerint érdemes tovább keresni a kiemelten fontos partnerek kényeztetése és a szurkolók kiszolgálása közötti értelmes kompromisszum optimumát, mert jelenleg ettől messze vagyunk. A VIP-ek számára három szektor volt fenntartva, miközben kettőben is szellősen elfértek volna. A rendelkezésre álló két büféből az egyiket szintén számukra kanyarították le, miközben az alagsorban továbbra is üzemelt a hagyományos VIP. Pár tucat embernek két, a többi 1500 nézőnek egy büfé jutott. Összességében a csarnok mintegy harmada vagy teljesen lezárt terület volt, vagy csak külön akkreditációval volt megközelíthető. Ez elfogadhatatlan, mivel méltatlan körülményeket eredményez a sportág egyik legnagyobb ünnepén nagyjából a beengedéstől az utolsó sípszóig.

A szektorok minden bizonnyal a rendező csapat miatt vannak lezárva, hiszen amikor a Ferencváros játszott a Miskolccal, nem korlátozták a nézőket a szabad helyválasztásban.

Fotó: Mudra László (MAC)

A Jégkorongblog elkötelezett a biztonságos szurkolás és a szurkolók biztonsága mellett. Nyilvánvalóan a rend és a testi épség megőrzése mindannyiunk érdeke. Vannak olyan mérkőzések és helyzetek, amikor a szurkolók szétválasztása elengedhetetlen és fontos. Ebben a bajnokságban és rájátszásban is láttunk erre példát. Viszont a MOL Liga-mérkőzések döntő többségében teljesen értelmetlen korlátokat emelni, kordonokat felhúzni. Kiváltképp értelmetlen olyan csapatok esetében, amelyek hívei évek óta bizonyítják, hogy a békés szurkolás hívei. Például a Fehérvár és a Miskolc élen jár ebben. A MAC-drukkerek nemkülönben. Azt gondoljuk, aki jégcsarnokában mindenféle atrocitás nélkül biztonságban drukkolhatnak a vendégszurkolók, azon csapat tábora megérdemli, hogy vendégségben se kelljen karámból néznie kedvenceit. Ezt semmi nem indokolja, ráadásul sértő. A Tüskecsarnokban a biztonsági szolgálat tragikomikummá képes fokozni mindezt, hiszen a legtöbb esetben korlátok közé terelt vendégszurkolók számára szabad átjárást biztosít a büféhez, ahol a két tábor szabadon találkozhat, és fényesen bizonyíthatja, hogy mekkora böszmeség a karám: üdvözlik egymást a barátok, beszélgetnek. Nincs mese, méltatlan állapotok ezek, úgy rossz a rendszer, ahogy van.

Még valami: a dohányzás káros az egészségre, blogunk szerkesztőségéből egyedül talán e sorok írója küzd ? a maga módján ? ilyen betegséggel. De a megnövekedett nézőszámmal a dohányosok részére fenntartott hely is szűknek bizonyult, aligha volt meg a törvényben előírt ötméteres távolság. Ami ennél is nagyobb baj, kis túlzással ömlött be a füst a csarnokba, ami még nekünk, egymás lábán taposni kényszerülő dohányosoknak is zavaró. Biztos megvan a szakmai oka, de különben érthetetlen, hogy miért van a karszalag, ha azután nem engedik ki és be a szurkolókat szabadon.

A jégkorong egyik legnagyobb alapigazsága, hogy mindig van hova fejlődni, mindig keresni is kell az alkalmat a fejlődésre. Igaz ez játékosra, edzőre, felszerelésmenedzserre, csapatvezetőre, masszőrre ugyanúgy, mint a szurkolókra vagy a szervezőkre. Nekik is érdemes ellátogatniuk más városokba. Pozsony és Bécs sincs messze, ott az élmény garantált. A Tüskecsarnokban egyelőre nem egészen ? pedig az esetek túlnyomó többségében a jégen látottak erre minden feltételt megteremtenének.