• • Beharangozó
  • Tudósítás
  • Táblázat
  • Hozzászólások

Kezdődhet a lényeg a MOL Ligában

Megismétlődik a tavalyi döntő, a DVTK játszik a MAC-cal. Háromszor még senki sem nyert, Budapesten réges-rég nem ünnepeltek.

Parádésan indult a MOL Liga idei rájátszása, a négy negyeddöntőből háromban hetedik meccs döntött, különösen a Fradi és a DAB mutatta meg, hogyan kell mentálisan felkészülni az egyenes kieséses szakaszra. A Debrecen Brassó elleni küzdelme előtt eleve kiegyenlítettebbek voltak az erőviszonyok, így ott kisebb meglepetést okozott, hogy maraton lett a sorozatból. Egyedül a MAC intézte el öt meccsből a Fehérvárt, ám ez így is extrém megterhelést jelentő párharc volt, három összecsapás is csak a rendes játékidőn túl ért véget.

Az elődöntőre a színvonal kissé visszaesett, ami nem is csoda. A két hét alatt lejátszott hét mérkőzés alaposan megrendítette az UTE és a DHK csapatát, míg a DVTK és a MAC bővebb keretével könnyebben vészelte át a megpróbáltatásokat. Ennek az lett az eredményes, hogy a végletekig kiélezett első kör után a második kanyarban már simábban alakultak a párharcok az esélyesebb csapatok szemszögéből, igaz, Doug Bradley vezetőedző blogunknak adott interjújában arra hívta fel a figyelmet, hogy önmagában a 4-1-es összesített eredmény megtévesztő, az UTE legyőzése nagyon komoly feladat volt.

Ilyen előzmények után az egyik legnagyobb kérdés, hogy mire megy egymással a MOL Liga alapszakaszának két legjobbja a döntőben. A felek szezonbeli első meccsét Budapesten játszották, intenzív összecsapáson 25 másodperccel a rendes játékidő letelte előtt született meg a győztes találat. A második hazai meccsét simábban hozta Majoross Gergely csapata, 6-3-ra. A playoffra nézve azonban figyelmeztető jel lehet, hogy mindkét alkalommal három találatig jutottak a vendégek. Az első miskolci mérkőzésen büntetők döntöttek, a MAC nyert 3-2-re. A másodikon is vezetést szereztek a vendégek, de erre sorozatban négy góllal válaszoltak a hazaiak, és végül 4-1-re nyertek. Az eddigi négy meccsen hat játékos emelkedett ki a pontok termelésében, a csatárok közül Nagy Gergő és Somogyi Balázs a MAC, illetve Galanisz és Pavuk a DVTK oldalán, a hátvédek közül Láda és Leppanen vitte a prímet, e hat játékos egyaránt 5-5 pontot szerzett a másik csapat ellen az alapszakaszban.

Azzal mindkét edző tisztában van, hogy mindennek korlátozott a jelentősége a rájátszásban. Hogy mást ne mondjunk, mindkét csapatban bőven vannak légiósok, akik szezon közben érkeztek, és a playoffra magukra is találtak. A MAC-ból ki kell emelni az egészen fantasztikus formát mutató Kovács Bronsont, de Booras, Nikiforov és Jubinville is szépen termel. Ami érdekes lehet, hogy esetükben mindez meglehetősen szerény plusz/mínusz mutatókkal párosul: Booras mínusz kettővel, Jubinville plusz eggyel, Nikiforov plusz kettővel áll. A már említett Kovács Bronson plusz nyolcas mutatója a csapatban a legjobb, Nagy Gergőével és Könczei Áronéval együtt. A DVTK Jegesmedvéknél összeállt a Sakaris, Toulmin, Johnston sor, akik az eddigi 12 playoffmeccsen 25 pontot hoztak össze. A Jegesmedvéknél is magyar soré a legmeggyőzőbb teljesítmény, a Galanisz Nikandrosz, Pavuk Attila, Magosi Bálint alkotta trió 34 pontnál jár, Pavuk és Galanisz esetében különösen jó védekezéssel párosul mindez.

Kapusposzton ennél is egyenlőbbek az erőviszonyok. Adorján Attila 94%-kal véd a rájátszásban, Bálizs Bence mutatója hajszállal elmarad ettől, ő a kapujára érkező lövések 93,7%-át hárítja. A meccsenkénti kapottgól-átlagok tekintetében fordított a helyzet: Bálizs 1,6, Adorján 1,8 gólt kap. Az ő formájuk meghatározó lehet a párharc során.

Akárcsak az, hogy a meccsek alatti terhelés mennyire egyenletesen oszlik el a sorok között. Ebben talán a MAC jobb egy picit, mint ellenfele. A már felületesen bemutatott plusz/mínusz mutatók is erre utalnak. Míg a MAC-nál nem kis meglepetésre egyedül a tavaly még Miskolcon játszó Booras áll mínuszos tartományban, addig a DVTK-nál nyolc játékosnak nem sikerült az eddigi meccseiket legalább nullára lehoznia, köztük olyan kulcsfontosságú csapattagoknak, mint Hajós Roland, Tóth Adrián, Gőz Balázs és Miskolczi Márk. Persze a döntőben már csak az számít, hogy egymás ellen mire lesznek képesek a játékosok, mindenesetre első látásra úgy tűnik, ebben van a legnagyobb fejlődési potenciál a címvédő számára.

A kétnapos ritmusban játszott meccsek újfajta terhelést jelent a csapatok számára, az ehhez való alkalmazkodás kulcsfontosságú. A DVTK az ebből adódó problémák kezelésére jobban fel lehet készülve, a MAC-nak eddig simább volt az útja, ami egyszerre jelenthet előnyt és hátrányt. Egyrészt valamivel pihentebben várhatja a döntő párharcot, másrészt a könnyebbik út hajlamossá teheti a játékosokat az elkényelmesedésre. Mindent összevetve két egyforma erősségű csapat találkozik a döntőben, ahol az lesz a legfontosabb, hogy melyik tudja azokból az erényekből a legtöbbet megcsillantani, amelyek a rájátszás kiélezett küzdelmeiben a legfontosabbak: védekezés, fegyelmezettség, keménység, helyzetkihasználás, speciális játékok.

Óriási küzdelmet hozott a MOL Liga döntőjének első mérkőzése, amelynek végén a Jegesmedvék örülhettek.

A MOL Liga idei döntőjében az első védéseket Bálizs neve mellé jegyezhettük fel, alig egy perc elteltével. A következő percek óvatos játékot hoztak, ekkor már a vendégek is tesztelték Adorjánt. A 4. percben Johnston maradt egyedül a kapu előtt, de közeli fonák próbálkozását védte Bálizs. Mintha a MAC lett volna idegesebb, sorban adták el a korongokat a saját harmadukon belül, de a hazaiak nem tudtak ezzel élni. Meglepő módon a tempó nem volt túl magas, és sok volt a játékmegszakítás is. Az első emberelőnyt a Jegesmedvék kapták a 8. percben, ám kevés fantáziával játszották azt, így az eredmény nem változott. Három perc múlva Gőz és Roczanov kapott közös pihenőt kapott két percre, majd Nagy Gergő követte őket, így másfél percig 4 a 3 ellen játszottak a csapatok, de továbbra is várni kellett az első előnyös gólra. A MAC gépezete továbbra is rozsdásnak tűnt, több helyzete volt a Maciknak, és a 18. percben meg is szerezték a vezetést: Johnston nem túl távolról lőtte ki a hosszú sarkot (1-0). Gyorsan jött a válasz: szűk egy perc múlva egy kapu előtti kavarodás után Nagy Gergő piszkálta a korongot Voklához, aki hatalmas bombát küldött Adorján kapujába (1-1).

A második harmad áthúzódó miskolci előnnyel kezdődött, amelyben azonban a legveszélyesebb helyzeteket két MAC-kontra hozta el, igaz gól nélkül. Teljes létszámban már nőtt a tempó az első játékrészhez képest, a játék viszont kiegyenlítettebb lett, a Jegesmedvék nem tudtak olyan fölényt kiharcolni, mint korábban. A 27. percben Johnston kerülte meg a kaput, ám az üres háló helyett a kapuvasra húzta a korongot, pedig Bálizs már verve volt. Két perc múlva Nagy Krisztián előtt tátongott az üres kapu, de elütött a kapusról kivágódó, de pattogó korong fölött. Felpörgött a MAC, Adorjánnak többször is résen kellett lennie. A 34. percben Magosi hosszú sarkot célozta, pár centit tévedett és a kapuvasat találta el. A hajrában ismét hazaiak ragadták magukhoz a kezdeményezést, és több helyzet után a 38. percben újra megszerezték a vezetést. Pavuk vette el a korongot a körülményeskedő Kovácstól, még bele tudott szúrni a pakkba, amely így átpörgött Bálizs keze és a gólvonal fölött. (2-1). Negyven másodperccel a vége előtt növelték előnyüket a hazaiak: Galanisz adta vissza, középre a korongot a kapu mögül, amely Bálizs korcsolyájáról pattant a hálóba (3-1). A MAC azonban szinte azonnal válaszolt: 25 másodperc elteltével a kapuvas mellett teljesen egyedül álldogáló Nikiforov kapott remek korongot, és közvetlen közelről emelt az üres kapuba (3-2).

A harmadik játékrész miskolci góllal indult: másfél perc pergett le, amikor ezúttal Toulmin maradt őrizetlenül a kapu előtt, és bebőrözte Bálizst (4-2). A 44. percben előbb Tóth bombázta hasba közelről a vendégkapust, majd Gőz tette ugyanezt. A 49. percben 2 az 1 elleni kontra végén Sakaris lőhetett pár méterről, de Bálizs visszaért, és védett. A MAC nem tudott sebességet váltani, a Miskolc pedig jól védekezett, így a vendégeknek alig akadt helyzete. Az 55. percben bő egy percig 4 a 3 ellen játszhattak a kék-fehérek, és bár voltak lehetőségeik, nem tudták azokat gólra váltani. Két és fél perccel a vége előtt visszajöttek a meccsbe a vendégek: Booras oldalról leadottnagy bombája Adorján lábai között csúszott a kapuba (4-3). Beszorultak a Jegesmedvék, és 58 másodperccel a lefújás előtt Escobedo hatalmas lövést eresztett meg a kék vonalról, a korong pedig Toulminen megpattanva vágódott a bal sarokba (4-4).

A túlórában gyorsan eldöntötték a meccs sorsát a Jegesmedvék: Johnston két védő kíséretében a kapu torkából emelt a kapuvas alá (5-4).

Az egyik csapat négy győzelméig tartó párharcban a címvédő DVTK Jegesmedvék 1-0-ra vezetnek.

Doug Bradley (vezetőedző, DVTK Jegesmedvék): ”Nagyon jó mérkőzést vívtunk a MAC-cal. Csalódott voltam, hogy a harmadik harmad végén kiengedtük a győzelmet a kezünkből, de ezt a hosszabbításban pótoltuk. Összességében elégedett voltam a csapat teljesítményével, jól és gyorsan vittük át a korongot a semleges harmadon, sokat lőttünk kapura. Készülünk a következő mérkőzésre.”

Majoross Gergely (vezetőedző, MAC Budapest): ”Ma nem mi voltunk a jobb csapat. Görcsösek voltunk, lemaradtunk a korongokról, ám a végén mégis sikerült visszajönnünk. Sok korongot adtunk el rossz helyen, ezen mindenképpen változtatnunk kell. Nincs semmi tragédia, ez egy négy győztes meccsig tartó széria, a következő mérkőzésbe jobban fogunk beleállni.”

Fotó: Bán Olivér

A döntő első csatájáról két miskolci fotós albumát mutatjuk meg.