• • Beharangozó
  • Tudósítás
  • Nyilatkozatok
  • Táblázat
  • Hozzászólások

Meccslabdák – vagy kezdődik minden elölről

Ez a tétje a DVTK újpesti vendégjátékának. Ha a miskolciak nyernek, óriási lépést tesznek a döntő felé, ha egyenlít az UTE, nyílt marad a harc.

A DVTK Jegesmedvék másodszor már nem kaptak ki hazai pályán, így megfordították az állást az UTE elleni elődöntőben, 2-1-re vezetnek. A csapatok hétfőn a Megyeri úton csapnak össze, a feladat a lilák számára ugyanaz lesz, mint a miskolciak előtt volt szombaton: két egymást követő hazai meccsen nem kaphatnak ki. Az eddigi három összecsapás eltérő forgatókönyv szerint alakult, igaz, mindhárom közös vonása, hogy a Jegesmedvék szereztek vezetést. Az első meccsen az UTE tudta javítani ezt a hibát, a másodikon gyorsan jött a duplázás, a harmadikon az elsőhöz hasonlóan tudtak válaszolni, ám az egyenlítés után nem bírták tartani a villámgyors hazaiakat, akik másfél percen belül visszaszerezték az előnyt. Tovább nehezítette a vendégek dolgát Miskolcon, hogy a szerencse is elpártolt mellőlük, a harmadik gól egy védő korcsolyájáról, a negyedik Sila kapusról pattant be.

A DVTK nyugodtan készülhet a negyedik összecsapásra, ledolgozta a lépéshátrányt, amit a hazai pálya előnyének elvesztése jelentett az első mérkőzésen. Most az Újpestnek kell elkerülnie, hogy kétmeccses fórt adjon ellenfelének. A Jegesmedvék eddig jól jöttek ki a fegyelmi bizottság ítéleteiből, már a negyeddöntőben is volt némi szerencséjük e téren, és ez az elődöntőre sem változott, így teljes létszámban készülhetnek harmadik győzelmük megszerzésére. Ugyanez nem mondható el a lilákról. Szilassy Zoltán csapata még egyszer sem tudott teljes létszámban 60 percet végigjátszani, elsőre Sikorcin és Gőz mehetett idő előtt zuhanyozni, ráadásul az fb gondoskodott róla, hogy a honosított szlovák csatár a második meccset is kihagyja. Legutóbb az aranysisakos Magosi Bálint kezdte úgy a meccset, hogy az első shift végén kivette a játékból a szlovén Hebart – persze önmagát is –, aki az alapszakaszban csapata második legponterősebb játékosa volt, és a playoffban is igencsak eredményes.

Hétfőn az egyik legfontosabb feladat az lesz a lilák számára, hogy mindenki játékban maradjon. Annál inkább szükség van elöl mindenkire, mert hátul megfogyatkozott a bevethető játékosok száma. A legnagyobb veszteséget Peter Huba kiesése jelenti, idén ő volt a lilák legjobb bekkje, ponterős, határozott, ugyanakkor fegyelmezett játékára a rájátszásban még nagyobb szükség lenne. Ő továbbra sem áll csapata rendelkezésére. Mellette Nagy Richárd szereplése is bizonytalan, ami extrém terhelést jelent az olyan rutintalanabb bekkek számára, mint Dósa Krisztián, Kovács Attila vagy a 17 éves Pokornyi Dávid, utóbbi szombaton játszotta élete 15. felnőtt mérkőzését.

Ehhez képest nem sokon múlt a bravúr, ami hitet adhat a folytatáshoz. Az újabb sikerhez a miskolciak első sorát kellene semlegesíteniük Kiss Dánieléknek: Toulmin 2+3-mal, Sakaris 2+2.vel, Johnston 1+2-vel áll az eddigi három meccs után. Mellettük egy-egy gólt szerzett a Sági Martin, Magosi, Galanisz Nikandrosz, Gőz Balázs alkotta négyes, nekik azonban több pontra nem futotta, míg Pavuk Attila és Colin Joe egyaránt kétszer volt előkészítő, Leppanen pedig egyszer.

Ez összesen tíz játékost jelent, míg az UTE-ban az eddigi három meccsen mindössze hatan iratkoztak fel a táblára. Ez a kulcsemberek fent említett kiesésével is magyarázható. A liláknál is csak az első két sorból találunk pontszerzőket: Benk András teljesítménye 2+1 a DVTK ellen, Martin Frolíké 0+3, Hebar duplázott az első meccsen, Hegyi Ádám két góllal hálálta meg a több jégidőt, Anze Ropret két gólpassznál jár, Sikorcin egynél. Ha meg kell bontani az első két sort, amit eddig mindhárom meccsen meg kellett, akkor a harmadik egység már közel sem tudja azt a nyomást kifejteni, amit a negyeddöntőkben láttunk tőlük, így az ellenfél fárasztása sem tud a megszokott fordulatszámon pörögni. Persze a Miskolc is megérzi, ha fontos játékosai hiányoznak, de ők könnyebben tudnak pótolni, ráadásul náluk hátul minden rendben.

Nagy meglepetés nincs, a rájátszás mindig a keményebb hokiról és a hosszabb kispad fontosságáról volt híres. Emellett arról, hogy szívvel és lelkesedéssel sok minden kompenzálható. A hétfői meccs is ennek a tesztje. Ha nyer a DVTK, a kiesés szélére sodorja ellenfelét. Emlékezzünk rá: az alapszakaszban a Jegesmedvék otthon megszerezhető pontjaik éppen 80%-át gyűjtötték be, a legerősebb hazai pályát produkálva a MOL Liga mezőnyében. Ha hétfőn győznek, három meccslabdához jutnak, amiből kettőt otthon válthatnak továbbjutásra. Ha egyenlítenek a lilák, új menet kezdődik a párharcon belül. Az idő halad, a tétek emelkednek.

A mérkőzés este hat órakor kezdődik, az M4 Sport élő adásban közvetít.

Fotó: Bán Olivér

Az UTE hátvédposzton elfogyott, a DVTK kiválóan iktatta ki Hebarékat a játékból, profi munkával megnyerte a sorsdöntő meccset a Megyeri úton, ezzel három meccslabdához jutott.

Peter Huba lábtörés, Nilan Nagy vállsérülés miatt esett ki az UTE-védelemből, Nagy Richárd pedig az előző hazai mérkőzés óta félig egészséges állapotban vállalja a játékot. Ezzel vészjóslóan komoly deficit alakult ki a lilák védelmében. Még úgy is, hogy Gröschl Tamás visszaállt bekknek. A fiatalokra komoly teher nehezedett. Ezúttal nem volt eltiltott egyik oldalon sem.

Egészen elképesztő hangulatban kezdődött a mérkőzés. Ezúttal azonban nem a lelátón, hanem a jégen forrtak az indulatok a Megyeri úton. Rögtön a kezdés után Pavuk ütközte le Hebart, aki elterült a jégen. A szlovén csatár szerencsére néhány perces pihenő után visszatérhetett a meccsbe. Nem volt ítélet, ez tovább paprikázta a kedélyeket. Pavukra ment rá egyből Hebar honfitársa, Ropret. Mindkét érintett mehetett a büntetőpadra. Nem volt eseménytelen az első 28 másodperc. A Sikorcin, Gőz páros sem előélet nélküli, kettejük botvívásából volt már eltiltás is a párharcban, ők a 71 másodpercig bírták ki, találkozásuk után az UTE-csatár ült ki. Az előny nyomtalanul múlt el. A hazai oldal nyugodott meg hamarabb, ez gyorsan kétgólos előnyt eredményezett. Tóth Gergő és Pápa Márton szép 2-1-es támadást vezetett, kiváló Pápa-góllal a végén (1-0). A hatodik percben Frolik vette el a korongot Hajóstól a támadóharmadban, Csányi okosan a kipattanóra játszott, ezért élesen kapura lőtte, számítása tökéletesen bevált, Adorján mamutjáról pedig Frolik elé pattant, aki bevágta az üres kapuba (2-0). Ezen a meccsen minden helyzetben befejezték az ütközést a játékosok, ebből további kis tüzek gyúltak. A játékban sokáig sokkal jobb volt az UTE, a szlovák légióssorral nem tudtak mit kezdeni a Jegesmedvék. A harmad derekára két gólnál is nagyobb különbséget alakíthatott volna ki Szilassy Zoltán csapata. Annak ellenére, hogy négy percig a DVTK játszott előnyben. A 2000-es születésű Pokornyi Dávid és az 1996-os Kovács Attila is sokat játszott hátvédposzton, bátran, ráadásul előbbi kemény, pontos lövésekkel vétette magát észre. A 11. percben késleltetett kiállításból kis híján öngólt lőtt a DVTK. Aztán ismét gyenge volt a vendégek fórja. Kis tűzszünet után újabb páros hadművelet alakult ki a jégen, Hegyi és Johnston osztotta ki egymást a palánk mellett, párosan mehettek ki két percre. Az utolsó 6-7 percre magához tért a piros-fehér együttes, kezdett összeállni a játéka. A 17. percben nem a semmiből szépített a vendéggárda. Doug Bradley élt a párharc során már megszokott fegyverével, a lilák negyedik sorára rácserélte a légiósait, Toulmin és Sakaris szaladt el a koronggal, az egy szem lila bekket átjátszották, így Toulminnak az a feladat maradt, hogy egy szép testcsel után az üres kapuba passzoljon (2-1). A harmad végén a harmadik előnyt is megkapta a DVTK, Kiss Dániel akadályozta szabálytalanul Sakarist a kapu mögött. Magosi egyedül mehetett kapura a legvégén, de a hazaiak beérték és megakadályozták a gólszerzésben. Eseménydús első harmad volt ez.

A 2. harmadban továbbra is a DVTK szaladt jobban, de az eredmény ezt is indokolta. Az UTE-nak létkérdés volt, hogy lejjebb szorítsa a kiállítások számát, mert az első harmad öt kétpercese rossz út volt számára. Leppanen és Hebar technikásan került helyzetbe, de a kapusok jól zártak. A szezonban eddig a vártnál halványabb DVTK-légiósok a rájátszásban szép lassan kezdték megszolgálni a pénzüket. Sakaris nyert komoly csatát a sarokban, centerezését Johnston lőtte a kapu jobb oldalába, egyenlített a miskolci csapat (2-2). Szinte azonnal jött az újabb vendéggól. Az UTE-bekket megzavarták saját kapuja mögött, Magosi visszatette lövőre, Galanisz kapásból ellőtte közelről, Sila hóna alatt bevánszorgott a korong (2-3). Szilassy Zoltán a 28. percben azonnal időt kért, indokoltan. De ettől sem tudott az UTE visszakapaszkodni oda, ahol az első 15 percben volt. A DVTK folyamatosan erősebbnek, gyorsabbnak látszott. A negyedik vendéggól jóval közelebbinek tűnt, mint az egyenlítés hazai részről. Egy Hebar, Toulmin páros kiállítás alatt azért megmutatta a lila gárda, hogy van még benne erő, de Sikorcin térdelésért kiült, így a negyedik vendégelőny következett. Egészen elképesztő, hogy egy ilyen hőfokú mérkőzésen az UTE a 40. percig egy másodpercre sem került emberelőnybe, az már kevésbé az, hogy kapott nyolc perc hátrányt. A második szünet előtt Sikorcin harcolta ki az első lila fórt, Leppanent verte meg korcsolyázásban, amire a finn bekknek csak egy válasza volt, az két percet ért. Adorján fogott jól az utolsó másodpercekben, ezzel biztosította az egy gól előnyt a záró harmadra. A második periódusban valamelyest lenyugodtak a felek, a tempó továbbra is magas volt, és a játék miatt sem lehetett panasz. Komoly hoki volt ez. Az vitán felülinek látszott, hogy az UTE-tól ez a játék kevés lesz az utolsó húsz percben, javulniuk kellett volna Hebaréknak.

Több mint egy perc maradt az UTE előnyéből a harmad elejére. Egy könnyen és egy nehezen hárítható lövésre futotta a liláktól, utóbbi után volt kipattanó és helyzet is. Az UTE igyekezett összeszedetten és fegyelmezetten hokizni, de a DVTK uralta a meccset, sokkal tudatosabban jégkorongozott. Erre jó példa a következő említésre méltó jelenet: a 45. percben Galanisz távolról nagy erővel lőtt kapura, tudatosan a hosszú oldali kipattanóra játszott ő is, ahol Magosi érkezett tanárian, és a kapuba emelte a pakkot (2-4). Nagyon távolinak látszott az UTE egyenlítése innentől kezdve. Erre a harmadra végérvényesen megnyugodtak a küzdő felek, egyiküknek sem volt már oka a provokációra és a felesleges keménykedésre. Ami persze ritkán felesleges. Touminen mentett óriásit tíz perccel a vége előtt, ritkán látható helyzetben. Adorjánon pattant át a korong magasan, behullott volna a kapuba, ha a bekk nem találja el bravúrosan a levegőben. Az újpestieknek még egy előnyük adódott a felzárkózásra, de a fiatal DVTK-kapus ezúttal is tökéletesen védett. A miskolciak magas szinten menedzselték ezt a meccset a második harmadtól kezdve, az utolsó szó is az övék volt. Amikor Silát levitte az UTE, Pavuk Attila iramodott meg az üres kapu felé, hátulról szabálytalankodtak vele, s bár a korong nem jutott a kapuba, a játékvezető a szabályoknak megfelelően gólt ítélt (2-5).

Melós, kemény, jó meccset nyert meg a DVTK Jegesmedvék. Douglas Bradley csapata felállt a kétgólos hátrányból, onnantól pedig uralta a meccset, dicséretesen teljesített a két legjobb sora. A játékoskeretek hossza és minősége közötti különbség döntő már ezen a szinten, és főleg a negyedik párharcban. A piros-fehérek magas színvonalon tüntették el a lilák szlovén csatárait, és a jó védekezés mellett más már nem is nagyon kellett ezen a meccsen a győzelemhez. A többi rutinfeladat volt. Az UTE becsületesen végigharcolta a mérkőzést, ma ennyi volt a játékoskeretben. 3-1-re vezet a DVTK, és fokozatosan egyre jobban áll össze a bajnokcsapat.

Az összeszedettség volt a DVTK fő erőssége a Megyeri úton.

Szilassy Zoltán (vezetőedző, UTE): Ha 2-0-nál belőjük a helyzeteinket és négy-ötgólos vezetéssel megyünk a szünetre, az sem lett volna irreális. Ahelyett, hogy „mocskosan”, keményen folytattuk volna, kijöttünk nőiesen, elkezdtünk keresztbe hokizni, nem ütköztünk, aminek meglett az eredménye, megbüntette az ellenfél. Komoly kérdőjeleim vannak a kiállításokat illetően, mert könnyen fújkáltak. Vagy engedjünk el mindent, vagy egyformán ne. Amíg van sanszunk, menni fogunk előre, volt már olyan a történelemben, hogy 1-3-ról fordítottak meg párharcot. Most csak egy meccsre kell gondolnunk, a következőre, ami élet-halál kérdése lesz. Legközelebb azt kell játszanunk hatvan percig, amit most húszig.

Douglas Bradley (vezetőedző, DVTK): Tudtuk, hogy kemény meccs lesz, hogy az Újpest nagyot küzd majd. Az összeszedettség volt a fő erősségünk, nem sok időt töltöttünk a büntetőpadon. Azt persze szeretnénk, ha jobban működnének a fórjaink, reméljük, a gyakorlásaink után jobbak lesznek. Viszont az emberhátrányos védekezésünk jó, ez azért segít.

(Forrás: nso.hu)